Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A bánáti ág. hitv. evang. esperesség közgyűlése

349 vándorutat Lőcsének tartva. Majd folytatólag kiemeli a gyámintézet nagyszerű hivatását. Megemlékezik azokról, kik ez évben sem feledkeztek meg gyámintézetünkről. Báró Prónay, az egyetemes felügyelő úr ő méltósága mint minden évben most is 100 frtot adott az offertoriumba. Özvegy Kvacsaláné a gyámintézetnek 1000, Ostfy 1000, Ivánka Imre ő nagym. ez évben is 25 frtot adott Bélák 50 frtot g3 rüjtött lakodalomban. Majd báró Radvánszky ő méltóságát arra kéri, legyen gyámintézetünk igazi Radvánszkyja. Ihász Lajos ő nagyságát a dunántúli kerületi gyámintézet uj világi elnökét, több esp. gyámintézeti elnököt szivesen üdvözölve, a közgyűlés részéről forró köszönettel vett érdekfeszítő évi jelentését bezárja. Ihász Lajos ő nagysága azzal a kedves kijelentéssel foglalja el hivatalát, hogy évente 100 írttal járuland a gyáraintézeti pénztárba. A gyűlés lefolyásáról a gyám­intézeti lap úgyis bővebb jelentést hozand, ebbe nem bocsátkozom. A segély következőkép osztatott ki : A nagy szeretet­adomány Szabadka és Szécsén közt osztatik meg egyen­kint 832 frttal. A szeretetadományt a bányakerületben Uj-Pest, dunáninnen Misérd, dunántúl Kanizsa, a tiszai kerületben Debreczen kapta, egyenkint 400 frtot. Ezenfelül 1600 frt kisebb összegekben a négy kerület szegényebb gyülekezetei között osztatik ki, mégis a pozsonyi diakonissa­intézet 200, a rozsnyói árvaház 74 frtot kapott és a négy kerületben tervezett felsőbb leánynevelőintézetre egyenkint 70 frt lőn megszavazva. Az oltári ima és szent beszéd kinyomatik. A Leopoldianum iinnepélylyel összekötött, XXXI. évi közgyűlés helyéül 1891-ben Lőcse jelöltetett. Végezetül Zelenka püspök úr imájával a gyűlés bezáratott. Gyűlés után közel százan az elnökséggel a középen, cso­portban lefényeztettük magunkat. Fél két órakor az Erzsébet szálloda dísztermében 160 terítékű díszebéd volt. Már fönnemlített egyházi főbbjeink s az érkezett vendégeken kivüli résztvevők között felemlítendő: Flatt főispán, Péczy-Popovits polgármester, Balla főkapi­tány, a városi tanács, Molnár református lelkész, Kopper r. kath. apát, Csirics gör.-kel. esperes, közös hadseregbeli és honvédezredes, Lobmayer törvényszéki elnök, Popovits államügyész, Horváth és Franki magy. kir. kath. főgymn. igazgatók, Pusibrk szerb főgymn. igazgató, Bruck keresk. isk. igazgató, a zsidó hitközség képviselője. Itt volt az újvidéki notabilitás szine-java vallás és nemzeti különbség nélkül. A 4. fogásnál báró Radvánszky ő mélt. a királyt éltette, Zelenka püspök úr a magyar kormányt s kiváltkép annak tagját gróf Csáky vallásügyi minisztert, Flatt Rad­ványszkyt, a polgármester Zelenkát, Horváth Baltikot, Gyurátz a főispánt, Baltik a polgármestert, a ref. lelkész Belohorszkyt a házi gazdát, Zelenka a magistratust, Bognár a hadsereg itteni képviselőit éltette stb. A díszebéd fényes és sikerült volt. Ebéd után báró Radvánszky, Zelenka, Baltik ő mélt. s közel 40 idegen vendég, pap és világi, a főispán s főkapitány kíséretében megtekintették a péter­váradi fellegvárat s onnan az elterülő vidéket. Este 8 órakor hangverseny volt. Itt történt, a mi Újvidéken még sohasem! A magyar, német és szerb dalárdák együttesen működtek közre. A hangversenyt a katonai zenekar „Erős vár a mi Istenünk "-kel nyitotta meg. Ily fényes s látogatott hangverseny Újvidéken még nem volt. A tiszta jövedelem az újvidéki evang, templom belső be­rendezési költségeinek fedezésére szolgál. Fényes és nagyszerű volt ezen evang. ünnepély le­folyása. Kérdjük kinek tudandó be érdemül? Belohorszky Grábor főesperes müve volt ez. O tervezte, ő rendezte. Mindenütt ott volt, sürgött forgott, mint egy vendéglátó magyar házi asszony, hogy tisztét ne mulaszsza — és az őt őszintén tisztelő Újvidék hivatalos és nem hiva­talos közönsége mindent elkövetett, hogy Belohorszky fő­esperes mint házigazda vendégeit fényesen fogadhassa. Az ünnep fénye, mely báró Radvánszky, Zelenka s Baltik ő méltóságaiknak, valamennyi vendégnek s így a gyámintézetnek szólott, mesterét, Belohorszky főesperest dicséri. Ott voltunk, szivünk lelkünk örült, boldogok voltunk meggyőződhetni, hogy Újvidéken igaz magyar vendég­szeretet, testvériség lakozik, magyar szív dobog. Köszönet neked, kedves Újvidék! Köszönet a főispántól le a leg­utolsó polgárig. Köszönet Belohorszky Grábor főesperes úrnak, a bács-szerémi esperességnek, az újvidéki evang. egyháznak. Hétfőn délelőtt órakor diszes fogatokon előrobogott a főispán, polgármester és főkapitány, hogy méltóságos urain­kat a vasúthoz kikísérjek s nekik istenhozzádot mondjanak. 9 órakor számszerint 48-an a városi főkapitány kí­séretében Belgrádba indultunk. Útközben a szlavonországi ó- és újpázuai állomásokon, lelkészeik vezetése mellett a presbyteriumok, tanítók és iskolás gyermekek mozsár­dörgések között üdvözölték püspökeinket. Belgrádban közös ebéd után megnéztük a város neve­zetességeit. E kirándulást ottani jeles honfitársunk Vándory Lajos publiczista rendezte. Fáradságaért s szivességeért e helyütt is őszinte köszönetet mondunk. Igy ünnepeltük a gyámintézet XXX. közgyűlését. Ha Isten úgy akarja a viszontlátásig Ló'csén. A kegyelem Istene áldja, segítse, virágoztassa a mi kedves gyám­intézetünket! Egy jelenvolt. * A bánáti ág. hitv. ev. esperesség rendes évi közgyűlése. (Vége). S ha most 20 év multán kérdjük, mi volt a legördült két decenniumnak feladata és vívmánya ez esperességben, ugy erre vonatkozó évkönyveink azt adják feleletül, hogy : küzdelemteljes munka és győzelmes haladás! Mert, Méltó­ságos Urunk, még harmadfél éven át ott hevert egyház­jogaink mentében a határőrvidéki patentalis állapotnak sziklaakadálya, mig 1872-ben a politikai alakulások szét nem robbantották e vaskaput; egyházközségeink legnagyobb részét anyagi fogyatkozások és küzdelmek emésztgették, de a felebaráti szeretet és áldozatkészség is mindinkább foko­zódott azoknak enyhítésére ; testünkre vetette magát nem egyszer az igaztalan vádak és rágalmak féregserege, de annál inkább nevekedett hazafias önérzetünk, mely mind­annyiszor le tudta seperni azt; és az administratió zilált­sága többfélekép emésztette a kormányrend erejét, mig a czélszerű egyházmegyei intézkedések fokozatosan nem sza­bályozták azt ! Ha már most különösen tekintjük administrativ ren­dezkedésünket, mely egyházmegyei életünk Méltóságod által inaugurált epochájának alapvonását képezi, ugy itt oly

Next

/
Oldalképek
Tartalom