Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Zelenka Pál püspök beköszöntő beszéde

174 közhangulattal, egyszer-másszor a többség meggyőződésével ellentétben állottak. És én még sem állapodhatom meg itten. Sokoldalú kényszernek hatása alatt kell folytatva nyilatkoznom. Kérek tehát kegyes meghallgatást. Egyházunk tengersziklánál erősebb alapot nyert a sz. evangyéliomban ; isteni sz. forrást, a keresztyéni igaz tanok összességének egyetlen kútfeje gyanánt. Ezen az alapon állok én rendületlenül. Vallom és hirdetem, hogy egyedül abban nyilatkozik Isten hatalma minden hivő üdvösségére (Róm. 1. 16.) ... és ha angyal hirdetne mást . . . átok. (Gai. 1. 8. 9.) Egyházunk nem betű, hanem szellem, a mely magasra törekvésében megállapodást nem ismer. Egyházunk nem befejezett kőépület, melyben a kényelmes berendezésen és benn élésen kivül nincs már teendő. Szellem-épület az, mely a Sz. Lélek erejével életre keltett kövekből épittetik vég nélkül, a hol tehát feljődő, nemesedő, szellemesedő életre vall minden, végetlen uton tör és visz magaslatokra fel, szellemhazába, a tökéletesség felé. Ily munkánál hűséges munkatársul teljes készséggel vállalkozom s vágyaim netovábbja, hogy az egyház szellemmunkásainak mindannyia váljék ily elhatározással és kitartással hon és idegenben szellemvezetőnek. Vallom és hirdetem tehát: . . . növekednünk kell kegyelemben, a mi Urunk megtartónk ismeretében (1. Tliess. 4. 1.) . . . tovább-tovább épülvén ö benne és erősíttetvén a hit által. Egyházunk, mint azt már elnevezése is mutatja, egy, még pedig elválhatatlanul egy egyház. Egy evangyéliom, egy szellem, egy törvény, eg}

rséges kormányzás, egységes rend a lelke annak. A benne lévő minden tehát csak rész, csak tag, szervi összeköttetésben az egészszel, fokozatos alárendeltségben a központtal. Egyházunk ily egy voltának vagyok én alkotmányos felfogással hive. Centralizáló ezen törekvés szerintem nem rontja, nem ronthatja meg az egyéni és testületbeli jogok megóvását szabad mozoghatásra, életerejükhöz mért egészséges fejlődésre ; nem tiporhatja el az egyházszellem épületének megrontása, az élő alkotmánynak holt géppé változtatása nélkül az élet-adó, részeiben is tiszteletben tartott önkormányzati jogot és szabadságot. Vallom és hirdetem egyházunkat szabadság, egyenlőség, testvériség sz. egyházának, mely — mint a hivek egyeteme, — a hivek öszszessége által fokozatosan kormányoztatik és fenntartatok. A súlypont tehát mindkét irányban az egyes tagokban és egyházakban nyugodván, egyházunk alulról felfelé bizalmi férfiak által tartatik fenn. Ezen demokratikus ősi, az u. n. presbyteri rendszernek lévén hive, vallom és hirdetem, hogy itt nincs különbség egyházi és világi között, és ha van, ezt csupán a hűség és érdem különféle volta okozza, hogy itt sokféle az ajándék Istentől, de egy a szellem, sokféle az ut, de egy a czél, sokféle a teendő, de egy a munkamező. Nagyra becsülöm én azokat, kik az u. n. egyházi életpályán hűséggel végzik teendőiket minden irányban, de még többre azokat, kik az u. n. világi elem sorozatában szólni és járni, hatni és tenni képesek, egyházban egyházért lelkesen. Egyházunk tanitó egyház, felvilágosodás, művelődés, nemesedés, tökélyesedés üdvintézménye. Jövője iskoláiban él. Három század óta egyháznevelő lelkészeket és tanitókat képző intézeteknek, az elemi iskoláztatásnak, egyházak szilárdításának háttérbe szoritásával, középiskolák fenntartására és szaporítására forditá összes erejét. Ujabban már az egyháznevelő ezen intézetekre is nagyobb gond fordittatik ; természetes, hogy rendezett állapot híjával még a legnagyobb erőfeszítés daczára is csekélyebb sikerrel. Drága erőnk, büszkeségünk pedig, középiskoláink, egyház és államközti válutra kerültek, bevehetleneknek vallott ezen fellegváraink, büszkén tulajdonunk, az állammal kötött szerződés által nyilt bejárást kaptak s ezzel a lassan elpártolásnak vagy elvesztésnek komolv aggodalma mind szélesebb körben nyer jogosultságot. Minden oly és ily egyháznevelö intézetet, még a legkisebb ponton is fontosnak, mert életerőnek vallván, törekvésem azok megtartása, berendezése, szaporítása tárgyában meleg és szívós lesz. Vallom és hirdetem, hogy egyházunk nevelt ifjú s tanitott nagykorú nemzedékében és általa él. Felajánlom tehát ez irányban is készséges szolgálatomat. Egyházunk szenvedő egyház, mert fönn és lenn rendezetlenek viszonyai, mert ormain és már a völgyekben is itt-ott, tespedés köde szállotta meg a tényezők különben lelkes lelkeit. írott törvényekhez, olvasható és reá olvasható paragrafusokhoz szoktatott e nép mint egyháztag, ily egyházi törvény hiányában vagy azt hiszi, hogy neki minden szabad, s megy itt hatalmaskodás, ott pártoskodás szélsőségeibe, itt politizálás, ott árulás örvényei felé, botorül ; vagy pedig azt hiszi, hogy őt semmi sem kötelezi s lesz aztán egyszerűen templomés egyházkerülővé. Végzetes e baj, törvénynek hiánya, még súlyosabbá válik azáltal, hogy a múlt század igényeihez mért háztartás nem tudja a mai kor igényeit kielégíteni, s nincs tényező, a ki — egyes helyek dicséretes kivételével — tudná ezen pusztító bajnak orvoslását győző erővel szorgalmazni. Jött ugyan Isten irgalmából az államsegélynek nevezett morzsalékban, a báró Baldácsy-féle alapítványban, az áldott G. A. egylet és a gyámintézet által segítség : ámde ez mind kevés, annál is inkább, mert egységes terv, magasabb czélok kitűzése s következetes munkálása nélkül, toldozásra-foldozásra fordittatik e drága erő s fogy ezalatt a belerő, szaporodik az elkedvetlenedés, mind nagyobbá válik az elpártolást eszközlő elhagyatottságnak, csüggedésnek veszedelme. Mi tudjuk azt, kik a mély rétegekben hosszú évek óta végezzük a vörös-kereszt egylet teendőjét : milyen ma, Ínséges lelkészeink és tanítóink százainak, szórványokban élő hitsorsosaink ezreinek szánandó sorában, egyházunk állapota ; — mi az oka e pusztuló egyházak szaporodásának és azon kór terjedésének, mely a szent örökséget intézményekben és élő tőkékben menthetlenül