Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Papi és tanítói jövedelem (Dérer)

338 De az ily esetek a hogy tényleg léteznek, nagyon különösek. Az egyházközségek ezen úri adományoknál, nem csak arra lettek erkölcsileg kötelezve, hogy azokat az egyházi tulajdonba felvegyék, de saját papjaik és tanítóik használatára elfogadják, bedolgozzák és bemíveljék. És itt is találhatók oly különös esetek, hogy az egyes egyházközségek elfogadni csak elfogadták az adományokat, de azokat, főkép a hiványon felüli többletet tehát éppen a pap-tanítói jövedelem javítására szánt birtokrészt bedolgozni és plane bemivelni megtagadták és tagadják most is. Sok filia fogja ezt igazolni, lenne itt elég dolga az esperességi elnökség kilátásba helyezett egyházlátogatásának. A tagosítás utáni birtokállapot be lett vezetve a telekkönyvbe. S itt világosan ki van tüntetve a papi és tanítói illetmény : beltelekben, földben, rétben, legelőben és erdőben. Hogy tényleg csak a beltelkek, földek és rétek lettek mindenütt külön kihasítva és a legelő és erdő sok helyütt az urbariális legelővel és erdővel közösen: — az tulajdonjogi szempontból nem teheti kérdésessé, a papnak és tanítónak hozzá való jogát. Mindenki látja, hogy ezen közös kihasítás a helyi viszonyokhoz alkalmazkodott, — bár bizony a papok és tanítók kárára. Főleg a legelőben ! A miért is nagy kár ev. egyházunkra, hogy tagosítások alkalmával az esperesség, a püspökség és még az egyetem is nagyon keveset törődik avval, hogyan dől el az N. N. papnak, vagy N. N. tanítónak tagosítási ügye. Mintha az éppen csakis az esetleg érdekelt személyek baja volna, nem pedig — mint valóban az — egyházi még pedig meszire kiható közegyházi ügy. Miután már a mai világban mindenki tudja, hogy a mi telekkönyvileg nevedre van irva, az a tied ez szent tulajdonod : csak csodálni lehet, hogy a papi s tanitói illetményben telekkönyvileg világosan és tisztán kiírt erdő, kérdés, még pedig elvikérdés alá eshet. Hogy az a pap-tanítói hiványainkban nincsen bevezetve, — a mint sok helyütt, — de talán sehol sincs, azt bizony csak sajnálni még pedig nagyon sajnálni lehet. Ott van az a hivány a meghívott papnak vagy tanítónak kezében. Vallja, még pedig szerződés erejével vallja a pap-tanítói jövedelmet. A meghívott elfogadja. Jön az egyházba. A hiványt alkalmazza jövedelmére. S akkor látja, hogy a hivány jövedelméről nem vall, de csak mesél. „Stály dûchodek : grunt vnítrní: malá, vétsi a jeste vétsi záhradka. Grunt zevnitrní : jedna zem na 9 kyl, druhá na 11 kyl, tretí na 12 kyl. Lauky pfi mlynském potoku, osem vozou sena a tolik otavy, kdyz aie suché jest leto, mène donásejí". . . . stb. stb. . . . És ebből egy árva szó sem igaz. Mert a valódi állapot a telekkönyvi birtokív szerint egészen más. Hát bizony még jó, hogy van az a telekkönyv és egyházhiveink nem nagy svindlerek, mert bizony hivány aink szövegével nem tudom, hogyan lehetne birtokélvezeteinket biróilag beigazolni. „Hiványilag biztosított illetmény" egy egész csodafogalom az előtt a ki tudja, hogy a hivány még az özönvíz előtti állapotokról mesél, "mink pedig 1890-ik évben bevégzett tagosítások és bevégzett telekkönyvek korszakában élünk. Hiványainkból még szebbeket lehetne előhozni, csak nézzük a stólák szövegezését. De ez nem tartozik most a tárgyunkhoz, bár nagyon jellemző, hogv egy egész osztály, még pedig pap-tanitói, tehát intelligens emberi osztály — anyagilag ilyen hiványok alapján áll és él, a fizetőkkel huzakodva sinlődik és tengődik. És ezen segíteni intelligens osztály létünkre, vagv nem birunk, vagy nem akarunk. De már az éppen tárgyunkba vág, mik vannak megírva „a hiványilag biztosított failletménvről." Konkrét eset: „Z dreva, od kazdého hospodára svûj záprah majícího za jeden voz, které zeljari a pastyri raubají a do stohu skládají." Hát először mi az a „záprah?" kettes? hármas? négyes? 2. mi az a „svúj?" holott tudjuk, hogy a nép között sok úgynevezett „uzsorás marha"*) létezik. 3. Mi az a „voz" — a hol már a klaftereket is szerencsésen átéltük; — a méter korszakában „hiványilag biztosított failletményünk:" „jeden voz"od kazdého hospodára „svuj" „záprah" majiciho. Ily nemű biztosítás mellett nem csoda, hogy sok pap és még több tanító bár hiványa faasztagokról beszél, hideg kályha mellett, lehelletével melegíti újját; keble melegével eleveníti megfagyott gyermekét ; mig a neje morzsa forgács és rothadt rácsvessző-tfíznél főzi a koldus eledelt. Hogy ilynemű hiványilag biztosított fakörülmények mellett az úri adomány, telekkönyvileg beirt pap-tanítói erdőilletmény még sem vezettetik be hiványainkba, az valódi csoda dolog. Hiszen a mai világban minden jogos és még jogtalan birtok is minden módon occupálódik, birtokolása. szebbnél szebb módon biztosíttatik, a szent tulajdon érvényre emelődik — — csak ez nem! Bizony valóban igaz „hogy Krisztus országa nem e világból való" és az egyház szolgái, bár szegénységükben jajgatnak „puszta kenyérrel nem élnek." Geht's gut . . . Was gilt's dem Töffel ? Fällt Brei . . . Fehlt ihm der Löffel ! Hogy a tót-kisfalusi erdővágás alkalmával a paraszthivek megtagadták a tanítónak az erdőbirtok, részlet-failletményét, — azt én nem csodálom. Még különbeket is próbálnak manapság megtagadni. És pedig nemcsak a tót-kisfalusi pán rechtoríktól, de anyaegyházi tanító é s lelkész uraktól i s. Számtalan égő seb fekszik hiványainkon a mely gyönyörűen illusztrálja ezon elvet: „a vokátort nem szabad csorbítani," — annak beigazolására, hogy nekünk „szent anatómiánk (id est autonómiánk) vagyon, ugy csinálom a hogy akarom." Nem csodálom, hogy ily észjárás mellett már a parasztember is a maga keretében applikálja a szent „anatómiát" a *) A szegény ember, ha nem bir saját marhát venni, vesz neki pl. 150 frton a módos, a szegény ember a marhát tartja, dolgozik vele és ha egy-két év után eladják pl. 200 írton ebből 150 frtot vesz magának a tulajdonos, 50 frtot mint közös nyereséget megfeleznek egymás közt.