Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A Károli-féle bibliafordítás revisióján működő bizottság - A Károli-szobor leleplezésének ünnepélye

'308 erről is szivesen lemond, — hanem az állás az, mi után törekszik ; adjanak helyet neki, hogy meg­kezdett sikeres munkáját folytathassa. Es erről nincs gondoskodva, ez a szomorú ! Ezzel kapcsolatban végre még egy bajra legyen szabad utalnom. A lelkész halála beálltával meg­történhetik az is, hogy rögtön elbocsáttatik a segéd­lelkész, még az új papválasztás előtt, mert az illető főesperes úr mást nevezhet ki administratornak. Ilyen­kor bei Nacht und Nebel kénytelen a segédlelkész helyéről távozni, — távozni a bizonytalanba. Ilyen körülmények között, ily folytonos aggo­dalmak közt, ily lelkiállapot mellett a segédlelkész működése nem lehet áldásos, de ev. ügyünk sem nyer semmit, nem vihető előre. Nekünk evangéli­kusoknak, különösen a mostani időben, pályájáért lelkesülő, az általa képviselt ügyért élni, halni kész emberekre van szükségünk, szívből szívhez szólókra ; — ele hogy ez lehetséges legyen, a mostani állapotokon segíteni legelső kötelességünk. Ezt adja az Ur! Hornyánszky Gusztáv, ev. segédlelkész. 11| g f i 11, A Károli-féle bibliafordítás revisióján működő bizottság f. hó 12-én Sáros-Patakon értekezletet tartott, a melyben részt vettek Szász Károly dunamelléki ref. püspök elnöklete alatt dr. Duka Tivadar, a londoni Biblia-Társaság köz­ponti igazgatóságának tagja, Millard Henry Edward, a társaság bécsi íőügynöke, s a munkatársak közül Szilády Áron, Petri Elek. Radácsi György, Pukánszky Béla, Né­meth István, Erdős József, Poszvék Sándor és Kenessey Béla. Szász Károly részletes elnöki előterjesztésben tün­tette fel a munka jelen állását, a mely szerint az ó-testa­mentom köuyveinek legnagyobb része átment az első révi­sion, sőt Mózes öt könyve sajtókészen áll; hogy ennek daczára az egész műből oly kevés van készen, annak főoka abban keresendő, hogy a központi bizottság teendői majd­nem egészen egy tagnak, Szilády Áronnak vállaira nehezed­nek, a kit a mult év folyamán a munka gyorsabb előre­vitelében bokros hivatalos teendőin kivül súlyos betegség is akadályozott. Az elnöki előterjesztés után megindult s négy óránál tovább tartó eszmecsere főleg a tájékozásban foglalt irányelvek, az 1887. húsvéti értekezlet megállapo­dásai, s a kivitel iránt nyilvánított eltérő nézetek tisztá­zása körül mozgott, annak hangsúlyozásával, hogy a k é­szülő mű nem akar új fordítás lenni, mely bibliaszerető népünknél épen újsága miatt szíves fogadta­tásra nem találna, hanem a Károli Gáspár szövegének át­nézése, a melynél minden felesleges és megütközést vagy idegenkedést keltő újítások gondosan kerültessenek. Az értekezlet végén Dr. Duka, a „British and Foreign Bible­Society" központi igazgatóságának tagja, a kinek buzgó­sága adta az egész vállalatnak az első indítást, kapcsolat­ban a munkatársak egyetértése fölötti örömének kifejezésé­vel azon hő óhajának ad szavakat, vajha ezen mű még az ő életében elkészülne! Végül a még át nem nézett sala­moni iratok, — s az elnökhöz szuperrevízióra beérkezett munkák osztattak ki. Az értekezlet végén a sáros-pataki collegium tanári kara tisztelgett Szász Károly püspöknél, kit a collegiumi igazgató Szinnyei Gerzson üdvözölt lelkes beszéddel, mint nemcsak az egyháznak, hanem a múzsáknak is ihletett papját. A megszólított válaszában megkapó fordulattal há­rította az ünnepeltetést Dr. Dukára, a ki épen ötven éve hagyta el a sáros-pataki collegiumot, a melynek két évig növendéke volt, s a ki ötven év után, bár megőszülve, de ifjúi lélekkel sietett új hazájából, hogy ez értekezleten, s az első teljes magyar biblia fordítójának emlékünnepén részt vegyen. Az értekezlet tagjait a collegium s illetőleg annak tanári kara látták igaz magyar vendégszeretettel, feltárva előttük azon égi és földi javakat, a melyekkel oly dúsan meg vannak áldva s kedves emlékkel gazdagítva azokat, a kiknek az Alma Mater kincseit látni és megismerni e nap hőn óhajtott alkalmat nyújtott. * A Károli-szobor leleplezésének ünnepélye. (Göncz­1890 szept. 14.) Az emlékünnepély, melyhez a tiszáninneni ref. egyházkerület, a gönczi ref. egyház s ezekkel együtt az egész protestáns hazai egyház szívvel lélekkel készült, a mai napon az abauji ref. egyházmegyében Gönczön lélek­emelő módon végbe ment s minden várakozást felülmúló sikerrel végződött. Már előző napon sejteté velünk Miskol­ezon s vidékén a sok idegen világiak és lelkészek meg­jelenése azt, hogy valami nagyszerű dolog áll küszöbön. Miskolcz találkozója volt az ország négy tájékának; itt találkozott Erdély Pozsonynyal, Eperjes a Balaton s Bánát vidékével, bekopogtatva a két prot. püspök Zelenka Pál ésKún Bertalan ajtajára. Este felé Zelenka Pál püspök s Radvány István esp. felügyelő vezetése alatt nagy küldöttség ment a miskolczi állomáshoz a mis­kolczi ev. egyház részéről az egyetemes felügyelő urat, br. Prónay Dezsőt ünnepélyesen fogadni. Radvány István esperességi felügyelő üdvözölte az első osztályú váróteremben, mire az egyetemes felügyelő úr kegy­teljesen válaszolt. Este a nagy szállodában ismerkedési estély volt, vasárnap reggel pedig 6 órakor indúlt a részt­vevőkkel megtelt külön vonat Göncz felé. Negyed kilencz­kor érkezett a külön vonat Hernád-Németibe, Göncz vasúti állomására, hol a közel vidékiek, az abaúji egyházmegye élén Komáromy esperességi gondnok s a vendéglátó gönczi egyház nagy küldöttsége fogadta szívélyesen az ünnepi vendégeket. Több mint kétszáz kocsi állott itt a vendégek rendelkezésére. Soha ilyen ünnepi országos vásárt, ilyen kocsisort nem láttam ; nem hiába mondogatták hát j már előre Miskolczon : kálomista búcsú Gönczön. Be is vált az annak, még pedig országos értelemben. Göncz város mellett, pompásan díszített diadalkapu alatt, a város és egyház képviselete fogadta a lovas bandériummal kisért beláthatatlan traint, melynek vége talán még a gönczi határt sem érte el, a mikor itt a küldöttség lelkes üdvöz­letére Kun Bertalan ref. püspök szívélyesen és ékes szavakban válaszolt. Ember tolongott itt már ember hátán Istennek szabad ege alatt, festői képet mutatva annak, ki távolabbról szemlélte a valóban ritka látványt. S a vidé­kiek mind el voltak szállásolva, vendéglő a városban nincs, vendégfogadó volt helyette minden ház a községben vallás­különbség nélkül. Jóval tiz óra után harangoztak be a

Next

/
Oldalképek
Tartalom