Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Kényes dolgok (Veres József)

306 Ha erős lesz bennünk a hit, ha az ősök emléke, példája, kik vagyont, életet áldoztak vallásuk szabadságáért, nem halványult el előttünk; — ha megbecsülni tudjuk vallásunk szent örökségét mely szabad polgárokká s jogokat élvező egyháztagokká tett bennünket, ha igazi evangélikusok vagyunk és nemcsak visszautasítói a középkori babonáknak, de az isteni igazság és vallásunk tanainak hivei is vagyunk : ugy akkor lehet reménylenünk, hogy egyházunk egységét, se a nemzetiségi chauvinisták, se a közönyösek meg nem bonthatják és nem ronthat meg bennünket se az ultramontánok, se a reactió hada. Hogy mik lennének legfőbb teendőink, erről röviden legközelebb fogok szólani. Andorka Gyula. III. Az Előmunkálatok 23. §. d) pontja így szól: „a közgyűlés megválasztja az egyházmegyei közgyűlésre menendő követeit, s ezeket, valamint azon képviselőit, kik az egyházmegyei közgyűlésnek hivataluknál fogva tagjai, esetleg utasításokkal látja el." Nem tesz utasításról említést: az 1845-i javaslat, a pátens, a bányakerületi, a dunántúli rendszer, a ref. zsinati törvény, a dunántúli bizottság javaslata. Utasítást adat: az 1869-i javaslat, p. o. „a választók utasítással látják el (nem is: láthatják el) a választottakat", a dunáninneni, a tiszai rendezet. A különféle felfogás mutatja, hogy van ok utasítást adni is, van ok nem adni is. Természetes, hogy a gyűlés azt akarja követei által többségre segíteni a felsőbb fokú gyűlésen, a mit maga j ón ak tart, s ezt kívánja biztosítani a kötelező utasítás által. Ámde ha meggondoljuk, hogy a felsőbb fokú gyűlésen nem megvitatás nélkül kerül szavazás alá valamely ügy, hanem ott még magasabb szempontból, tágabb látókörű egyének, mélyebbre ható vizsgálat alapján tárgyalják a kérdést, azt kell mondanunk legalább is : valamelyik céltalan, fölösleges : vagy az utasítás a megvitatás előtt, vagy a megvitatás az utasítás után. Ha az utasítás leköti a küldött követ szavazatát: azután már hiába mondják el neki a legsúlyosabb érveket, a döntő okokat; legfölebb az ő egyéni meggyőződése változik meg az érvelés által, de szavazata nem. Már pedig azt nem lehet tagadni, hogy az alantabb fokú gyűlés — átlag véve — jobban alá van vetve a helyi, szűkebb látókörű befolyásnak, helyi érdekek hatásának, mint a felsőbb fokú gyűlés. Semmi baj sem származik az utasításból, ha a küldőnek meg küldöttnek egyez a meggyőződése mind végig, — ámbár ekkor nincs is szükség utasításra, — de milyen keserves dilemmába kerül a követ, ha utasítása, mit otthon még maga is jónak tartott s jó lélekkel el is fogadott, olyan határozat támogatására kényszeríti, a mit a későbbi megvitatás következtében többé már nem lát helyesnek ! Kik is adják azt az utasítást és kiknek? Legalsó fokon : a gyülekezet egyes tagjai, a helyi közgyűlésen, a kik tehát nagy tömegben véve legkevésbbé foglalkoznak az egyházigazgatás ügyeivel, az egyház történetét, jogait, magasabb érdekeit, fejlődése irányát, a felekezetnek más relekezettel és az állammal való viszonyát fogyatékosan ismerik, felületesen ítélik meg, egyes tanácsadók, vezetők iránti bizalom által, legtöbbször vak bizalom által, engedik magukat vezettetni. Még szerencse, ha van a falusi gyülekezetben a lelkész mellett olyan, a ki tudja jó irányban vezetni a népet; igen ám, de hátha van, a ki félre vezeti azt bármi okból, bármi végből; a ki a lelkésznek jó tanácsát, törvényre hivatkozását, áldozatra szólító lelkesítését ellensúlyozza, meghiusítja, leszavaztatja. Kérdem : kénytelen legyen a lelkész, a felügyelő a gyűlésen mégis jobb meggyőződése ellen utasítást fogadni el, az utasítás szerint szavazni, működni ? ! Á nyáj vezesse a pásztort, ne a pásztor a nyájat ? A tanulatlan a tanultat? A közlegény a tisztet, a kit maga, szabadon választott tisztjévé, felügyelőjévé, lelkészévé?! Utasítást adjon az, a ki nem eskü alatt, nem a felelősség érzetével szól, tesz, annak, ki eskü alatt, teljes felelősséggel szolgál az egyháznak. Mennyire rontaná a lelkész és felügyelő tekintélyét tulajdon gyülekezetükben, de meg saját maguk szemében is, ha a mit otthon, az utasítás előkészítésekor még hévvel és meggyőződéssel] rossznak bizonygattak mindenek hallattára: ugyanazt az utasítás következtében szavazatukkal támogatnák mindenek hallattára ! Hátha mégis az utasítás ellen szavazna a lelkész meg felügyelő, meggyőződése szerint: ugyan lehetne-e, szabad volna-e ezért megróni vagy éppen büntetni őket?! Egészen más helyzetben van a választott küldött; mert hiszen ha az utasítás nem egyezik meg saját meggyőződésével : nem fogadja el a kép viselést, a gyűlésre való kiküldetést. A lelkész meg felügyelő köteles elmenni a gyűlésre hivatalból; egy-egy közigazgatási ügyben előforduló nézetkülönbség miatt csak nem mond le hivataláról ! Köteles utasítás mellett azok döntenének az egyház legfőbb ügyeiben, a kik legkevesebb felelősséggel és szakértelemmel szólanak hozzá: a gyülekezeti gyűlés tagjai ; mert az egyházmegyei gyűlésre utasítással ez a gyűlés küldi el követeit; az egyházmegyei gyűlés ezek akaratának kifolyása levén : megint kötelező utasítással küldi követeit az egyházkerületi, ez pedig az egyetemes gyűlésre. Nagyon meggondolni való, hogy vájjon kivánatos-e éz ? ! A gyülekezet körében legnépszerűbb jelszó a „nem fizetünk", meg „a kit mi fizetünk, annak mi parancsolunk." A lelkész a gyülekezeté ugyan, de nemcsak a gyülekezeté, hanem a közös anya-