Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Reformáljuk-e a dogmákat? (Faix Mihály)

36 ban fekvő birtok, melynek tulajdonosa más egyház tagja s ha valamely egyház az ily birtokot szintén megadóztatta, az ez elleni felebbezés ment aztán az esperességliez, a kerülethez és egyetemhez s rendesen úgy intéztetett el, a hogy a fennforgó viszonyok és informátiók lehetővé tették. Elismerem, hogy ezen ügy. elintézése roppant nehéz, de nem nehéz azért, mert keresztiilvihetetlen, hanem azért, mert az eddigi partikularistikus és ferde autonomikus szokás második természetünkké vált s azzal szakítani nekünk roppantul fájna. Megkísérlem legközelebbi czikkemben a felette fontos kérdést behatóbban tárgyalni, talán sikerül magunkban azon reményt megerősíteni, hogy a tartandó zsinat az egyházi megadóztatást tárgyai közé felveszi s egyetemlegesen rendezi. Bierbrunner Gusztáv. a tartandó zsinat ezt az ügyet a kor kívánalmaihoz és az ág. hitv. ev. egyház tekintélyéhez képest egyetemlegesen elintézze és rendezze, mert ma a hivatalnokok fizetése a társadalmi élet egyetlen egy terén sincsen azon^ rendezetlen, szakadatlan perelgetésnek kitett állapotban, csak az autonómiával biró egyházi életben. A falusi jegyzők évi fizetése például a megyék által már jó idő óta rendezve van. Ott, ha jegyzőválasztás előfordul, a jegyző évi fizetésének kérdése nem képezheti a vita tárgyát. Meg van határozva a megye által, mi az illető községben a jegyzői fizetés és ezen a község, bár autonómiával bír, nem változtathat semmit. A mi pedig az egyházi megadóztatást általában illeti, eddigi szokásunk az volt, hogy clZ, hol be volt hozva, csakis a házaspárokra vettetett ki, a vagyont érintetlenül hagyta, azon nézetből indulva ki, miszerint sem templom, sem iskola a vagyonnak, leg}^en az készpénz vagy föld, nem szolgál, hanem csak a családi körnek. Ezen nézetből, bár minő igazságosnak is látszassék, aztán a legnagyobb igazságtalanságok támadtak. Vannak számos egyházak, hol a napszámos épen annyival tartozik hozzájárulni az egyház szükségleteihez, mint a százholdas gazda. Nem hivatkozom a szentírásra, melyszerint attól, kinek sok adatott, sok is követelhető, de hivatkozom akármiféle megadóztatásra, mely a társadalmi életben fellelhető s biztos vagyok benne, hogy ezen ferde felfogás sem az állami sem a községi terhek kiróvásánál fel nem fedezhető. Állandó panaszunk, hogy szegények vagyunk, ezen viszás önmegadóztatási szokásunkra vezethető vissza. Ily önmegadóztatás, mellett nincsen az az egyház, mely képes volna egyházi és iskolai dolgait fejleszteni és előbbre vinni ; pang ! E pangás aztán arra kényszerít minket, hogy gyűjtések és könyörgések utján szerezzük be a hiányt, mely az önfentartásunkra szükséges költségekben mutatkozik. Szilárd, semmi ellenvetés által nem confundálható meggyőződésem, miszerint, ha a protestáns birtoknak egyházi czélokra való helyes megadóztatását behoznók, sem gyámintézetre, sem könyöradományok gyűjtésére nem szorulnánk s a mellett, hogy a legtöbb egyháznak fennállása és virágzása biztosítva volna, még a közalap is megteremtetnék sok, gyakran jajveszékléssel járó szónoklatok nélkül. Ez a gondolat nem az én találmányom. A mióta népiskoláink szaporítása szükségessé vált, igen számos egyház másképen magán segíteni nem tudott, minthogy híveire birtok utáni egyházi megadóztatást eszközölt. Ezen uj megadóztatási mód sok port vert fel, némely helyen győzött s gazdag és szép gyümölcsöket hozott; némely helyen bukott és a szegénység kinlódása tovább tart. Legnagyobb zajt ütött oly helyen, hol a birtok megadóztatása alkalmával szembe ötlött oly a határReformáljuk-e a, dogmákat? Mióta a zsinati bizottság előmunkálata megjelent, már több dolog hozatott fel, mint olyan, melyet a tartandó zsinat tárgyáúl kellene felvenni és mely az előmunkálatban nincs meg. Egyebek közt egy hang a mellett is felszólalt, hogy a zsinaton a dogmákat is reformálni kell. — Az illető czikkiró úr, ki ezt a kérdést megpendítette, bizonyára a modern theologia álláspontjáról kivánja ezen reformálást, mert ezen theologiai iránynak követelménye az, hogy a dogmákban rejlő igazságokat más-más időben másmás ezen idő világnézetének és vallásos szükségérzetének leginkább megfelelő formába kell öltöztetni. Nem érzem magamat illetékesnek ezen theologiai iránynak föltétlen helyességét, vagy esetleges hibáit vitatni, csak azon kérdést akarom itt felvetni, hogy vájjon az ev. egyházi dogmák oly annyira túlélték-e már magukat magyarhoni ev. egyházunkban, hogy ezeknek reformálása általánosan vagyis legalább nagyobb részben érzett szükség ? Elismert tény, hogy a jelen időben a vallás és egyház iránti közöny különösen az úgynevezett felvilágosultak közt nagyon el van terjedve, miből azt lehetne következtetni, hogy az egyházi tan már elavúlt, elvesztette vonzó erejét és hatását a kedélyekre, igen sokan már nem hisznek benne, és azért kell azt reformálni, modern formába öltöztetni, hogy régi befolyását visszanyerje. Azonban igénytelen nézetem szerint nagyon keveset segítenénk az említett egyházi bajon a dogmák reformálása által. A közönyösök nagyobb része a reformált dogmák mellett is közönyös maradna, mert közönyük alapja többnyire a materialisztikus gondolkodás lévén, egyáltalában nem igen birnak érzékkel az egyházi élet iránt, akár szabadelvű, akár orthodox irányban haladjon az. A vallásos érzelmű intelligenczia pedig, ha némely dogma régi alakjával nem is fog egyetérteni, még sem fogja azokat balgaságnak bélyegezni és ezért az egyháznak hátat fordítani, hanem ellenkezőleg, tudván azt, hogy ezen dogmák régente az összes, ma pedig a hivek nagyobb részének vallásos meggyőződését fejezik ki, szeretni fogja egyházát