Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A classikus nyelvek és irodalmuk tanítása a gymnasiumban (Markusovszky Sámuel)

18 tartják megjegyzéseimet, — (mi pedig nem valami dicséretes dolog józan, de milyen józan ! korunkban), — reá mutatva közgyűléseinkre s az azokban napi renden levő jelenetekre, sőt e lapokban is lefolyt vi­tákra. — Hát nem is akarom én határozottan állítani, hogy a furor theologorum már meghaladott álláspont volna s még kevésbbé, hogy nálunk a nemzetiségi viták még a zsinaton is ne szerepelnének, — kivált, liogy ha az egyedül idvezítő ortliodoxia nemzetiségi aspirátiókkal szövetkezik s a liberalizmus politikához köti magát; de ez esetben ne a dogmatikai vitákat zárjuk ki a zsinatból, hanem dobjuk ki egyházunkat, hadd legyen martalékává ellenségeinek, áldozatává hűtelen gyermekeinek. Mert lia a jelenlevő egyházi férfiakat (nemcsak a papokat értem) nem birom másképen felfogni, mint határozott, meggyőződésükhöz híven ragaszkodó jelle­meket: az egyházban sem látok mást, mint egy­házat, a Jézus Krisztusban hivők egyetemét. — A tan és élet, a hit és gyakorlat, Istennek a Jézus Krisztusban velünk közlött kegyelme s ennek műve, — idvességiink és az egyház mint az isteni kegye­lem letéteményese a hivek üdvére, mind oly szorosan összefüggnek, hogy azokat elméletileg a papiroson külön lehet ugyan választani ; de a gyakorlatban nem. — Ha a papválasztásról fog folyni a vita, biz ott az egyház egy nélkülözhetetlen, istenileg bele­ojtott szervnek beállításáról lesz szó s nem akár egyes nagy urak, akár az ó nép szolgájának szegődtetésé­ről. — S nem hiszem, hogy volna öntudatos pap, ki más álláspontot foglalna el, mint hogy ő Urának s ügyének szolgája az evangyéliomi egyházban. íme igy kell, hogy érvényesüljön evangyéliomi egyházunk hitelvi álláspontja a zsinati tárgyalásoknál. Készüljünk a zsinathoz, az az tanulmányozzuk egyházunk hittani rendszerét. Nem fog az ártani senkinek, de használhat egyházunknak s biztosítja a zsinat áldásos sikerét. — Ne féljünk a dogmáktól. — Nézzünk szemökbe s az ijesztő vázból, a rnult dohos szagú emlékeiből örökké ifjú életszépség fog kikelni ; — mert hiszen bennök is az emberiségbe^ örökké, és mai napig is munkás mennyei Atya ujjá­szülő szelleme érinti lelkünket. Ki a zsinatról az evangyéliomi egyház tanait száműzi, kizárta az életadó elveket, — alap nélkül épített. — Mást, egészen mást kell onnét száműzni. A classicus nyelvek és irodalmuk tanítása a gymnasiumban, v. Mint láttuk a gymnásium alsó négy osztályában a latin irálygyakorlatok, vagy helyesebben szólva a magyarból latinra való fordítások első sorban a grammatikát követik és az a czéljuk, hogy a nyelv szabályai gyakorlatilag elsajátítassanak. A tanuló ezáltal megszokja, hogy egyes szabályokat megfigyel, de a nyelv egészéről, szelleméről áttekintése még nincs, az u. n. sensu s latinust még nem ismeri. Mihelyt azonban a tanulók a latin grammatikát és syntaxist nagyjában elvégezték, attól fogva többé nem grammatica, hanem az auctor a főszempont, az osztály latin olvasmánya lép előtérbe, azután igazod­nak a stílusgyakorlatok is. A grammatika feldatául marad az olvasmány nyelvi sajátságait egybegyűjteni és összefoglalni. A gymnásium felsőbb osztályaiban tehát az irálygyakorlatok is más alakulatot öltenek, igazi irály gyakorlatokká lesznek, vagyis összefüggő szövegből állanak, de ezen fordítandó szövegnek tartalmilag összefüggésben kell állani az illető osztály­ban tárgyalt auctorral, ennek mintegy újból való átismétlésének kell lenni. És miután itt az auctor gondolatainak reproducálása mellett classicus latin kifejezésre is kell tekintettel lennünk : ez okból a mintául szolgáló latin auctorok nagyrészt csakis próza­írók lehetnek. Első helyen áll itt Cicero. A 16—18-ik századokban a latin képzésnek alapját Cicero képezte. Az ő művei szolgáltatták az anyagot a szókészlethez, a phraseologiához, fordításhoz, emlékeléshez és a logika s rhetorika példáihoz : az ő levelei után készíttettek az irálygyakorlatok. Mellette a többi prózaírók arány­lag csak kevésbé vétettek figyelembe ; az iskolák tevékenysége első sorban nyelvbeli ügyesség elsajátí­tására irányult. A szép latin nyelvet — mondja Mommsen —, mielőtt mint népnyelv elenyészett volna, ezen jeles iró összefoglalta. A nagy Íróban, a ki a nyelv tisztaságát és a körmondatok kerekdedségét annyira feltünteti vala, a nyelv géniuszát tiszteljük. Cicero oly irodalmi latin próza teremtője, melynek teljessége és a nyelv szelleméhez illősége hosszú századokra mintául szolgált. Bátran állíthatjuk tehát, hogy a latin stilus mintaképéül ma is első helyen Cicerónak kell szolgálnia. Ezzel szemben nem azt akarom ugyan mondani, hogy a latin irályban csak oly szavakat és kifejezésmódokat használjunk, melyek csak Cicerónál fordulnak elő. Hiszen Cicerónak nem is volt alkalma a korabeli latin nyelvnek egész szó­kincsét felhasználni, mindenesetre azonban középiskolai tanulók számára ma is csak oly latin műveket vá­lasszunk az irály mintaképéül, melyeknek irói a rórn. irodalomtörténet arany vagy ezüst korában működtek. Cicerón kívül tehát mintául szolgálhatnak Livius és Quintilianus is. A mi a költői olvasmá­nyokat illeti, e tekintetben nem akarom kétség-be vonni, hogy költői művekből készített feladatok is okkal móddal irálygyakorlatokul nem volnának hasz­nálhatók, de minden szakférfiú jól tudja, liogy a latin költői nyelv, úgy egyes szavakban, mint egész szólásmódokban a prózai nyelvtől lényegesen különbözött, hogy a római költők a szókötésben igen gyakran a görög nyelv szellemét követik, sokszor pedig szórói-szóra fordítanak, ezért ilyen tárgyú irálygyakorlatoknál ezen tényekre figyelemmel kell lenni ; itt igen czélszerű a költői olvasmányokat úgy alkalmazni irálygyakorlatokká, hogy az épen letárgyalt szebb részletek prózába való áttétel végett adatnának fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom