Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

1890-08-09 / 32. szám

259 masabb fegyver a szent evangyéliom forgatásában. Az [ önáldozat hódító fegyverét jól kezeled. Az építő munkaeszközt a népgondozást lélekísmeretesen alkalmazod. Értékesítsd ezeket mind minden irányban. Add az egyházban nagyobbra képesített műveltnek egy főpap hódító módorával értésére, hogy az egyház sikeres védelme s együtt építésének alapfeltétele : ne szégyelje a Kr. evangyéliumát, mely minden hivőnél isteni erő örök üdvösségre, ne kerülje egyházát, mely bármily szegényes, szenvedő, különben még is csak az ő vallásos otthona. Kifelé a bátor jogvédelem, befelé a vallásosságról és egyházszeretetről nemes példaadás .... csodás fegyver és munka eszköz az u. n. világi elem hatalmában, fogyasztja az ellent künn, mert tiszteletet parancsol, — szaporítja a barátot benn, mert utánzásra serkent. Oh ha meggondolnák, mily erő van birtokukban a meleg szótól kezdve a legnemesb példaadás magaslatáig, bizonyára előljárókul hivatott ők eljárnának nemcsak akkor, mikor benn az édes joggyakorlatról, künn pedig az egyház nevében büszkén szereplésről van szó, hanem akkor is, mikor őket oltár leborulásra, a tűzhely szeretetteljes áldozatban jó példaadásra hívja. Nyomorüságaink számát, súlyát épen az ily példaadás kisebbítené, könnyítené. Fel kell fegyverezned munkatársaidat, a nép vezetőit, az egyházak védve gondozóit. Munkád könynyű, mert fegyvertárad gazdag, a helyzetet, a társakat ismered, van egyház és társak iránt hosszútűrő meleg szereteted. Munkád nehéz : mert a nép őrizők, mert magukra nem tudnak vigyázni kellőleg, a nép gondozását más gondokkal cserélik ki, a szent talizmánt nem becsülik már teljes mérvben. Vezesd őket a tespedés, vagy anyagias élet homok pusztájáról a szellemi élet zöldelő forrásos oázaira. Mutasd meg nekik a bányászok és búvárok útját, értesd meg velük a szellemmunka éltető jutalmát. Szellemmunkásoknak nekik szellemi kincskeresőknek kell lenniök folyton. Szellemvezetők az / ev. szent szellemét mint vezért -nem nélkülözhetik. Aldozároknak nekik, életáldozattal kell az életben forgolódniok. Mennyi erő, mennyi áldás nyilatkozik egy lelkész szellemi munkás életében ? A világosság fényesebb, a nap melegebb, a sötétség kevésbbé ijesztő, az iga gyönyörűséges, a vágy szerényebb, a kenyér édesebb, a megelégedés otthonosb, az ég is közelebb minden kincseivel oly lelkészi háznál, hol egy megalázkodott szellemvezér gondjait az ég felé, de még egyháza körébe is irányítja, s méltó lelki atya gyanánt gondozza az egyház hiveit. Mennyi áldás, de még mennyi haszon is jő az ily gondozás vetéséből? Ezeket, az iíjú nemzedék oktatóival, társainkkal ily módon megnyerve, felépülnek a falak, visszahelyeztetnek a kapuk, meg van védvé Jeruzsálemünk, Nehémiás szózatának van értéke közöttünk : Gyűljetek hozzánk, a mi Istenünk hadakozik érettünk ! ^ „Megtérének mindnyájan, kiki az ő munkájára" .... „mind az egész Juda háznépe után fejedelmek valának pallérok." Nehémiás szavára tehát mindenki hallgatott, a fegyvert és munkaeszközt mindenki elfogadta, azt kiki a maga helyén „hajnaltól csillagok feltámadásáig" használta s az ily módon elfoglalt nép között az elöljárók voltak a vezetők. Jeruzsálem felépítésére és megvédésére irányult tehát a közös törekvés. Ez vezette Nehémiást, ez lelkesítette Juda népét és fejedelmeit. Jeruzsálem azonban nemcsak Izrael vallásának, hanem Izrael nemzeti otthonának, állami életének is központja volt. Egy fegyverrel, egy munkaeszközzel, egy munkával tehát vallás és haza, egyház és állam megmentésére gondoltak a nép és vezér egyaránt. Igy történt az Jeruzsálemben, így van ez nálunk is. Vallásunk és hazánk, egyházunk és magyar államunk elválhatatlanul egyek. Egyházunk mindig hazánk igaz javán működék közre. Hazánk viszont szabadabb sorsában mindig biztosi tá, védte egyházunk törvényes létjogát. Rabságban és szabadságban, gyalázatban és dicsőségben sorsos társak voltak és lesznek. Ezen és ily módon történt együttélés, egy czélra működés negyedfél százados múlttal beigazolt történeti igazság. Te ezt tudod, kedves testvér ! tudod tehát ez irányban Nehémiási szerepedet is. Sok ez irányban ma az akadály. Egy ezredév óta él itt sokféle faj, nyelv, államilag együtt, az utolsó félszázadig békésen együtt. A nemzetiségi szellemek azonban a latin nyelv trónraléptekor életre keltek s azóta igazság hangoztatásával hatalomért, előnyökért versengenek. Mindenik az összhangban alaphangul kinálkozik. Pedig az csak egy magyar királyságban csak a magyar lehet. Egy zenei összhangban azonban az alaphangon kivül több hang is kell, a mely nem kevésbé becses, sőt elkerülhetlenül szükséges. Ily összhangba akarja a különben önállóknak vallott nemzetiségi hangok mindnyáját a magyar állam mint alaphang összehozni, akarja helyesen, hogy értsük meg egymást, ez pedig egymás nyelvének ismerete nélkül nem válik itt sem lehetségessé. Különben pedig legyen meg mindeniknek a maga nyelvi, miként vallási, családi otthona; .... de legyen az az állam közös czéljaira barátságosan közreműködő mindannyi. Érezze magát honn, élvezze jogait, de teljesítse az egyházban is hazája iránti szent kötelmeit mindenki. Különben nincs protestáns egyház a világon, melynek oly kiterjedt mérvű szabadsága volna az államban, mint a mienknek. És ez nemcsak a sok irányban igazságtalanul meghurczolt államnak, hanem a magát soha el nem különítő egyházunknak is érdeme. Államtörvény hatalma előtti meghódolás, állami czéloknak egyház czélja engedte korlátok közt közös erővel munkálása, a haza iránti törhetetlen hűség, irányában a szeretetnek megszakítást nem ismerő folytonosságban nyilvánítása, a szabadság és védelem előnyeinek hálás elismerése : tulajdonok, melyekkel egyházunk kezdettől ékeskedik.