Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Gusztáv-Adolf-egylet egyetemes gyűlése

adni; de el nem hallgathatjuk azt az óhajtásunkat, hogy ideje volna már egyszer eszünkbe venni azokat, a melyek békességre és Isten országának felvirágoztatására valók. 111

F111, A Gusztáv-Adolf-egylet egyetemes gyűlése szept. 3., 4. és 5-én Danzig városában. Szept. 3., kedden, d. u. 4 órakor ment végbe a G.-A.-egylet tagjainak ünnepélyes fogadtatása a városi muzeum hangverseny-termében. Az elsó' üdvözletet mondta Koch konzisztóriumi tanácsos Danzigból, többi közt összehasonlítva a G.-A.-egylet készségét a Danzigba menetelre, Luther példájával, ki Danzigot keleti Németország evangelizácziójára nézve annyira fontosnak tartotta, hogy azon kérésre, miszerint Dr. Bugenhagent küldje el e városba, nemcsak azt felelte, hogy jóllehet ennek ott kellene maradnia, Isten igéje érdekében el kell neki mennie, nehogy különben Istennek e hivása megakadályoztassák s levelét ekkép fejezte be: ,,Ha engem hívtak volna, nem tudnék ellent állni, azonnal mennék statim irem, mint meg vagyon irva." Ment volna e városba, mely már 1523-ban befogadta volt az evangyéliomot. Utána von Leipziger tartományi fó'elnök Danzigból a kir. kormány nevében mondott üdvözletet, kit ugyané tekintetben követett von Winter főpolgármester. Ez utóbbi is megemlékezett arról, hogy Danzig tartozott azon első, nagyobb törvényhatóságok közé, melyek a lutheri tannak hódoltak. „íme, mely csoda!" így kiálthatott fel Luther már akkor is, gyors áramban, duzzadt vitorlákkal siet az új tan Poroszországba." Es e tan nemcsak a keblekbe hatolt, hanem átalakította magának az országnak politikai viszonyait is, sőt győzelmesen hatolt be Lengyel országba is. De megjelent — úgymond — az ellenreformáczió a maga borzalmaival és jezsuita csapataival, melyek a hngyel királyok pártfogása mellett a protestáns tant legázolták. De Danzig ettől kevésbé lett érintve. Akkor állt hatalma teljében s képes volt ellentállni. Távol tartotta a jezsuitákat; soha jezsuitának nem volt szabad a városban prédikálnia, benne még csak egy éjet is töltenie. Azonban annál inkább érezte hatalmukat az egész tartomány s ezzel a Visztula völgye, míg csak Gusztáv-Adolf nem fordította meg e gyászos helyzetet. Ez üdvözletekre felelt a G.-A.-egylet központi bizottságának elnöke Dr. Fricke. Szokott érvelési virtuozitással kijelenti, hogy távolból bár, megjelent az egylet, mint tagja a nagy, evang. egyháznak, mint nagy szellemi egész, hogy kezet nyújtson és előmozdítsa azon óhaj megvalósítását, vajha „a mi egyletünk mindinkább, valódi egyesítő köteléke lenne egész egyházunknak." Szintén megemlékezve Danzig fényes reformácziói múltjáról, áttér azon vádra, melyet a Fuldában közelebb összegyűlve volt püspökök a G.-A.-egylet ellen emeltek, mely szerint ,,ez egylet Róma ellen aggressiv tendencziákat érvényesít; holott ők (t. i. a püspökök) a világ legbékésebb emberei, kiknek eszök ágában sincs, hogy az ev. egyház ellen propagandát űzzenek-" E vádat Fricke rágalomnak nyilvánítja és kijelenti, hogy a G.-A.-egylet „csak a maga birtokát kívánja megóvni; mi a mi ev. testvéreinket kívánjuk magunk számára megtartani és őket felbátorítani, hogy helyzetökből folyó nehéz belső és külső harczukat vívják meg és viszont örülünk azon, ha pl. a Bonifacius-egylet, a kath. egyház áldozata mellett az utóbbi 3 évben egy-egy millió márkával áldozva az ev. környezetben élő katholikusok segélyezésére, megteszi kötelességét saját hívei irányában. Mi pedig épen így kívánjuk kötelességünket teljesíteni saját hitsorsosainkkal szemben, de ebbe avatkozást másnak nem engedünk." „De a vádnak okát mélyebben kell keresnünk. Tudjuk ugyanis, hogy a jelen jogállam evang. talajban gyökerezik. Tudjuk, hogy a német egységes birodalom megalkotásának egyik oldalról sem vettetett útjába oly nagy és annyi vérrel elárasztott akadály, mint a túloldalról. Jól tudjuk, hogy nehezen esik nekik (és ezt fel is tudom fogni) ezen nagy és túlnyomólag evang. birodalom és ennek élén az evang. császár szemlélete, valamint annak tudata e vidéken, hogy német-nemzeti és evangelikus legnagyobbrészt egyértelmű! De épen ezért a kath. és ev. egyházakat lényegökben ismerő nem engedi meg, hogy maga alatt vágják a fát, Vagy hogy betömjék a forrást, melyből korunkban fakadt az örömnek és üdülésnek vize. Mi egyházi egylet vagyunk és mindenek felett kívánjuk a diasporában élő evang. hitsorsosainkat megtartani és erősíteni. De tudjuk azt is, hogy az evangyéliommal egyúttal egész német népünk jövőjét is megszilárdítjuk. Hazafiság és evang. lelkesedés nem ellentétek, hanem ikertestvérek. — Es ez értelemben viszont üdvözli Danzigot. A fogadtatási ünnepély után következett a Trinitatistemplomban az esti istentisztelet, melyen Lauxmann stuttgarti lelkész prédikált János 12, 20—26 felett, théma gyanánt kiemelve: „Szeretnénk Jézust látni!" A beszéd után dr. Fricke átvette azon templomi edényeket és felszereléseket melyeket az ifjúság, a nők és más egyletek ajándékoztak a szegény egyházak javára. Esti 8 órakor pedig a „Hôtel du Nord" termében tartatott meg a nem nyilvános alakulási és a napirendet előkészítő gyűlés, melynek egyik tárgya az is volt, hogy a konfirmansok Jacobi weimári lelkész által kezdeményezett és terjesztett kis lapokkal láttassanak el, melyek a G.-A.-egyletet ismertetik meg velők s melyért adakozásra szólíttassanak. Ekként ott 7—800 márka folyt be és ha ez úgy, mint Düsseldorfban és Stuttgartban is gyakorlatban van, 700.000 németországi konfirmáns után, tíz fillért számítva egy gyermekre, könnyű szerrel begyűlne 70.000 márka és ekként csakhamar elérné a G.-A.-egylet azon óhaját, hogy évi egy millió márka segélyt oszthatna ki. Szeptember 4-én szerdán reggeli 8 órakor a Máriatemplomba hivtak a harangok, hol dr. K o e g e 1 generálsuperintendens és udvari főpap prédikált a 23 Zsoltár 4-ik versének sz. igéi felett: „Isten igéje a mi vesszőnk és botunk." Ezen és az esti istentisztelet beszédei megjelentek a G. A. e. kiadásában Lipcsében és 20 filléren megszerezhetők. Onnan elment a gyülekezet a Jánostemplomba, hol tiz és fél órakor kezdetét vette az énekkel és az elnök által mondott imával az első napi közgyűlés. Dr. Fricke elnök ismét megemlékezik megnyitójában Danzig-állam hajdani hithűségéről, hatalmáról és jótékonyságáról s abban, hogy a Smyrnában lévő ev. gyülekezet 1762-ben segélyért folyamodott Danzighoz s onnan az összegyűjtött 26,000 frtból ezer frt segélyt nyert és hogy a felmaradt pénz, melyhez nők és férfiak egyaránt járultak volt, tőkésíttetett, látja elnök a G. A. e., azon egylet kezdetét, mely jelenleg az egész ev. egyház diasporájára terjeszti üdítő ágait. — Szeretetet lehellő szavakkal inti a protestánsokat, hogy bár eddig a G. A. e. utján 24 millió márkánál több segélyt nyújtottak is a diasporának, mégis többet tegyenek e czél érdekében, miután egy század óta megnégyszeresedtek a protestánsok, míg ugyanazon idő alatt a katholikusok csak megkétszeresedtek. Mí ismét a mellett bizonyít, hogy az evangyéliom és az evang. népek minden tekintetben nagyobb életerőt tanúsítanak. Tudjuk, honnan e nagyobb erkölcsi és anyagi életerő. A világ leggazdagabb népei a protestáns népek. Ezt a megnyitót követte ezután a német császárhoz mint a G. A. e. védnökéhez intézni szokott hódolati távirat felolvasása, elfogadása és elküldése, melyre a válasz a gyűlések után érkezett Lipcsébe. A G. A. e. önzetlen munkája méltatásának pedig kétségkívül legtekintélyesebb kifejezéseit képezik azon üdvözletek, melj'ek ez egyetemes gyűléseken képviseltetni