Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Püspöki válaszok

194 erénye s utódokról utódokra drága hagyományul átszálló, hiven és szentül ápolt öröke. Azt jelentetted ki, hogy kifelé püspök, de befelé superintendens leszesz. Megvárjuk tőled, hogy ilyen légy, mivelhogy azért is választottunk meg. Képviseld egyházkerületünket nemes önérzettel s majdan az ország törvényhozó főrendei között gyakorold püspöki jogaidat méltóságosan, emelt fővel; de ha közénk térsz, légy nekünk szeretettel, bizalommal, és ragaszkodással körülölelt — testvérünk. És ha ekként fogsz eljárni, ha főpapi hivatalodban, melyre immár egyházunk szertartása s esküd szerint kötelezve vagy, az általad vallott elvek s nyilvánított irányeszmék fognak vezérelni : ugy bármily súlyos csapás ért is bennünket megdicsőült elődöd elhunytában, hiszszük, hogy őt a jóságos ég kipótolja nekünk tebenned. Nem feledjük ugyan a veszteséget, nem mondunk le a hálás kegyeletről, melylyel halhatatlan érdemei és emléke iránt tartozunk; de megnyugvással valljuk, hogy van, a ki a ő helyét méltón betölti. Ezen gondolatokat idézte fel bennem a te beszéded, melynek hatása alatt, ugy vélem, az egész egyházkerület nevében mondhatom, hogy szavaid örömmel és megnyugvással töltöttek el minket. Most pedig újból üdvözöllek püspöki székeden s viszont kérlek : légy elnöktársam ugy becsülve, szivembe oly igaz baráti hajlammal, bizalommal és hű testvéri szeretettel fogadva és zárva általam, a mint azt tőled is várom és kérem. E benső törhetlen szövetségünk megpecsételéseül jobbomat nyújtom neked azon reményben, hogy e kezek soha egymást nem akadályozandják, de mindig egymásnak hű támogatói és gyámolítói lesznek. Isten adja, hogy az egyházkerületet ne érje egyhamar olyan gyász, a milyet most letett : de legyen hosszantartó öröme tebenned. Hivatalos feljegyzés után közli l. Közöltük pozsonyi intézeteink üdvözlő iratait a megválasztott főpásztorokhoz, most közöljük a nyert válaszokat kiegészítés, történeti igazság czéljából, de programmszerű jelentőségük okából is. A magyarhoni ev. tlieologiai Akadémia Nagytiszteletű Igazgatója és Tanárainak az Urban kedves Testvéreknek. Pozsonyban. F. é. május 7-ikén átiratban és f. é. május 28-ikán távirati uton küldött jókivánataikat, mint az ügy és test vérszeretetnek meghatóan szép jelét hálásan fogadtam, szívből köszönöm. Egyházunk magas fokon szellem munkásai kivánnak nekem, az egyház magasb fokra emelt szerény szolgájának Istentől segedelmet. Egyházunk lelkészi pályára elliivott ifjúságának nevelői, példaadói, kívánnak nekem a kibocsátott lelkészek szellem vezetéséhez Istentől sikert. Egyetemes első ezen intézetünk nyilatkozik itt, a kezdet minden nehézségeivel fennlevő küzdelem befolyása alatt, irányomban, ki ezen ifjú intézet nagyra növelésén meleg hévvel munkáltam kezdettől s jellegének kidomboritására, szükségelt összes eszközeinek egybegyűjtésére csekély erőm minden parányát összevetni igyekeztem. Mint minden, ugy ezen nagy alkotásán is egyházunknak rajta van az egyház mai jellegének, — szervezet és anyagi szükséglet dolgában rendezetlenségnek — nyoma, — különben is hosszú idő kell nálunk míg valamely intézetünk oly helyzetbe jő, hogy korunk, egyházunk más igényeihez mért berendezéssel folytathatja sikerdús életét. Az a mi panaszunk, ez a mi vigaszunk. Az akadémia teljes berendezésére irányult jogos igény kielégítése az úttörőkre, de meg az egyházra nézve is égető szükség. Az akadémia tanárainak javadalmazása, magas állásukra, a sikerre való tekintettel és elismerésül akadémiai magaslatra volna mielőbb emelendő. Az élet nagy gondja itt is, méltó nyugdíjnak mielőbb megállapítása által volna elenyésztetendő. A szellemi munkások szellemi termékeinek közkincscsé bocsátása s méltó jutalmazása által a tudományos szellemnek bennük emelése s általuk terjesztése volna mind fokozottabb mérvben elismeréssel eszközlendő. Ezen négy szükséglet kilégítéséhez azonban a közerőnek oly mérvű összevetése szükségeltetnék a melyre a zsinatig már nincs kilátás. A zsinat által remélt, munkált uj korszak küszöbén háromra kérem fel a tisztelt Testvéreket. Várják türelemmel, bizalommal a jobb időt. Tanítsák és neveljék nem lankadó hivatás hűséggel lelkészi utódainkat. Tanítsák őket az elméletiekre, hogy bennük a tudományszomj, mely nélkül az élet porlasztó I gondjai közepett a szerény kis parochiában is elapad I a sz. forrás csakhamar, legyen elolthatatlan vágy ! és nem szűnő törekvés. Neveljék őket evangyéliomI szerű lelkészekül hogy bennük e hit az élettel, vagy I is a lelkület az érzelemmel, viselet e gondozással, S tanítás e példaadással, hűség e lelkesedéssel összhangI ban mutassa be egy „jó pásztor" minden ismérveit az Ur népe előtt „vezetők" „atvák" kimagasló szerepkörében. — Tanítsák meg őket végül egyházunk mind a három nyelvére, hogy így a teljes sz. mező álljon Isten rendeletéből munkatér gyanánt előttük, — vétessék ez által a visszavonásnak éle, szolgáltassék minden pásztornak igazság ily módon, — vessen ily egészséges vegyülés az egyiptomi csapások köztünk legfőbbikének a mindenféle . .. ismusnak elvalahára véget. Segítse meg az Ur magas életpályájukon, vezesse szellemmagaslatokon egyházban egyházért. Élet áldozatuk jutalma legyen siker, köztisztelet, az egyház fohásza, Isten áldása! Szeretettel üdvözli. Miskolczon, 1890. június 4-ikén. bajtárs hívük. Zelenka Pál. A magyarhoni ágost. hitv. evang. egyetemes egyház tlieologiai Akadémiája Nagy tiszteletű tanári karának. Üdvöt az Urban ! Fogadja a Nagy tiszteletű tlieologiai akadémiai tanári kar mély köszötemet azon őszinte s szívből jött hitrokoni üdvözleteért, a melyet hozzám a duiiáii-