Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Még egyszer a zánkai ügyről

46 ügye tárgyaltatott. S a közélet is bizonyítja, hogy sokszor az oly ügyet viszik a nyilvánosság terére, mely nem ugy tárgyaltatott, miszerint a nyilvánosság s elfogulatlanul itéló'k előtt is kiállhatná a próbát. — Osztom nézetét, hogy minden egyházmegyének vannak kisebb nagyobb sebei; de megjegyzem, miszerint eme sebeket más egyházmegyékben úgy meggyógyítják, hogy többé ki ne üssön ! Nem hagyják a sebet orvosolatlanul, várva, hogy majd „magától" begyógyul, mert tudják miszerint épen az ellenkező történhetik, mint Zákán is történt : a seb magától megromlik. Ha az esperes úr idejekorán, erélyesen fellép, — csirájában elfojtja a zavart, — a zánkai „mumus", nem állított volna be szobájába. Úgy látszik a „mumus" is tudja, hova kell bemennie, — ki félemiik meg előtte ! Nagy -Yázsonyban épen a legjobb helyen járt. Tudott is hatni!! Más egyházmegye továbbá, meg az elfogulatlan orvos is, nem azt nézi : rokonszenves-e előtte a megsebzett; nem azt korholja, a kinek ártatlan létére sebet okoztak, hanem azokat, kik e sebet meggondolatlanul ejtették — épen azért, mert a megsebzett őket a jóra figyelmeztette ! ! A sebnek olyan bekötözési módja, milyen Zákán alkalmaztatott, — nem gyógyít, hanem inkább öl ! A mi a legfelsőbb kegy adományt illeti, az elsősorban tanítólakra s másodsorban iskolára volt szánva. A felsőbb utasításban is így van a czél megjelelve. — Tehát azt hiszem a tanító, — ha már egyszer esperese szavai szerint is „beteges ember", — nem követett el „égbekiáltó bűnt", midőn a királyi kegyadomány jó részét, lakása egészségessé tételére használta fel; mert betegeskedését lakásának köszönhette. — Rosszalta a bizottság s vele — gondolom — esperes uram is, hogy 23 frtnyi költséggel állíttatott egy kályha a tanítói lakba. A költségtervezet annak idején, előre bekivántatott. Akkor jóváhagyta az esperes úr a 20—25 frtos kályhát, most pedig midőn már meg van, kifogást tesz ellene. Túlköltekezés az ablak is ! ? Egy 6 Qölnyi szobán, — hacsak egyetlen egy ablak van, okosan tette a zánkai tanító, hogy azt az egy rozzant ablakot, mely abból az időből való lehet, midőn „100 évvel ezelőtt a tanító miatt 3 család lett katholikussá", — egy kissé nagyobbittatta, — legalább nem kell szobájában vakoskodnia ! A tanító is ember! S hogy lakásához a legszükségesebbeket megszerezte, — mit a zánkaiak nem tudtak, — azért sem vehető neki rossz néven, mert legelső sorban, az ő érdeme a vett legfelsőbb segély. S a munkás, méltó a maga jutalmára ! A panaszlevélben 2 pontot talált a vizsgálat, melyek miatt a tanító megrovatott. Ha az igen tisztelt vizsgáló bizottság, az okot is kereste volna, a miért a tanító állítólag „könnyelműen" nyilatkozott, nem a tanítót rótta volna meg, hanem azokat, kik a „könnyelmű" nyilatkozatot tőle kierőszakolták. Mivel a vérig való alaptalan zaklatás közben a „szolga" nem engedte meg, hogy „kenyéradó gazdája" a nyakára lépjen : a tanítói tekintély sárba tiportassák, az önérzetes tanító mindjárt „kiállhatatlan büszke, gőgös" embernek deciaráitatott! A mi a „hidegségre valló, kicsinylő és becsmérlő nyilatkozatot" illeti, a tanító előtt is áttéréssel fenyegetőztek a zánkai atyafiak, mint esperes úr előtt, így akarván argumentálni s követelni, hogy a 100 frt. az ő óhajuk szerint használtassák fel. A tanító azonban úgy látszik, még a „mumus" kedvéért sem tűrte a jogtalanságot, azért felelte laconice : „Ha a gyülekezetnek csak 2—3 tagja maradna is, akkor is tartoznék ő szolgálni s akkor is tartoznának a megmaradtak fizetését kiszolgáltatni!" Igaza van, mert a tanítói földeket, — talán e tekintetben nem retteg esperes úr a „mumus"tól — nem lehetne áttéríteni! A tanító megrovatott. Miért? Azért, mert a zalai esperes úr hozzáintézett határozott utasításának is hódolva, követelte a segélynek fenti czélra való fordítását! Tehát azért, mert esperesének engedelmeskedett s mert erre hívta fel a gondnokot is. S a mint a körülményekből is világosan következtetni lehet, a tanító csak azért insultáltatott, hogy olyasmit csikarjanak ki tőle, mit panaszlevélbe lehessen foglalni. Legalább így, valamely czímen meg lehet támadni ! Ne feledje el Tóth Gyula testvérem, hogy alaptalan, méltatlan sértegetésekkel, az angyali szelídséget is „kiállhatatlanná, gőgössé" lehet tenni! A milyen volt a „jó nap", olyan „fogadj Isten"-nel válaszolt a tanító a zánkaiaknak ! 2 „vádpontot" felhozott az esperes ur, a többit jónak látta elhallgatni. Miért? Talán azért, mert a „panaszlevél

8 „dicséri" a zánkai ügyet! A panaszlevél többi pontjait nyilvánosságra hozom én, mert nagyon érdekesek : „A tanító fizetését pontosan követeli. A tanító az iskolát későn kezdi s a tanköteles gyermekeket mégis bíróilag rendelteti fel az iskolába. A tanító a mulasztókat bejelenti!" Ilyen dolgokért csak Zalában szokás egy lelkiismeretes tanítónak nyugalmát megzavarni! Ilyen „sebekhez" csak Zalának lehet privilégiuma! Nem is találtatott a tanítóban semmi hiba mindaddig, mig a „mumus" elő nem rukkolt; de a mumus követelő fellépése folytán, kellett találni!! Nincs kifogásom Tóth Gyula testvéremnek, mint esperesnek ama megjegyzése ellen, hogy „köteles a bizottság, vizsgálati jegyzőkönyvét az esperesi gyűlés elé terjeszteni," — de kérdem, ebből az következik-e, hogy hagyjuk a zánkai ügyet egészen magára?! Minek akkor az esperes, ha az alaptalan zavargásnak szabad folyást enged az esperesi gyűlésig?! Jó a halasztás — igaza van, mert „a hátralevő félév alatt" — el is üldözhetik — ki is hordhatják a tanítót a zánkaiak, ha tetszik nekik ! S az volna azután legszebb, ha a zánkai tanító, mivel az egyház nem tudja őt méltatlan megtámadásoktól megvédeni, — a világi hatósághoz fordulna ? ! Emlegeti Tóth Gy. testvérem a lelkiismeretet, mely ellen tennie nem szabad! Igen szép elv ez; de akkor legszebb, ha nem a papíron marad, hanem a gyakorlatban is megvalósul. A zánkai tanítónak, Tóth Gy. testvérem mint esperes igy ir dec. 9-iki levelében; „Fájdalom, hogy az elvakított, félrevezetett nép haragja nem akar lohadni! íme tehát meg van győződve az esperes ur, hogy a nép el van vakítva, félre van vezetve s midőn Zánkára megy vizsgálatot tartani, ott mégis a tanítót porolják ki, — a „félrevezetők" s „félrevezetettek" pedig méltán markukba nevethetnek ! Továbbá a zánkai tanitó, előre meghívta esperes uramat szerény asztalához ebédre, ha majd vizsgálatra kijön. Esperes ur, ugyancsak dec. 9-iki levelében tudtára adja a