Evangélikus Egyház és Iskola 1890.
Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Hase Károly Ágost
15 RlLPftli. Hase Károly, Ágost dr. f (1800—1890.) A protestáns tudományos világnak nagy halottja^ van. A jenai egyetem kiváló professora Hase Károly Ágost dr., e hó 3-án reggel három órakor elhunyt. Vele a jelen kor theologusainak egyik legjelesbike, a protestáns szabadelvű theologia kitartó bajnoka szállt sirba. Hase Károly, Ágost 1800. évi aug. 25-én született a szász királyság egy kis helységében, Steinbachban. Atyja pap volt. A gymnasiumot Altenburgban végezte, honnan Lipcsébe, majd Erlangenbe ment hittanhallgatónak. 1823ban tanulmányait befejezvén a tübingai egyetemen a theologia magán tanárává ló'n, később Drezdában, Lipcsében tanított, — miglen 1829-ben a jenai egyetem meg nem hivta az egyháztörténeti és dogmatikai tanszékre. Ugyan ez évben már előzőleg a theologia tiszteletbeli doktorává avattatott a tübingai egyetem által. 1829. óta mind ez ideig Jenában maradt még a berlini egyetem meghívását sem fogadva el, midőn az Neander halála alkalmából a megürült tanszékkel őt megkínálta, késő öregségeig fáradt, tanított, irta korszakalkotó műveit. A jenai egyetemet európai hírre emelte. Csak 1883-ban vonult nyugalomba, testben megtörve ugyan, de szellemének, lelkének üdeségét megtartva a legutolsó napokig. Eletében sok kitüntetés érte. A legfelsőbb helyen isméltánylásra találtak érdemei. Öt különféle rendjelet, nemességet és belső titkos tanácsosi czimet nyert. Jena díszpolgárává választotta. Nevezetesebb művei: „Des alten Pfarrers Testament." (Tübinga 1824.) — „Lehrbuch der evang. Dogmatik." (Stuttg. 1826. és Lipcse 1870. összesen 6 kiadást ért.) — „Gnosis" (3 köt. Lipcse 1826—1828 és 1870.) E három munkájába rakta le theologiai alapelveit. — „Hutte'rus r e d i vi v us." (Lipcse 1827—1883. 12 kiad.) E könyvében kikel az ujabb dogmatikai rendszer ellen, irodalmi polémiába is keveredik miatta a rationalistákkal. Különben a legelterjedtebb dogmatikai tankönyv. Említett vitákra vonatkoznak az 1834—1837 megjelenő „Theologische Streitschriften" cz. iratai — „Leben Jesu." (Lipcse 1829—1865. 5. kiad.) a maga nemében úttörő munka, a mennyiben mint első tárgyalja Jézus életét tudományos formában, szigorú történeti alapon. — De koronája műveinek egyháztörténete (Lipcse 1834—1866. 11. kiad.), mely a protestáns egyházi irodalom terén biztosítá halhatatlanságát s melynek alapján működésének iránya, törekvéseinek czélja legbiztosabban Ítélhetők meg. Hase Károly Ágost egy szabadelvű theologiai iránynak lőn megalapítója, teremtője egy egész ^ iskolának, melynek működésétől a ker. vallásos élet emelését, tisztulását remélte. Jelszava volt: szabadság az államban és egyházban egyaránt ! Ezen elvéhez csak állhatatosabbá tette Neander nagy műve, melyben ugyan érvényesülni látta némileg a tudományos vizsgálódás jogát, mégis a történeti tények nem tárgyaltattak benne az általa óhajtott absolut elfogulatlansággal. Elhatározta, hogy olyan egyháztörténetet ir, mely a világtörténet tényeit nem hagyja számításon kívül s reflectál a művészet és a közművelődés fejlődésére is, — mely ép oly tiszteletben tartja az egyház jogát, mint az általános kulturáét. Az egyháztörténetet magasabb niveaura akarta emelni, szabadabb álláspontra, melyen a kereszténység élete a maga történeti fejlődésében, szabadon, evangyéliomi forrásai szerint jegyen felfogható. A vallás és tudás látszólagos ellentétének kiegyenlítésén munkálódott folyton. A vallási életet szoros kapcsolatba hozta a világi élet fejlődésével. Ebben a tekintetben valóságos aesthetikai érzék vezette : tapintatosan tudta megválogatni az összetartozó s egymásra vonatkoztatandó dolgokat. Innen van, hogy műveivel ép úgy szolgált az egyházi, mint a világi történelemnek. egyes dolgokban túl-liberális volt, a mennyiben többször a felekezetiességen is tul akarta magát tenni, — mentsége mégis, hogy mindig az általános, az absolut igazat kereste s ennek ápolását tartá kötelességének. Az olykor látszólag kicsinyes alkotásokban is nagy eszmék, nagy çzélok vezérelték. Általában egész munkálkodását, életét a humanismus melege hatja át, mely a legnagyobb szerénységgel párosul. Műveiben szeretetre, türelemre int ! tanácsol, óv a nélkül, hogy saját egyéniségét előtérbe helyezné. Előadása, különösen Jézus élete megírásában és egyháztörténetében vonzó, határozott és erőteljes. Olykor egyegy történeti alak jellemzésében ott rejlik az egész kor szelleme, egy század mozgató eszméje. Hase Károly, Ágost elsőrangú theologus volt. A veszteséget nem csak hazája, de érzi az oly ifjú magyar protestáns egyházi irodalom is, mely bölcső korában nem egyszer merített a nagy német tudós alkotásaiból tápot. Hase emlékezete az intelligens protestáns világ közös kincse. * * * Nagy pompával temették e hó 6-án d. u. 3 órakor. Előző nap, esti 6 órakor diszmenettel szállították át tetemeit a halottas házból a városi templomba. Húsz theologus ifjú környezte koporsóját égő fáklyákkal. A díszes ravatal egész a temetésig közszemlére volt bocsátva. 6-án d. u. 3 órakor óriási néptömeg lepte el az utczákat. A templom zsúffolásig megtelt. A gyászszertartást Braasch jenai superint. imája és beszéde nyitotta meg. Utána Liebmann dr. egyetemi prorector mondott búcsút az elhúnytnak a jénai egyetem nevében. Nippold dr. theol. tanár Hase munkáit és érdemeit méltatva a theol. facultás nevében búcsúzott. Singer polgármester Jena városa nevében beszélt, melynek az elköltözött díszpolgára volt. A lipcsei egyetem theol. facultása ünnepélyesen koszorút tett a ravatalra. Azután megindult a menet. Az egyetemi tanároknak, az összes német egyetemek képviselőinek, az ifjúsági egyletek zászlós és diszbe öltözött küldöttségeinek hosszú sora kisérte utolsó útjára a halottat. A sirnál még két diák beszélt. Az egyik a jenai egyetem, a másik az összes német egyetemek ifjúsága nevében. Gyászjelentést bocsátottak ki : a család, az egyetem és Jena városa. Megszámlálhatlan koszorú boritá a ravatalt. A császári család tagjai, a szász-weimári nagyherczeg, az örökös nagyherczeg (Erbgrossherzog), az egyetem összesen és facultásonként, az egyes ifjúsági egyletek sat. képviselve voltak koszorúikkal. A Jenában tanuló magyar ifjakat mindig kitüntette és szerette az elhunyt, a jenai magyar kör. „atyai barátjának" nevezte magát. Természetes, hogy kegyeletünk adóját mi sem tagadhattuk meg tőle. Koszorút tettünk mi is ravatalára, a hosszú nemzeti színű szallagon a következő felirás volt: „Seinem väterlichen Freunde — der akad. ungarische Verein zu Jena." Azt hiszem, az összes magyar protestánsok nevében tartoztunk ezzel néki. Jena, 1890. jan. 6. VojtJcó Pál. f 11 Ï11 £ 5L Felhivás előfizetésre! Lapunk 8-dik évfolyamát azon feltevésben indítjuk meg, hogy ha çddig hézagpótló volt e szerény közlöny, ezentúl a zsinati előkészületek miatt, nélkülözhetlen szükséges. Hivatását azonban csak úgy teljesítheti, ha szellemi és anyagi pártolásban részesül, mit kérünk!
