Evangélikus Egyház és Iskola 1891.

Tematikus tartalom - Nekrologok - Dr. Ballagi Mór

•302 veinek valódi atyja, tanácsadója, vezetője volt. Az egyház kormányzatában lelkésztársával, a nemrég elhunyt dr. Szeberényi Gusztávval, minden teendőkben egyformán osztozott, s hogy a reábizott egyház fejlődéséről a nagy közönséget is tájékoztassa, annak évi eseményeit és statisztikai adatait magyar és tót nyelven évenkint nyomtatásban is kiadta. Mint egyházi szónok előkelő nevet vivott ki magának; egyszerű, keresetlen, világos, a mellett lelkes előadását a nép kiválóan szerette. Mindezen egyházi érdemeiért előbb a békési ev. esperesség, később a magyarhoni ev. egyház egyetem, jegyzőjének választotta. Az egyetemes egyházi jegyzői tisztet a hazai protestánsok köztiszteletétől környezve töltötte be. De egyházi hivatala bármennyi teendővel halmozta is el, nem volt képes egészen elfoglalni tetterejét ; szabadidejében kiváló szeretettel áldozott ifjúkori kedvencz foglalkozásának, az irodalomnak. Különösen a történelem vonzotta őt, s mint a ki a classikus nyelveken kivül az európai müveit nyelvekből is többnek birtokában volt, könnyű-szerrel fért a történelmi forrásokhoz, s széleskörű alapos tanulmányokat tett. Első müve még a 40-es években jelent meg „Jena Hungarica" czimmel latin nyelven, melynek tudományos értékéről legjobban tanúskodik az, hogy a dorpáti tudós társaság e müvéért levelező tagjának választotta őt. Itthon pedig vármegj'énk múltjának tanulmányozásába merült, mely munkálkodásának eredménye „Békés vármegye hajdana" czimű jeles monográfiája lett. Mint e vármegye történelmének avatott ismerője ujabban azzal bízatott meg. hogy irja meg történetét a legújabb időkig, a mely mű nem csak elkészült, hanem a tud. Akadémiának bírálatán is diadallal ment át, s most már csak a sajtóra vár. Nincs elegendő terünk, hogy irodalmi munkásságáról teljes képet nyujtsunk. azért csak még egy, külalakjára szerény, de a tudományos kutatás alaposságára valló s a külföld előtt is nagy feltűnést keltett müvéről kívánunk megemlékezni, melyet Dürer Albrecht hires német festőről, s annak magyar és békésmegyei származású családjáról írt, kimutatva, hogy Dürer nem egyéb mint Thürer, vagyis a magyar Ajtós névnek német fordítása, Sokféle tudományos tevékenységeért a magyar tud. akadémia régen tagjai közé sorozta őt. A király figyelmét sem kerülte ki érdemes munkálkodása, azért 40 éves hivataloskodásának alkalmából lovag-kereszttel lett kitüntetve általa. A közvélemény azonban jóval hamarabb decorálta őt, midőn ugy a magán-, mint a nyilvános életben szeretettel és tisztelettel vette körül. A megboldogult lelkész már több éve szenvedett torokbajban és utolsó templomi beszédét 1889-ben márczius hóban tartotta. Azóta csak kedvencz tárgyával, a tudománnyal foglalkozott és mint maga mondá, többet dolgozott mint pályája kezdetén tiz év alatt. Sok befejezetlen mű maradt utána. Két hó előtt jobban érezte magát, a kis templomban reggeli istentiszteletet végzett. Az agg lelkészt gyöngéden ápoló környezete mindig attól tartott, hogy halálát torokbaja fogja okozni ; azonban két hét előtt nagyfokú elgyengülés állott be nála, mely ágyba fektette és 74-ik születésnapja előtti éjjelen végelgyengülésben kilehelte áldott jó lelkét. Haan Lajos azon kevés számú szerencsések közé tartozott, a kiknek nincsenek ellenségeik, mig tisztelőik sorában találjuk mindazokat, a kik ismerik őket és ő az általános tiszteletet meg is érdemelte. Egész élete a hasznos munkásságnak volt szentelve. Nem élt csak magának, családjának, hanem egyházának, hazájának is. B. K. Dr. Ballagi Mór. Egy ideális törekvésekben, küzdelemben, munkában és sikerekben gazdag élet húnyt ki Ballagi Mórral, a kinek ravatalánál gyászolva állanak mind azok, a kik tudományos theologiának, az egyházi élet szabad és egészséges fejlődésének, s általán a magyar művelődésnek ügyét szivökön viselik. Mert az elhunyt mind a három körben vezérhelyet töltött be, nagy munkát végzett és nagy űrt hagy maga után. A tanügy körül nemcsak mint a pesti (előbb egyesült, később ref.) theol. akadémia tanára szerzett érdemeket, hanem mint fővárosi bizottsági tag is, közel három évtizeden át, a fővárosi közoktatásügy és számos állami intézet fejlesztése körül. Az ébredő politikai élet árja által elsodortatva 1861-ben rövid ideig országgyűlési képviselő is volt. — de nevezetesebb e szereplésénél gyakori elnökösködése a fővárosi választásoknál élénk és mindvégig kitartó részvéte a főváros gazdasági, nevelési és építészeti ügyeinek vezetésében, à hova polgártársainak bizalmán kivül széles körű tudománya is annyira méltóvá tette. Nevét mindazok előtt, a kik tudománynyal foglalkoznak, ismeretessé, hogy ne mondjam halhatatlanná szótárai tették, a melyekben több mint negyven éves hangyaszorgalom gyümölcse van letéve, a melyek közül a kereskedelmi szótár fájdalom befejezetlenül maradt, s a melyekhez, mint a magyar szókincs repertóriumaihoz méltán sorakozik a magyar példabeszédek gyűjteménye. Mint ifjú felismervén hitsorsosainak igazi érdekeit, korán buzgólkodott azok ápolásán már 1840-ben. A zsidókról cz. Vajda Péter által kiadott iratával, később az ó-testamentom magyarra fordításával, majd a halhatatlan br. Eötvös által bátorítva egy magyar-zsidó rabbi-képző intézet felállítása körül kifejtett fáradozásával. Az emberi törekvéseknél oly gyakori sikertelenséget főleg ez utóbbi kezdeményénél kellett keserűen tapasztalnia ; de csüggedés helyett e tapasztalat is uj kitartással és erővel töltötte el. De nem vázolhatjuk életének vallási és erkölcsi tanulságokban annyira gazdag, és oly megragadó képét ; csak az álljon itt belőle, hogy keménynyakú és körülmetéletlen szívű, őt hallani és megérteni nem akaró népétől elfordulva 1843 protestánssá lett. A tudományos theologiának már korábban is munkása volt, de főleg 1855 óta, a midőn a pesti egyesült protestáns theologia tanárává lett. Főleg alkalmi czikkeinek és iratainak, essayinek, polémiáinak száma igen nagy ; az általa újra alapított s több mint harmincz éven át szerkesztett Protestáns Egyházi és Iskolai Lap hosszú évtizedeken keresztül a viszonyokhoz mérten hű tüköré volt a külföldi theol. tudományos mozgalmaknak ; a kathedrán a theologiának csaknem minden ágát előadta, azok némelyikét önállóan is művelte; s „a könyv népétől" hozott