Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A bánáti ág. hitv. evang. esperesség közgyűlése

352 amint azt tárgyilagos tudósításom lelkésztársi kiméletes­ségem igazolására az itt következő esperességi jkönyvi pont bizonyítja. 51. pont. A mult gyűlés jegyzőkönyvének 3'2-ik pont­jával kapcsolatosan beterjesztetik a makói egyháznak is­mert ügye, mely szerint volt lelkésze Kemény Lajos onnan távozván, állítólag át nem számolt volna mindazokkal, a mik kezén megfordultak. Egyúttal pedig beterjesztetik az ottani híveknek kilencz, illetve 43 aláírással ellátott két rendbeli beadványa, melyek egyikében a május 18-án hat egyháztagból állott közgyűlés ama határozata ellen, mely szerint Kemény L. ha ugyanis 6 hónap alatt 27 frtnyi tartozását meg nem fizeti, perbe fogandó, mint formahibák miatt törvénytelen s egyházuk méltóságát sértő határozat ellen tiltakoznak s új e tárgyban összehívandó közgyűlést kérelmeznek ; másikban pedig jelen lelkészök ellen azon okból, hogy ez esperes úr felhívása daczára közgyűlést összehívni nem akar, panaszt emelve, ugy ez ügyben, vala­mint felügyelő-választás ügyében összehívandó közgyűlés megtartása végett valamelyik szomszédegyház lelkészének kiküldetését kérik. A közgyűlés ezúttal is éppen úgy, mint a mult év­ben a hivatott jkönyvi pont tanúsága szerint, az ügyet a makói egyház házi ügyének nyilvánítja, de tekintettel az említett két rendbeli beadványra s tekintettel arra, hogy a beadványok tanúsága szerint a magában véve jelentéktelen ügy a jelenlegi lelkész tapintatlan eljárása következtében az egyház belbékéjét komolyan veszélyezteti, hajlandó volt az esperes ur elnöklete alatt Harsányi Sándor és Korén Pál­ból álló vizsgáló bizottságot kiküldeni. Azonban a makói egyház jelenlegi lelkészének Draskóczi Edének helytelen minden tanácskozási tisztességet sértő, az esperes ur sze­mélyét és hivatalos intézkedését a közmegbotránkozásig támadó fellépése, az esperesi utasításoknak ellenszegülő viselkedése következtében az ügyet a fegyelmi bizottsághoz utasítja." Kérdem ezek után a hol közgyűlési végzésben egy esperesség ily erősen minősíteni kényszerül makói lelkész­társam eljárását : valljon igaztalan bántalmazás vádja illethet-e engem, a ki pedig — jóllehet a szövegezett pont kezeimben volt — beértem azzal, hogy közgyűlési tudósításomban, nevet nem említve egyszerűen egy fiatal lelkésztársunk megmagyarázhatlanul hely­telen fellépéséről emlékeztem meg ? Szentes, 1890. október hó 20-án. Petrovics Soma, esp. jegyző. — Az eperjesi theol. önk. s öns. egyesület I. rendes gyűlésén Hörk József egyesületi elnök a munkál­kodásra való ösztönzés czéljából 3 pályadíjat tűzött ki, úgymint az aradi vértanúkra vonatkozó legkitűnőbb haza­fias költeményre 1 drb aranyat, a legjobb komoly tárgyú prózai munkára 2 aranyat és a legjelesebb szavalatra 1 aranyat. Az ifjúság szeretve tisztelt elnökének ezen szép adományát nagy lelkesedéssel s hálás köszönettel fogadta. — A soproni ág. hitv. ev. lyceum, az ifjúsági „Magyar Társaság" fennállásának századik évfordulója alkalmából Kis Jánosnak, mint a társaság megalapítójának emlékezetére ez év november hó 5-én d. e. 10 és órakor ünnepélyt rendez. Az ünnepély tárgysorozata a következő: 1. 96. zsoltár, Klein Bernáttól. Előadják az egyesített theoL s főgymnasiumi s tanítóképző-intézeti énekkarok. 2. Ünnepi beszéd. (Kis János arczképének leleplezése.) Tartja Poszvék Sándor lyceumi igazgató. 3. Sopron tájéká­hoz, Kis Jánostól. Szavalja Csengey Miklós VIII. oszt. tanuló. 4. Hajós-ének. Költemény Kis Jánostól, férfi-karra szerzé Kapi Gyula tanítóképző intézeti igazgató. Előadják az egyesített theol., főgymn. s tanítóképző intézeti ének­karok. 5. A „magyar társaság" történetének vázlata. Irta s olvassa Kovács Sándor III. évf. theol. hallgató. 6. Alkalmi költemény Aschendorf József II. évf. theol. hallgatótól.. Előadja a szerző. 7. Hymnus. Előadják az egyesített theol., főgymn. s tanítóképző intézeti énekkarok. Az ünnepély napján d. u. 1 órakor a kaszinó helyiségeiben közebéd lesz. — A kishonti ág. hitv. ev. esperesség tisztikarát; nagys. Kubinyi Aladár esp. felügyelőt, nagyt. G1 a u f Pál főesperest s nagyt. Liszkay János alesperest e hó 28-án fogják ünnepélyesen beigtatni. Hir szerint Mélt. és Főtiszt. Zelenka Pál püspök úr is jelen lesz az ünnepélyen. — Tisztelt olvasóink bizonyára érdeklődnek ama harcz egyes fázisai iránt, mely a r. kath. papság és államhata­lom között, az ismert cultusministeri rendelet következté­ben kitört s igy szolgálatot vélünk teljesíteni, ha közöljük a „Magyar Állam" két erre vonatkozó közleményét, azon megjegyzéssel, hogy reflexióinkat, lapunk túltömött­sége miatt kénytelenek 'vagyunk későbbre halasztani. 1. A kormánynak a február 26-iki rendelet tárgyá­ban szándékolt azon ujabb terve ellen, hogy a vegyes házasságokból szülőik akaratával, — bár az 1868 : LIII. t. cz. 12. §-a ellenére, — katholikusnak keresztelt gyermek anyakönyvi kivonata ne az akath. pásztorhoz, hanem a polgári hatósághoz tétessék át, a magyar katholicismus legilletékesebb képviselői rosszalásukat fejezték ki. Alap­talan tehát minden feltevés, mely azt engedné sejtetni, hogy e megoldást korrekt egyházi férfiak is elfogadták volna. Egyébiránt örvendetes tudomásra adhatjuk, hogy az uj megoldási terv Róma bírálata alá terjesztetvén, a bíboros hercegprímáshoz már megérkezett Rampolla bíboros államtitkárnak válasza, a ki XIII. Leo, a mi szentséges urunk nevében kijelenti, hogy a keresztelési bizonylatnak a haeresis részére való kiadása a polgári hatóság közvetí­tésével sem engedhető meg. II. 0 eminenciája a bíboros hg­primás a bpesti esperesi kerület tavaszi gyűlésének „Jegyző­könyvére" f. é. okt. hó 19-én kelt 5951. sz. a. kegyelmes leira­tában válaszolt, a melyben a kerület által az országgyűléshez benyújtandó kérvényt illetőleg szórói-szóra ekkép nyilatko­zik: „Quoad tertium punctum, illud nempe, ut revisio notis­simi articuli anni 1868. ope petitionis, Regni Comitiis substernendae urgeatur, " observo, quod optandum fuisset, ut revisionem non solus clerus postulasset, aut postularet, ne objici queat, quod Cicero pro domo sua loquatur, sed junctim cum majori saltem populi fidelis parte res adur­geatúr." 0 eminenciájának ezen óhaja reánk nézve parancs. Bizom Istenben, hogy az alvó oroszlánt fölrázzuk, és a fővárosi esperesi kerület 300,000 katholikus lakói oly impozáns módon, a tekintély és hatalom oly súlyával fogják az egybehívandó nagy-gyűlésen óhajukat kifejezni, mely a magyar képviselőházat az 1868: LIII. törvényczikk tarthatlanságáról meg fogja győzni. Az egybehívandó nagy népgyűlés módozatainak megállapítása fogja tehát a f. hó 23-án csütörtökön d. u. 5 órakor tartandó őszi ker. gyűlés­nek főtárgyát képezni. Ujolag felkérem a budapesti kerület összes t. cz. tagjait, hogy ezen gyűlésen teljes számban megjelenni és a mai kibocsátott körlevelem értelme szerint, a mindkét protestáns felekezetű lelkészek által a főváros­ban 1869. év óta „elkereszteltek" névsorát, illetőleg azok biztos adatait a legnagyobb szorgalommal egybegyűjteni és alulírotthoz beküldeni szíveskedjenek. Budapest, 1890. októ­ber hó 20-án, Bogisich Mihály, prépost, budapesti esperes, budavári plébános. Mint lapunk zártakor értesülünk, Bogisich a primás egyenes parancsára az elkeresztelési ügy tárgya­lását október 23-án tartott esperességi gyűlés napirendjéről levette, miről tudósítván a prímást, kifejezte egyúttal nagy sajnálatát e miatt, erre dr. Csernoch János kanonok a primás nevében azt válaszolta, hogy „a szükség úgy parancsolta most, máskép nem lehetett." Az esperességi gyűlés azután, mely e szenzácziós ügy tárgyalása reményé­ben oly nagy számmal gyűlt össze az unalmas folyó ügyek letárgyalása után egy óra alatt véget ért. WIGAND F. K. NYOMDÁJA, POZáONYISAN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom