Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Vasárnapi munkaszünet (Farkas Géza)

88 Mert kérdjük: csak az ipari munka szüneteljék? Csak az iparos méltó-e a pihenésre, üdülésre? Hát egyéb munkás nem úgy szükségelné-e a test nyugalmára s a lélek felvidítására adott napot, mint az iparos? Meglehet, hogy a minister úr csak a maga ressortjában akart intézkedni. De hát vannak dolgok, a melyek iránt az egész kormánynak mint az ország minden lakosát érdeklő ügyben kellene intézkednie. Minek a nagy sietség, mért nem érlelték meg a dolgot a minister-tanácsban, hogy terjesztették volna ki a vasárnapi szünetet az ország minden munkására — mi több, minden lakosára ! Tagadhatatlan, hogy az iparos nép is — bár csak töredéke az ország munkás népességének — megérdemli a figyelmet, meg, hogy szünetnapjairól ha máskép nem törvényhozásilag intézkedjünk. Ámde e részben merülnek fel épen óriási kételyek, a melyek a törvényjavaslattól a jó szándéknál egyéb jót alig engednek várni. Ezen állitásunk mellett tanúskodik azon körülmény is, hogy időközben gyűlést tartván a pesti keresk. és iparkamara, a törvényjavaslatot tárgyalás alá vette, azon lényeges változtatásokat eszközölt s azok figyelembe vételét fogja javasolni. Mert ám hagyján, ha a javaslat csak a néhány §-ból állna, csakhogy van a javaslatnak egy §-okba nem osztott szakasza, a mely annak végre hajtására vonatkozik s a mely elősorolja azon iparágakat, a melyeknek a vasárnapi munkát mégis megengedi. S ezeknek száma — légió. Csak az elsorolása ezeknek az iparágaknak háromszor több tért foglal el mint a törvényjavaslat, s ez még nem is mind, mert a kivételek után tett „sat. " következtetnünk engedi, hogy van és lehet olyan még sok más. Igy állván a dolgok kétség merül fel az iránt, nem jobb lett volna-e azokat az iparágakat elsorolni, a melyek a vasárnapi munkaszünetre kötelesek, a többire meg kimondani, hogy „szabad a vásár?" Az igazság érdekében tartozunk megjegyezni, hogy — ismét a kivételek kivételével, a javaslat minden iparágra elrendeli, hogy a vasárnap délutánját meg kell tartani. De hisz ez nagyjából ugy volt eddig is. A javaslat ugyanis megengedi az ipar űzését délelőtti 12 óráig. Az is tény, hogy vannak iparágak a melyeknek üzése vasárnap sem kerülhető ki, de lia a minister üdvösen akart intézkedni, csak egy nagyon kis lépéssel kellett volna tovább mennie, s a 12 óra helyett a 9 vagy 9 '/2-t kimondani ; bizonyosak vagyunk benne, hogy ebbe az egész egész ország közvéleménye megnyugodott volna, s meg is nyugodnék. Ezzel a törvényjavaslattal szemben felmerült kételyeinkkel leszámoltunk, még csak néhány általános észrevételt koczkáztatunk meg a vasárnap érdekében. Mindenek előtt el kell mennünk annak végokára, a miért a vasárnap megszűnt az „Űr napja" lenni. Nem az ipari munka oka ennek, legalább nem kizárólag s nem első sorban. Sokkal fontosabb okai vannak ennek nálunk, melyeknek leküzdése sokkal nehezebb, de nem lehetetlen. Igen fontos az a körülmény, hogy a zsidók nem tartják meg a vasárnapot s városban jóformán kényszerítik a keresztényt is, hogy a vasárnapot ne tartsa. Minél hatalmasabb városainkban a zsidóság annál többet veszít a vasárnap jellegéből. Ne vádoljon minket antisemitismussal azért senki. Egyszerííen csak a tényre akarunk rámutatni, a melynek valóságát nem tagadhatja senki. A két ünnep abnormitását a józanul gondolkozók a zsidók közül maguk is belátják, s a mint az köztudomású, már is jótékony mozgalom indult meg köztük a vásárnap megünneplése érdekében a szombat helyett. Ez ha ma még nem is más csak előjel — de mindenesetre jó előjel. Sokkal rosszabbul áll a dolog a kath. ünnepekkel, a melyeket igen nagy mértékben lehet okolni a vasárnap profanisálása miatt. A papság szereti a fényt, pompát, a melyben ünnepnapjain tetszeleghet. Ám a jó nép nem ér rá annyit ünnepelni, s ha belebeszélik, hogy a szentek napjai nagyobbak mint az Űr napja, hát megtartja a szentek napját, de az Ur napja aztán hétköznappá sülyed nála. Tétesse át a kormány a kath. ünnepnapokat vasárnapra. Igen fontos továbbá a vasárnap megszentelésére a közlekedés könnyűsége. A közlekedés növekedtével egyenes arányban áll a vasárnap hanyatlása. S a fennt ismertetett javaslat a kivételek közé sorolja a közlekedési ipar űzését. Pedig hát sehol se lenne oly könnyű módjában intézkednie a keresk. ministernek a vasárnapi munkaszünetre nézve mint itt. Az ország közlekedési ügye kezében van. Mért nem teszi ? Bizonyosan félti az állam jövedelmét, de igy egy magasabb czélt rendel egy alacsonyabbnak alá. Ne resteljük e részben követni Angolország példáját, a mely gazdasági s hatalmi tekintetben legkisebb csorbát sem érez azért, mert vasárnap nem utazik, nem szállít ! . . De épen az a hiba — a mire befejezésül rá akarunk mutatni, hogy a megtérést nem magán kezdi a minister és a kormány, mert hát hogy kívánható az az egyszerű polgártól, iparostól, munkástól, hogy a vasárnapot megülje — a ki sok esetben az élet nehéz gondjaival küzd — holott a magas és legmagasabb államhivatalok sem ülik azt meg. Igaz, hogy a hivatalnoknak van — a kinek van — szünideje, a mely ha jól tudjuk 2 — 6 hétig terjedhet, s az talán sok hivalalnoknak kedvesebb is, mint a vasárnap; de a legnagyobb rész, az, t. i. a melynek se saját jószága se fürdőzni való pénze nincs, mégis szivesebben venné a vasárnapi munkaszünetet. S a mi különösen megszívlelendő, hogy ezzel a kormány erkölcsi szempontból az ország népességének tartozik. Tartozik első sorban a kormány jó példával előljárni ; különben másnak prédikálván maga helyezi magát az apostol szerint a „gonosz élet" vádja alá. (I. Kor. 9. 27.) Hiába való lesz minden intézkedés, ha a nép azt látja, hogy az urak nem tartják meg a vasárnapot, nincsen mód, hogy őt a példa követésétől vissza tartsuk. Mi szivesen üdvözöljük a ministert a társadalmi reformok terén — még akkor is ha ez a reform nem más, mint az ujabb kor úgy nevezett reform-irányának mérséklése, — s igy látszólag talán a retrográd lépés színezetével is bir. De ne feledjük, hogy a tár-