Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Kényes dolgok (Veres József)

298 rendesen elültetve a művelődésnek első csirái, melyekhez itt-ott az irodalmivá lett nyelvnek a fordítók által feltalált s először használt írásjegyei is tartoznak; az alakuló modern nyelvek között nem egynek első irodalmi terméke a szent irás fordítása volt, mely a reá következő irodalom nyelvére és jellemére határozó befolyást gyakorolt. A reformáczió korabeli fordítások némelyike, pl. a német és az angol — a nemzeti irodalomnak egy új korszakát nyitja meg. Ezt mi Károlinkról sajátképi értelemben nem mondhatjuk ; de irodalmunk első fellendülésének alakjai között tiszteletre méltó helyet foglal el. Fordítása tárgyi tekintetben magán viseli kora felfogásának bélvegét, azon korét, a melyben az irás többféle jelentése nem volt ugyan többé elismerve, de a történeti magyarázat még sem jutott érvényre mindenütt, nem főleg az O-Testamentomban, melynek magyarázatát mindig az újban keresték s a melynek számos részében az allegoriai felfogás volt a legkelendőbb. Névleg a nyelvészeti és történeti magyarázat elvét követi ugyan, mely a classikusok tanulmányozásából vette eredetét s ott erősödött meg, de mindenütt messiási jövendőléseket lát és keres. Flacius szerint, ki a protestánsok között először állította össze a hermeneutika szabályait, csak akkor foglalkoztunk sikeresen a magyarázat mezején, ha megtaláltuk azon gyöngyöt és kincset, rnely a törvénynek czélja: a Krisztust; s a régibb protestáns exegeták tényleg nem haboznak feláldozni a magyarázati elvet mindannyiszor, valahányszor annak alkalmazása a magyarázat eredményére veszteséggel látszik járni. A Károli fordításának mindezen sajátságai érthetők korának felfogásából s nem ezek, hanem a fordítók fogyatékos nyelvészeti apparatusa, latinizmusban szenvedő magyarságuknak erőtlen és színtelen volta gátolnak bennünket abban, hogy értékét irodalmi szempontból magasabbra becsüljük. Már a régibb magyar fordítók között voltak, kik a bibliai irókat hívebben és magyarosabban szólaltatták volna meg. Ennek daczára ez lett a magyar protestánsok Bibliája. A hazai két protestáns egyház ugyanis, bármennyire eltávolította is őket egymástól az eltévedt szenvedély, a rómaival szemben az irás magyarázatában és használatában rokon elveket követett; nem volt hát lényeges ok, mely a magyar lutheránusokat a Károli használatától visszatarthatta volna. Ezenkivül lényegesen előmozdította népszerűségét és elterjedését azon körülmény, hogy ez volt az első magyar fordítás, mely az összes kanonikus irókat, sőt az apokryphusok egy részét is felölelte. E mű körül csoportosultak 1886-ban az ev. ref. egyház egy fényes szellemű püspökének indítására a két prot. egyház tudósai, hogy a fordítás kijavításával s átdolgozásával méltó emléket emeljenek a Károli nevének s müvét az ő szellemében tovább építsék s terjeszszék. Mert annak felismerése, hogy a mű rajta későbben tett javítások daczára sem felel meg az iránta támasztott igényeknek, nem csökkenti hálánkat a gönczi „istenes vén ember iránt." Müvén azonban csak ugy leszünk hivatva tovább építeni, ha híven azon ösvényen és irányban haladunk, a melyet ő megjelelt, kerülni igyekezve az ő hibáit. Károli és társai koruk nyelvén és tudományos eszközeivel fordították a bibliai irók munkáit; nekünk is fel kell használnunk az ő fordításának revíziójánál ugyanezen eszközöket, a nyelvészeti és történeti tudományok, valamint saját anyanyelvünk háromszázados fejlődésének eredményeit. A klassikus fordításokat mintáúl véve nem a betűhöz és szóhoz tapadó külsőségekben kell azokat utánoznunk, hanem az a n y anyelv természetével és szellemével számottevő szabadságban, a mi pl. Luther fordításának egyik jellemző sajátsága, mely annak tartós használhatóságát biztosította. — Ha a tervezett revízió oly sikert ér el, a milyen kedvező auspiciumok alatt megindult s a munka élén álló férfiak nagy nevei e sikert biztosan ígérik — úgy nem sokára lesz magyar ev. népünknek hű, s egyszersmind igazán magyaros bibliája. A mai szép ünnepélyen a revízióban részes munkatársak közül kétségkívül számosan s épen azok fognak találkozni, a kiknek a munka oroszlán része jutott ; a munka jelen állására s további folyamára vonatkozó eszmecseréjük kétség! telenül jelentékenyen fog a siker biztosításához járulni. Lélekben velük ünneplünk mi is; szálljon hozzájuk i testvéri üdvözletünk. Pukánszky Béla. Kényes dolgok. ; n. A Győry-féle „Előmunkálatok" 23. §. c. és d. I pontja szerint „az egyházközség annyi szavazattal bir s annyi követet küld az egyházmegyei gyűlésre, j a hány rendes lelkésze van." A szavazat és képviselet aránya igen fontos. A jogegyenlőség elve azt követeli, hogy lehetőleg I — ismétlem : lehetőleg — egyik protestánsnak annyi joga legyen, mint a másiknak, ha kötelessége is annyi. Az eddigi szabályok és javaslatok sokféleképen j keresték a méltányos megoldást. Az 1845-i zsinati javaslat így intézkedik : „Az egyházmegyén hivataluknál fogva kép! viselők az egyes gyülekezetek elnökségei, ezeken kivül minden gyülekezet, ha kettős elnöksége van, még egy, ha pedig egy elnöke van, még két válaszI tott küldöttet küldhet az esperességi gyűlésre." Az í indokolás ezt mondja „Miután a gyülekezetek nem egyenlők, s nézetünk szerint nem volna igazságos a kisebb gyülekezeteket ugyanoly arányban képviseltetni, mint a nagyobbagyülekezetbeli tagok számát pedig alapul felvenni azért volna bajos, mert e szám biztosan megállapítva nincs (a népszámlálás e bajt azóta megszüntette,) nem maradt egyéb hátra, mint a lelkészek számát venni fel a képviselet alapjául, úgy, hogy azon gyülekezet, melynek több lelkésze van, annyi külön gyülekezetnek tekintessék, a hány lel-