Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A protestáns lelkészek törvénykezése a házasság ügyeiben

t 97 Pozsonyban helybenhagyta e czikkeket „Leges ministrorum ecclesia Christi Aug. Confess. addictorum Comitatus Posoniensis" czim alatt 1612. nov. 22-én a házasság körüli teendőket akképen határozván meg : a házasulandók az egyház jól megfontolt szokásai szerint kétszer vagy háromszor a szószékről kihirdettessenek és a sz. vacsora élvezetében részesíthessenek. Az idegenek és gyanús személyek akármilyen rendűek és rangúak legyenek is, csak a legbiztosabb okmányok bemutatása mellett bocsátandók az esketésre. A rokonság fokai megítélésében és más fontosabb esetekben a lelkész maga ne járjon el, hanem az esperes tanácsával éljen. ') Ha egyes lelkészek és esperességek bíráskodtak és határozatokat hoztak a házassági ügyekben, úgy a mint láttuk az alkotott hitcsikkek sem hagyták érintetlenül a házasulandók szokásos jogait és kötelességeit. Nemkülönben a kerületek is 300 éven át a legcompetensebb forumot képezték, melyen minden még a legbonyolódottabb házassági esetek is megítéltettek és végleg eldöntettek. Tarnóczy Márton Superintendens tartott p. o. Divéken — Nyitra — 1658. jun. 25-én ily kerületi gyűlést, melyen következő házassági ügy fordult elő : Krosznik Mihály és felesége az esperesség minden intéseinek daczára, katholikus lelkésznél esküdtek, ámbár a tiltott 3-ik fokon rokonságban állottak. E viszonyból már az esketés előtt gyermek született a mely meghalt ugyan, de hir szerint anyjától agyonnyomatott. A bűnösök háromszor idéztettek, de meg nem jelentek; azért Ítéltettek: mind a két fél bűnt követett el az Isten és a 6-ik parancs ellen ; az ország törvényei ellen, melyek a házasságot a 3-ik fokon tiltják (tripartitum part. 1. tit. 107); a földes ur ellen, ki a házasságot ellenezte és megtiltotta; a baimóczi esperesség — contubernium — ellen, melynek a vőlegény kézszorítással ígérte, hogy e személyt nem veszi el ; a saját lelkésze és községe ellen, nyilt botrányt követvén el: maga a házassági intézmény ellen, miután az paráznaság által bemocskoltatott. A bűn igy meg lévén állapítva a büntetések következőleg állapíttattak meg : a bűnös személvek hat vasárnapon át a divéki templomban kövessék meg a lelkészt és a községet; gyónás után fennszóval mondják el a 10 parancsot és aztán a templomból térden menjenek ki ; a mennyiben pedig az ország törvényei és a földes úr ellen vétkeztek, azoktól legyenek kérdőre vonva; a sértett contuberniumot is kötelesek kellő időben és helyen 40 más személvlvel együtt megkövetni ; mivel nem a saját, de egy idegen kath. lelkésztől merték az esketést kérni, 12 frttal büntetendők; — az elkövetelt paráznaság miatt a divéki egyháznak palástot fognak csináltatni ; — hogy pedig a nő mint özvegy teherben járt, erre nézve a vizsgálat és megrovás a földes úrra bizatik. A következő 1659-ik évb. máj. 16-án Tarnóczy Superintendens külön congregátiót hívott össze két házassági ügy megítélésére. 7) Ribinyi Joannes 1787. : Memorabilia aug. confessionis in Regno Hungáriáé a Ferd. I. usque ad III. 529. 389 Egy férfi engedélyt kért a házas életre az ő bátyja feleségének nőtestvérével. A kérésnek hely adatott, mivel két fitestvér két nőtestvért feleségül vehet, ily érveléssel: „Quia juxta casuistas: affinitas non est inter cognatos mariti et uxoris, non enim hi accessern nt thorum, sed inter maritum et cognatos uxoris ejus et vice versa." Egy másik esetben egy férfi 4-ik fokú rokonát teherbe ejtette és engedélyt kért a házasságra. Miután a vérrokonság a 4-ik fokon még tilos, a házasság meg nem engedtetett ugyan, de az ügy végleges eldöntése más alkalomra halasztatott és tanácsoltatott a földes úrral tisztába hozni az egész dolgot. Hogy néha a felek a világi hatóságokhoz is fordultak, az egyház zokon vette, mit a következő esetből látunk. Az 1660-ik évi Feb. 12-én Priviczen tartott kerületi gyűlés előtt egy nyitrai ember bevádolt egy Teuczer nevű inast hogy Krisztina leányát teherbe ejtette és most nem akarja nőül venni. Miután kisült, hogy a felek már a világi hatóságnál megfordultak az egyház mellőzésével, ott végezzék is a pörös ügyet. A leánynak azonban az illő megkövetés után, megengedtetett az Urvacsorával élés. Az 1661-ben jan. 17-én tartott kerületi tárgyalások között házassági ügyekben egy Éva nevű leány Rajnából feljelentetett, hogy vőlegényéhez, kivel jegyben jár, nőül nem akar menni. A leány eltiltatott 3 évre a koszorú viseléstől és a házasságtól, melyre csak is a gyűlés adhat neki engedélyt. Mily szigorúan esett ki néha az egyház Ítélete, arra az 1669-ik évi febr. 5-én Divéken történt kerületi határozatokból csak egy példát idézek : Kovács Márton ottani lakos egy Dorottya nevű leányt nőül akart venni. A kézfogó a tanuk előtt történt és a leány valamint anyja teljesen beleegyeztek. Miután azonban egynehány nap múlva a leány jobb házasságra léphetett, adott szavát ugy mint anyja is visszavonta. Az anya, leányát elküldvén, a megcsalt vőlegény panaszára, maga megjelent a gyűlésen, mely ekképen határozott: a szószegő leány hét évre eltiltatott a házasságtól s kimondatott, hogy az anya, mint a bűn oka, 3 vasárnapon át a templom ajtaja előtt kalodába tétessék, vagy pedig ezen büntetést 6 frttal váltsa meg. Kovácsnak minden kiadása megtérítendő és mint sértett fél az anya és a leány által megkövetendő, kik azonkívül minden jelenlevő bírónak 1 frtot tartoznak fizetni. Az anya jószágai azonban a földes úr hatalmának és intézkedésének engedtettek át.

8) Ily eseteket százanként idézhetnék, melyekből kitűnik, hogy a kerületek főtendői voltak, házassági ügyekben Ítélni és határozni. Be menjünk át az egyház utolsó és legfőbb forumához a zsinathoz, mely az ujabb időkig válóperekkel és az azokra vonatkozó törvényekkel és intézkedésekkel is foglalkozott és e fontos családi ügyben a törvénykezést is gyakorolta. 1580. márcz. 16—17-én a hét bányaváros lelkéj szei Körmöczbányán zsinatoltak és de casibus matri8) Fabó András: Monumenta evangelicorum aug. conf. in Hungaria historica 68. . . .