Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Czékus István

42 Czékus István rozsnyói lelkész és a tiszai ev. i egyházkerület püspöke szül. Gömör-Panyiton 1818. decz. 22-én Czékus Márton és Bacsó Erzsébet nemes földmiveló' szülőktől. — Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, már otthon, vallásos lelkületű szüleitől, egyháza iránti hűséget és szeretetet tanulva — s innen csakhamar Rozsnyóra jutott — a hol mint templomi karénekes fiú kereste meg mindennapi táplálékát — az ünnepek alkalmával házról-házra is járva énekelni, mint egykor Luther, az eisenachi iskolás fiu. — Iskoláit Rozsnyón elvégezvén Lőcsére s majd Pozsonyba ment, hogy amott a philosophiai, itt pedig a theologiai tudományokat hallgassa s midőn 1843-ban a lelkészjelölti vizsgát kitűnő eredménynyel letette volna, két éven át Pesten nevelősködött — hogy miként eddig is mindenütt saját szorgalmából tartotta fel magát, most is elegendő összeget gyűjthessen — a külföldi egyetemek látogatására. Igy töltött Tübingában egy évet — honnan visszatérve, 1847-ben őt az „ország papja" Székács maga mellé segédlelkészszé hivta meg. — Tehetségeit, erélyét és ügybuzgalmát Székács csakhamar felismerte s így látjuk még ugyanezen évben Czékust mint az ekkor anyásított váczi gyülekezet első lelkészét (meghivatott 1857. okt. 1-én), a mely missióállomást mintegy harmadfél év múlva egy másik még terhesebb missióponttal cserélte fel — Kecskeméttel, hol 5 évig lelkészkedett — s emlékét egy templom-alap létesítésével örökítette meg (3000 frt. Manapság már áll a szép templom!) — Azonban a gondviselés még nagyobb missiót jelölt ki kedveltjének. — „Kismagyarország" — miként a nép az ő szülőföldét, bérezés — ronás Gömör megyét nevezi, éber figyelemmel kisérte saslelkületű fia szárnypróbálgatásait — és látva benne a duzzadó erőt, csakhamar versenyezve igyekszik őt magának visszaszerezni s állandóan magához csatolni — előbb Sajógömör, azután Dobsina s végül az előkelő s iutelligens Rozsnyó. — Sa hol megfordult s a mibe belekezdett, mindenütt áldás fakadt keze nyomában. — Sajógömörön a templom és iskola épitésére magtárt és templomtőkét teremt (ma szép góth. templomban dicsérik egykori hivei Istent) s a lökösházai filiában ugyancsak magtárt létesít, hogy a nép inség idején olcsó vagy épen ingyen vetőmaghoz s eleségliez jusson. — Dobsinán megalkotja az esperességi papi özvegy-árva-magtárt (manapság 5000 frt.) — s Rozsnyón — ebben az ő lelkipásztori igazi otthonában alkotó lelkének teljes erejét tartja állandó működésben — magtárat állít (manapság 300 köblön felül). 1860-ban életre híjjá az egész országban legelső egyházi és női gyámintézeteket, melyek immár 30 év óta hintenek áldást maguk körül, 1861-ben kiteremti a rozsnyói diszes nagy templom benső javitása s diszitése költségeit; 1863-ban buzdítása s fáradozásai folytán 8000 frt. költséggel véglegesen kiépül a főgymnasium, — 1866-ban alapját veti két temetkezési egyletnek, melyek minden halott után 40—40 frtot fizetnek, — 1868-ban meg már kisded- i óvót emel, mely azóta évenkint százával gondozta a gyermekeket — s mindezen törekvései közben azon tépelődik, miként mentse meg egyháza hiveit az egyházi adótól, példát adva abban a többi hazai gyülekezeteknek is. Igy áll elő 1881-ben a filléregylet tervével, melynek a jelzett czélra filléres adakozásokból rövid 3 év alatt közel negyedfélezer frtot gyűjt össze ; s hogy a templom már külsőleg is méltán representálja egyházának tekintélyét, torony tőke alapot is teremt, a mely manapság szintén már nagy összeggé nőtte ki magát. Másrészt figyelmét el nem kerülik a filiák sem — ezekben új iskolákat épít, régieket javít, bővít —tanitók javadalmazásáról gondoskodik... S e mellett pásztor — a szó nemes értelmében. A mint egykor szegény énekesként járt házról-házra, úgy jár most ajkán az Isten igéjével, szivében hü szeretettel az ő híveihez . . . vigasztal, int, biztat — s a hol kell, korhol ; mindenütt van egy találó, szivhez simuló szava, mindenütt meg tudja nyitni a sziveket — s szives adakozásra az erszényeket. S miként teher alatt nő a pálma — úgy nőtt fáradthatlan munkálkodásai, gondjai alatt — ő is. Mint kecskeméti pap — már esperességi aljegyző — majd Gömörben dékán, alesperes és 1860-tól főesperes — Zsedényi felügyelő és Máday püspök társaságában a pátens elllenében autonómiánk rettenthetlen bajnoka,egyuttaljkerületifőjegyző s 1863-ben ker. gyámintézeti elnök — végül 1871. márczius 26-án tiszakerületi püspök — s mint ilyen 1874-tŐl 1886-ig az egyetemes gyámintézet elnöke. S a mint tágult működési köre, úgy tágult azon terület is, melyet alkotó munkálkodásával átölelt. Az országos gyámintézetnek egyik oszlopapostola ő volt. 1863-ban indítványozza a tiszai kerületi özvegy-árva-nyugdíjintézet alapítását a melynek tőkéje ma már a kétszázezer forint felé közeledik s évi jövedelme 13000 forintot meghalad. E mellett még külön esperességi papi nyugdíjintézetet is teremtett, a mely midőn azt a főesperesi hivatalban utódjának átadta, 10000 forint tőkét számlált. Mint püspök a nyíregyházai tanitóképzőintézet ügyét, mely ott 12000 frt tőkéből nyomorgott — melegen felkarolta, azt Eperjesre helyezte át s tőkéjét rövid 13 év alatt mintegy 100.000 forinttal megszaporította; az eperjesi hittanintézetnek, melyet egyébként 4 éves cursussá fejlesztett az elején volt 2 tanár helyett 4 rendes tanárral — a semmiből 30000 forinton felül rúgó alapot gyűjtött. De tevékenységének sorozata az eddigiekben még nincs kimerítve. Egész életét a közjónak szentelé s szivének nemes és pihenést soha nem ismerő buzgalma, támogatva az őt megértő éá szives örömmel követő nyájának kifogyhatlan áldozatkészsége által, valóban csodás dolgokat mívelt : de Czékus, a főpásztor egy tényében sem oly nagy — mint a kerületi árvaház és a kerületi felső leányiskola megalkotásában. Itt tűnik ki saslelke a maga fenségében: itt látjuk őt az éber, a hűséges pásztort ki megoltalmazza az ő nyáját — a farkasok ellen, kik ahhoz báránybőrben közeledtek . . . Éles szemekkel felismerte a veszedelmet, mely a protestantismust ultramontán oldalról a gyermekügy és a leányneve-