Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Papi beigtatás

volna a bizottság, ha kijelenti, hogy a tanító ellen az eljárás beszüntettetik s azután a semmit mondó privát panaszok figyelmen kivűl maradnak." A vizsgálat el is vetette az utóbbiakat; de egyházi rendszerünk értelmében kötelessége a bizottságnak vizsgálati jegyzőkönyvét az esperességi gyűlés elé terjeszteni. Arról pedig nem tehetünk, hogy esperes, gyűléseink tavaszszal tartatnak. De egyszersmind talán jó is ezen halasztás, mert ezen hátralevő fél év alatt mindegyik félnek elég idő s alkalom nyujtatik a kiengesztelődésre. A tisztelt tanítói karnak decz. 24. nálam történt testületi megjelenése alkalmával én határozottan kijelentettem, hogy a zánkai tanitó úrban nem találok oly canonicus vétket, mely miatt elmozdítható lenni. Ezt mondja lelkiismeretem, ez ellen pedig tennem nem szabad. Magyari lelkésztársam „mumus"-t emleget. Bizony nem tagadhatjuk, hogy ez meg van. Épen Zánkán — a tanító miatt, mint a panaszlevél mondja, — száz év előtt három család lett katholikussá ; Kapolcs vidékén lassan bár, de terjednek a nazarénusok ; hogy ezen „mumus" Polgárdi, Yilonya stb. felől is fenyeget eléggé bizonyítja azon körülmény, hogy a dunántúli ev. ref. egyházkerület nagyérdemű püspöke is czélszerűnek és időszerűnek tartotta felhívni alantas papságát az őrködésre. Ha ezen „mumus" a zánkai egyházban is oly mérvben lépne fel, hogy általa egy egész gyülekezet nézne a végpusztulás felé, ez esetben kötelessége lenne az egyházmegyei elnökségnek ezt tudomására hozni az egyházkerület élén állóknak s azoknak bölcs véleményét kérni, illetve utasításaikat követni. Végre felkiált tiszt. Magyari lelkész úr : „hová fog ez vezetni, ha hol az egyik, hol a másik egyház zavarog, mert példát lát maga előtt" ! ? Szomorú, hogy Zánka épen Kapolcstól tanult. A kapolcsi gyülekezet lemondásra kényszerítette elaggott lelkészét, Zánka erre most igy felelt : „Ha a kapolcsiak azt tették a lelkészszel, miért ne tehetnők mi a tanítóval." Ez saját nyilatkozatuk. Részemről ezen ügyet a sajtó terén befejezettnek nyilvánítom. Tóth Gyula a zalai ev. egyh. megye esperese. Nagy honti esperességből. — Rövid válasz Krupecz J. földbirtokos s professer úrnak, az egyház-maróthi papválasztás kérdésében. Felteszem, hogy nem a theologia professora irta az egyház-maróthi papválasztást megvilágító tudósításban ezen sorokat: „Vájjon illő dolog-e és szabad-e zavarokat előidézni valamely kisebbségnek a többség érvényesült akarata ellen. Bizonyára nem, rendes körülmények között." A földbirtokosnál ilyen ferde, következményeiben vészes nézet megbocsátható ; mert hát a politikai életben napirenden van, válogatás nélkül minden eszközt felhasználni a kitűzött czél elérésére. S mint ilyen nem is igen fog csodálkozni azon, hogyha majd a közistentiszteletnél okozott botrány szerzőit, melyek a félrevezetett népből valók, a botránynak, — a birói nyomozás által kiderítendő értelmi szerzőivel együtt, megfelelően sújtandjuk ; — ez utóbbiakat különösen. S mondhatom, igen szépen hangzik a professor úr szájából azon nagy páthoszszal előadható állítása : „Veszve az az egyház, melyben Krisztust pénzért árulják." — De honnan tudja ezt, hogy az a kies fekvésű s jó jövedelmű maróthi egyház papválasztásánál történt volna ? Hová ragadja az egyoldalú informátio után induló merész képzelete! Sajnos, a józan Ítélet cserben hagyja, a mely azt parancsolja, hogy hallgassuk meg hát a másik félt is s azután koczkáztathatunk véleményt; de nem lesújtó ítéletet, a tények ismerése nélkül. Hát lelkiismeretes eljárás ez professor úr? Avagy mint földbirtokos úgy vélekedik, hogy a lélekismeret zsebre vágható s hogy üres páthoszának dörgedelmeitől az intéző legfelsőbb körök megijednek s a szabályszerűen megejtett választást (21 szónyi többség mellett) megsemmisítik a „zavarosban" halászok nagy örömére! Nagyon szomorú dolog, hogy csakis a zsinattól vár igazságot ; más részről pedig felteszi, hogy tudósításában csalhatlan igazság nyilatkozik ! Milyen megtévedése az elmének, akár az érzelmek, akár pedig a képzelgés megtévesztése által ! — De hiszen a rendnek s szabadságnak érdekében szólal fel ! ? Ezen tekintetben üdvözlöm, mint munkatársat s kezet szorítok professor úrral, kérve továbbra is hathatós közreműködését, támogatását. Händel Vilmos, főesperes. Papi beigtatás. — A brassói ág. ev. magyar esperességhez tartozó Apácza egyházközségének nevezetes ünnepélye volt ez évi január hó 14-én, mert egyhangúlag megválasztott új lelkésze Bohus Pál e napon hivatalába igtattatott. Az ünnepély az apáczai ősrégi templomban ment végbe, hol a nagy számú közönség a kis templomot egészen megtöltötte. Nagy tiszteletű Moór Gyula főesperes tartotta a beigtatási alkalmi beszédet, melyben nagy szakavatottsággal körvonalozta a lelkész kötelességeit, — szónoki lelkes hévvel előadott szép beszéde nagy hatást gyakorolt a jelenlevőkre. A beigtatási cselekményt a főesperes végezte, mely actuson Pap György zajzoni és Fejér Gyula pürkereczi lelkészek is segédkeztek. Az új lelkész ünnepélyes fogadalmat tett a gyülekezet színe előtt, hogy kötelességeit hiven, pontosan teljesítendi, hogy egyháza szellemi és anyagi jólétét teljes erejéből előmozdítandja, hogy az Isten igéjét tisztán, igazán s egész lelkesedéssel hirdetendi. Az ünnepély fő és zárpontját az új lelkész esküje, a kézadás, a főesperes által történt hivatalba igtatás ténye, a templom kulcsa, a szent edények és a biblia átnyújtása képezte, mely lélekemelő cselekmények után a két segédkező lelkész és a főesperes, — hármas áldása következett. A főesperes bemutatta az új lelkészt a gyülekezetnek — s utóbbit felhívta a lelkész iránti tiszteletre, becsülésre. Előbb a főesperes, azután az új lelkész mondott hálaimát a gyülekezettel. Az ünnepély bevégezése után hitközségi közgyűlés tartatott a templomban Rombauer Emil egyházközségi felügyelő jelenlétében 55 egyháztaggal, hol a felmerült és folyó összes papválasztási, beigtatási költségek 150 forintban állapíttattak meg. A papigtatást közebéd követte, az intelligentia és a gyülekezet tagjai számára külön-külön, mely előbbi helyen az ízletes étkek és jó ital mellett — a derült kedélyhangulat és a számos pohárköszöntő nem hiányzott. Fejér Gijula, ev. lelkész.