Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Szlavoniából

192 beküldött „Jelentés" szerint az egvház összesbevétele volt 15091 frt 60 kr., kiadása 15293 frt 43 kr., — évi hiány 201 frt 83 kr. — À gyülekezet jelzálogilag biztosított tőkéi az év végén 25,780 frtot, takarékpénztári s hitelegyleti betétei 22,160 frt 84 krt tettek ki — s azonkívül mintegy 14 alapítványt kezel, melyeknek egyenkénti összegei 50—8000 frt között váltakoznak. A gymnasiumi alap bevétele s kiadása 874 frt 55 kr. mérleget mutat fel, vagyonállása összesen 14,504 frt 99 kr. A tápintézet ^ agyonállása 10,332 frt ; évi bevétele volt 1202 frt 56 kr. A szegény-ápoló intézetben 505 frt 20 kr. költség mellett 6 személy nyert teljes gondozást, 3 szállást. A nyugdíj-alap 10,046 frt 68 krból áll, évi szaporulat 330 frt 67 kr. Öt személy Összesen 307 frt 99 krt kapott nyugdíjképen. Gryámintézet bevétele volt : 47 frt 93 kr. A szegény alap tőkéje 902 frt 11 kr. Az egyházi énekkar pénztárának vagyonállása 490 frt 19 kr. — Az egyház 4500 lélekből áll. 1889 folyamán született 182 gyermek, meghalt 125 egyén. Hirdetve volt 33, eskettetett 26 pár, urvacsorához járut 3532 (72%)) confirmáltatott 91 gyermek. — A gymnasium számára az egyház új épületet szándékozik emelni 10,149 frt 83 krra tervezett költséggel, a melyre eddig már mintegy 12,910 frt 22 kr. gyiilt részint készpénzben, részint aláírásokban Össze. A gymnasiumot (I—IV osztály) összesen 77 tanuló látogatta, elemi iskolákba járt az anyaegyházban 194, a filiákban 259 — összesen 453 gyermek. — „Eskető lelkész." Ily czím alatt jelent meg s szerkesztőségünkhöz is beküldetett egy, a magyar protestáns lelkészek használatára irt — sa magyarhoni protestánsok házassági ügyeire vonatkozó egyházjogtani ismereteket s az eskető lelkész teendőit meghatározó országos törvényeket, kormányrendeletek s egyházi rendszabályok rövid kivonatát tartalmazó, 62 lapból álló könyvecske, készítette NagyLajos mikepércsi ref. lelkész, egyházmegyei tanácsbiró. Ara 45 kr. Második javított s bővített kiadás. Miskolcz, 1890. — A könyvecske Ariadne-fonalúl akar szolgálni a gyakorló lelkészek számára a különböző bonyolult házasságkötési kérdésekben, bármely esetben biztos és határozott utasítást nyújtván nekik a teendők iránt. — Szerző, ki müvét ezelőtt 6 évvel adta ki először, azt az azóta hozott s az új véderő-törvény által kivánt módosításokkal bővítve s az ujabb forrásművek felhasználásával javítva adta ki újból, a következő rendszerrel: I. A források megnevezése. II. A házasság fogalma. III. Házassági akadályok. IV. Ily akadályok alóli felmentvények. V. Lelkész teendője a kihirdetés végett való jelentkezéskor. VI. A házasulandók kihirdetéséről. VII. Esketés. VIII. A házasság jogi következményei. IX. A házasság felbontása. — A használható könyvecskét melegen ajánljuk lelkésztársaink figyelmébe. — „A franczia középiskolák múltja és jelene" czimű paedagogiai munkára hirdet előfizetést dr. Fináczy Ernő budai m. kir. állami gymnasiumi igazgató. A mű, czime szerint, két részre oszlik, — az első részben adja a franczia középiskolai oktatás történetét, Nagy Károlytól — máig (IX fejezetben); a második részben pedig rajzolja a franczia középiskolák jelen állapotját (VIII fejezetben). Terjedelme 16—17 ív; megjelenését szerző júniusra igéri — 1 frt 80 kr. ár mellett. Gyűjtőknek minden 6 példány után ingyenpéldány jár. Megrendelhető pedig a munka a Lampel R.-féle udvari könyvkereskedésben vagy magánál a szerzőnél (Budapest I. Vár. Verbőczi-utca 3. sz.). — Felhívjuk reá az érdeklődők és a paedagogusok figyelmét. — A „Magyar Állam" babéros martyrja, Molnár János komáromi apátplébános a múlt számunkban közlött ítélet folytán a nevezett lapban következő magas szárnyalású „Nyilatkozatot" tette közzé. — „Mindazoknak, a kik a közelből és a távolból szívesek voltak felajánlani, hogy birságaimat kifizetik, ezennel ünnepiesen köszönetet szavazok és felkérem őket: ne nehezteljenek, ha kijelentem, hogy a világértsem veszem igénybe kegyességüket ! Nem 1. azért, mert én nem fogok fizetni, ha Rotschild vagy Bleichrőder bocsátja is rendelkezésemre tárczáját ; nem 2. azért, mert mi sem volna előttem kedvesebb, mint az, ha pénzem nem lévén, birság helyett rabságot szenvedhetnék; nem 3. azért,, mert óhajtva várom, hogy végrehajtsák vagyonomon a kirótt bírságokat, megütvén a dobot házam előtt s magam leszek az első, a ki a szószékről, természetesen kellő instrukció mellett, kihirdetem híveimnek a kótya-vetyélés éji óráját; nem végre 4. azért, mert azt akarom (előre tudván, hogy a liczitácziótól fázni fog a tisztelt elöljáróság), hogylefoglalják fizetésemet. Ekkor üt majd az én órám egy kis actióra. Minthogy ugyanis itt évenkint nem 1, sem 2, hanem még annál is több Jónás-eset (nem a prófétáét értem) fordúl elő, a türelmes, békeszerető, testvéries helvét hitvallású evangelikus reformált „egyház" nagy örömére ; a kapitány úr pedig szíves volt megígérni, hogy a második esetben 50, minden következőben pedig 100—100 frtnyi birságban marasztalnak el, s így fizetésem java része mindig le leszen foglalva : nem lelkes híveimhez, a kik bizonyára tyúkkal, kalácscsal traktálnának, fogok fordulni, hanem káplánaimmal együtt korcsmába, hol 12 frtért ebédet és vacsorát kapni, megyek majd étkezni, és pedig azon időkben, midőn tele van az vagy 40 helységből ide özönlő vásárosokkal s más hasonló útasokkal. Ha majd látni fogják művelt és nem művelt hiveim, s hirét elviszik a szélrózsa minden irányában sokszor idegen „tisztelt" asztaltársaim, hogy az a pap, kinek asztalánál királyi fönségek, excellentiás urak, s egyéb méltóságok ültenek, és ő viszont azokénál, mire szorúlt és meghallják azt is (mert nem leszek néma váz !), hogy miért szorúlt arra: azt hiszem, ez fel fog érni a kongatással s olyan prédikáczió lesz, melyet meg fognak hallani föl a Kárpátokig s le az Adriáig. S a mind számra, mind értelemre, mind pedig gazdagságra nézve magyar katholikus többség ki is vonja magának az ily prédikácziókból a morált, hogy t. i. mily képviselőket kell választanunk, s hogy : censemus delendam vagy corrigendam esse legem de 1868, mely utóbbi erkölcsi tanúságot az általam nemsokára összehívandó s mindig 2—400 választó polgár által látogatott helybeli római katholikus autonom hitközségi közgyűlés, kérvény alakjában fog a képviselőházhoz fölterjeszteni. Itt ugyan, Isten segélyével rést nem fog ütni • semmiféle erőszakoskodás a katholikus egyház jogain, intézményein, hitelvein, mert mindig úgy volt, s úgy leend, hogy Komáromot ostromolni lehet, de bevenni nem! Komáromban, 1890. piros pünkösd napján. Molnár János, apát-plébános." — Közöltük egész terjedelmében, t. olvasóinknak mulattatóan „elrettentő" olvasmányúl. — Egyébként az elkeresztelések ügyében megemlíthetjük, hogy a harczias rkath. alpapság egy része immár, mint ezt Molnár apát úr is pengeti — egyes ultramontán főurak révén a főrendiházban akar petitionálni a miniszteri rendelet, illetve az 1868. évi LIII. t. cz. ellen s igy az ügyet a politika terére viszi át. Am lássa ! — Róma még bölcsen hallgat mindig, de ha „locuta est" — akkor bizony majd rádördül alkotmányos királyunk „non piacet"-je! Mi békén várjuk — az igaznak nyugalmával — az eredményt. — A pápa legájabb czíme. Egy varsói lapnak római tudósítója egyik levelében a pápáról mint „Krisztus helytartójáról" beszélt. — E szó azonban szeget ütött a jámbor cenzor fejébe, lévén a „helytartó" czím, czár ő szent felsége akaratából, 1863 óta Orosz-Lengyelországban eltörölve s helyébe a „kormányzó generális" czím rendelve. — Már most szegény cenzor mit tegyen? Mert ha meghagyja a tudósító czikkében a „helytartó" czímet, megsérti a czárt, ha meg törli, megsérti a pápát. — Mikép gázoljon ki mármost e dilemmából? — Fogja magát, egyszerűen törli a tudósító által használt szavat s helyére írja: XIII. Leo — Krisztus „kormányzó generálisa." WIGAND F. K. NYOMDÁJA, POZSONYIJÁN.