Evangélikus Egyház és Iskola 1890.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Készüljünk már a zsinathoz

iskolai évben evangelikus gymnasiumaink között csupán a budapesti főgymnasium ragaszkodott tantervünk eme utasításához, a többi gynmasiumok a régi rendszer szerint a negyedik osztályban a syntaxist befejezték. Kívánatos volna, hogy tantervünk ezen követelményének érvény szereztessék sőt részemről szükségesnek tartanám, hogy a VII-ik osztályban tárgyaltatnék röviden a latin stilisztika és a latin körmondatokról szóló tan. Azt hiszem felesleges felemlítenem, hogy valamint a tanitás alsó fokán a grammatika, úgy a tanítás felső és legfelső fokán a mondattan is mindig a tárgyalás alatt levő olvasmányból kell hogy kiinduljon és a tanítás egész folyama alatt a nyelv és mondattan szerves összefüggésben álljon. Hisz nem sok bizonyításra szorul annak igazolása, hogy nemcsak sajátságos szólásmódokat, hanem syntaxist, stilisztikát stb. is csak olvasmány alapján tanulunk meg igazán; az előforduló példákat az élőnyelv adataiból gyűjtjük, ezeket idejekorán rendezzük és belőlök a szükséges szabályokat levonjuk. Ugyanezen módszer szerint tanítható a görög nyelv és mondattan is; itt a tanítást már lényegesen megkönnyíti a latin nyelvből vehető analog esetek és példák, melyeket körültekintő tanár bizonyára figyelmen kivül hagyni nem fog, sőt czéljának sikeres elérhetése szempontjából nem is hagyhat. A nyelv alak- és mondattani szabályainak és törvényeinek gyakorlati elsajátítására szolgálnak a tanítás kezdő fokán egyes mondatoknak anyanyelvből latin, vagy görög nyelvre való fordítása, felsőbb fokon pedig az irályképző gyakorlatok. Ezeknek a nyelv gyakorlati megtanulására nézve a középkori humanisták oly nagy fontosságot és jelentőséget tulajdonítottak, hogy egyedüli czélnak tekintették, melyet az iskola végső eredményeiben elérni tartozik, t. i. hogy tökéletes latin stilisták — lehetőleg Cicerók — képeztessenek. A mult századbeli philanthropisták feleslegeseknek tartották, sőt F. E. Benecke nevelésés oktatástanában azzal dicsekszik, hogy ő minden szótári segítség nélkül képes angol műveket érteni, a nélkül, hogy csak valaha egy szót is írt vagy beszélt volna angolul. Ujabb időkben, mióta a classicus nyelvek elmefejlesztő nagy hatása lett a classicus nyelvek tanításának egyik okául elismerve, az irálygyakorlatok fontossága ismét előtérbe lépett. Hazai középiskolai tanterveink is nagy súlyt kívánnak reájuk fektetni, érettségi vizsgálati szabályzatunk pedig oly tanulót, kinek latin Írásbeli érettségi dolgozata elégtelen, az érettségi vizsgálattól egy egész tanévre visszaveti. Ha a classicus nyelvek tanulása általában kiváló szellemi képző eszköznek tekintetik : akkor az Írásbeli gyakorlatok különös eszközül szolgálnak ezen képző hatás elérésére, sőt alig van hathatósabb eszköze a formális képzésnek, mely a gondolatok különböző ténykedéseiben jobban gyakorolná az ifjú elmét. Midőn ugyanis gondolatainkat egyik nyelvből a másikba akarjuk áttenni : akkor kénytelenek vagyunk a szó alatt a fogalmat, a mondat alatt a gondolatot keresni; mert csak ha ezt mintegy alakjából kivetkőztetve tisztán látjuk, leszünk képesek azt az idegen nyelv eltérő előadási eszközeivel megszerkeszI teni. Itt tehát a szellemi tevékenység különböző ! részei : az értelem, a képzelődés, az emlékezet és a kedély egyaránt vétetik igénybe. Joggal állíthatni tehát, hogy semmiféle nyelvoktatás — ha azt alaposan akarjuk kezelni — írásbeli gyakorlatok nélkül el nem lehet, mert a nyelv tényeinek alkalmazhatóságát akkor ösmerhetjük fel legjobban, ha azokat tényleg alkalmazzuk is. Ezen irálygyakorlatok „ latin nyelv magas logikai képzettségénél fogva a tiszta és éles gondolkodás fejlesztésénél jelentékeny faktorokká lesznek, melyek, mennél tovább halad a nyelvi oktatás, annál változatosabbak, annál terjedtebb és gyümölcsözőbbek lesznek. Ez oknál fogva a latin irálygyakorlatok feltétlenül szükségesek és teljes hatásukban semmi más által nem helyettesíthetők. De hogy elmefejlesztő hatásuk érvényesüljön, az irálygyakorlatoknak nem szabad különállóknak lenniök, hanem a többi nyelvgyakorlatokkal élénk összeköttetésben és egységben kell állaniok, azokból kell mintegy kisarjazniok, ezek képezzék az elért nyelvbeli ügyességnek a lezáró próbakövét, más szóval : az irálygyakorlatok egyfelől a nyelv grammaticájának, másfelől a tárgyalás alatt levő auctorral szoros összefüggésben álljanak. Hogy ilyenekké lehessenek, szükséges, hogy azokban semmi olyasmi elő ne forduljon, mi a tanuló előtt új volna, a mi mind grammatikai és stilisztikai, mind lexikai és phraseologiai tekintetben már előző órákban elő nem készíttetett, pontosan megmagyaráztatott és bizonyos fokig be nem gyakoroltatott volna. A jelzett eredményt azonban csak úgy érhetjük el, ha az irálvgyakorlatokat már a gymn. első osztályában megkezdjük és rendszeresen és fokozatosan vezetve minden osztályban egészen a nyolczadik osztályig megtartjuk, továbbá a feladatokat az iskolában végeztetjük, mert házi dolgozatokul ilyeneket feladni könnyen érthető okokból nem tanácsos. Az alsó gymnasiumi osztályokban a grammatikai oktatás folyama alatt a fordításokból arról győződünk meg, vájjon a tanulók a letárgyalt grammatikai és syntaktikai részleteket elsajátítottáke s tudják-e azokat tudatosan alkalmazni; e fokon tehát a fordításra kitűzött feladatok nem képeznek és még nem is képezhetnek összefüggő szöveget, hanem csak egyes mondatokból vagy kisebb fő- és mellékmondatokból álló mondatcsoportokból állanak, melyeknek szerkesztésében tekintettel kell lenni arra, hogy a grammatikában vagy syntaxisban legközelebb tárgyalt szabályok alkalmazására minél változatosabb példák forduljanak elő, de ezen mondatok vagy mondatsorozatok oly gondolatokat foglaljanak magokba és a gondolatok oly szókkal legyenek kifejezve, minők már a latin gyakorlókönyvben előfordultak, vagyis az osztályban olvasott latin szövegre vonatkozzanak. Mint mindenütt, úgy itt is legnehezebb a kezdet, ezért a latin irálygyakorlatok kezdésénél a legfőbb nehézséggel az első osztályban találkozunk, miért