Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Tiszaiker közgyűlése

288* „Per nonum prematur in annum," — áll ez a művészi alkotásokról, áll a tankönyvekről is. Sajnos, hogy legújabban nem igen veszik tekintetbe a szerkesztők és irók ama jó tanácsot. Azért is nincs nagy köszönet azon termékenységben, melyet az utolsó években a tankönyvirodalom mezején tapasztalunk. Hogyha pedig egyik vagy másik tankönyv beválik is megállotta az alkalmazás és használat tisztító tüzét, úgy megérdemli, hogy oly időpontban utaljunk reá, a midőn a tanítóköröket az a kérdés foglalkoztatja, mely tankönyvet is adják növendékeit kezébe ! Mert ha szeretjük is mondogatni, még pedig méltán, hogy bármely tárgy tanításánál a tanító a döntő, még is nem jelentőség nélküli a kézikönyv mind kettőre nézve. S egyenesen a kézikönyv az, mely előmozdítja vagy megbénítja a tanító működését, — jó részt biztosítja, vagy meghiusítja a tanítási sikert. Azért is örömmel figyelmeztetem t. munkatársaimat a fent jelzett s a gyakorlatban bevált, e lapok hasábjain mindjárt megjelenésök után már is ismertetett tankönyvekre. Az előbbire vonatkozólag megjegyzéseimet s kifogásaimat a következőkben foglalom össze : a) a szerző rövidségre való dicséretes törekvésében azon ritkán elkerülhető több rendbeli hibába esett, melylyel a latin iró azon ismeretes szavaival legjobban jelezhetni : „Brevis esse volo. " b) A f'enebbiekből kifolyólag nincs meg az események előadásában a kellő összefüggés, a természetes átmenet. c) Nyelvi tekintetben felötlő azon hiány, hogy a szerző nincsen mindenhol figyelemmel a növendékek-, a kiknek könyvét szánta, gondolat s fogalomvilágára s d) tárgyi tekintetben is mutatkozik itt-ott hiány. Áll mind ez az általános részről, — a mint erről akár a bevezető §-o k, akár pedig bármely, de különösen a 13. §. figyelmes olvasásánál könnyen meggyőződést szerezhetni. — Mind ezeknél fogva is csekélylem az anyagot a közép- iskola alsó osztályai számára ; — a min a remélhető legközelebbi új kiadásnál könnyű leend segíteni, — de nagyon is használható a mű a nevezett osztályokban a magyarországi hítjavítás történetének előadásánál s mind két része egyiránt, mind a polgári, mind a felső leányiskolákban. A mű hasonlítható egy nagyjából kifaragott, egyes részeiben már gondosan kikészített szoborhoz, mely hogy a tökélyt még jobban megközelítse, nagyon igényié a mester vésőjének befejező munkáját. Az imént mondottak illenek az utóbbi műre is. Nyelvi tekintetben különben kifogástalan, habár egyes bölcseleti kifejezései itt-ott másokkal volnának kicserélhetők, mint p. „Istennel már egységben érezvén magát." talán pótolható volna inkább az istennel való lelki közösség kifejezésével ? Ugyanígy a személy kitárása helyett lehetne talán a személy lényegének nyilvánulását használni ? stb. A 3. §. mostani alakjában meg nem állhat. A dolognak megfelelőbb, a vallások különféleségénél a szokásos felosztást követni, mennyiségi s minőségi szempontból. — A szent Háromságról szóló tan, a tulajdonképeni vallástan végparagraphusának teendő. A 15. §-ban azon kifejezés „az emberiség egyetlen emberpártól szaporodott el" mással helyetesíttendő. A 16. §. teljesen átdolgozandó. Hibázik benne a szabatosság s átlátszóság (perspicuitas). A 29. §. bevezetése teljesen módosítandó, a ker. anyaszentegyház nem hely, a hol a sz. lélek üdvözítő munkáját végzi. — A 31. §-ban ott a hol az Úr sz. vacsorájáról van szó ki kell emelni, „hogy, Kr. teste és vére az Úr sz. vacsorájában valósággal," — de nem anyagilag (realiter sed non matéria!iter) jelen van stb. Mind ezen csekély hiányok mellett, ha azoknak nevezhetők, mert mind ez csakis egyéni véleményem s óhajom, a kézi könyv, egyházi tanaink szempontjából, a legjobb lélekismerettel középtanodáink 8 osztályában használatul ajánlható. A legközelebbi kiadásnál kérem a szerző urat, a sok ellenérv daczára, a jelzett sz. irási helyek kinyomatására. Legyen ez a szöveg kiegészítő része, így — úgy reménylem, be fog válni a tankönyv, szeretett egyházunk egyik jelentékeny építő eszközének ! H. V. ee A tiszai evang. egyházkerület Brassóban tartott közgyűlése. (Folyt.) Aug. 20-án d. e. bizottsági ülések, 10 órakor az előértekezlet, délben a Zöldfa vendéglőben közebéd, d. u. 3 órakor gyámintézeti közgyűlés, 5 órakor pedig az ünnepélyes gyámintézeti istentisztelet tartatott, melynek szónoka Grlauf Pál ker. jegyző volt. Este a „No. 1." czimű szálló nagytermében tánczczal egybekötött zártkörű dal- és zeneestély rendeztetett, melyen a városi zenekar (mert a boldog Brassó 80 ezer hold erdőbirtoka és fél millió évi jövedelméből ilyen is telik) s több műkedvelő, közöttük kivált egy általánosan csodált hegedűvirtuoz, Honigberger Helén kisasszony és alkalmi felkérés következtében, Borsod és Gömörmegyék ismert csalogánya, Dobozyné Radványi Alice urnő remekeltek s megujuló viharos tapsra ragadták a nagyszámú közönséget. A műsor után következett a táncz, melyhez a városi zenekar kottából húzta még a csárdást is. A következő nap, aug. 21-én, az egyenkint tömörült esperességeknek a kerületi elnökségnél külön-külön tisztelgése után 9 órakor a magyar egyház templomában, Farbaky József ker. főjegyző bevezető imájával megkezdődött a közgyűlés, melyet a többekkel magyar díszbe öltözött Péchy Tamás ker. felügyelő megynyitván, elnöki beszédében hangsúlyozta az alkalom rendkivüliségét, amennyiben a magyarhoni ev. egyház az erdélyi részben még soha sem gyűlésezett. A veszteségről fájó kegyelettel emlékszik meg, Rudolf trónörökös, Trefort miniszter és Káldy dunántúli egyházker. felügyelő elhúnytáról. A zsinatra térvén, reményét fejezi ki, hogy az evang. egyházunk fellendülését fogja eredményezni ; de figyelmeztet arra, hogy a menynyiben a mi egyházi szervezetünket az élet érlelte meg : e szervezetet tehát igen nehéz s csak gondos körültekintéssel lehet szakaszokba szedni. Az iskolákat érintve, arra kéri a tanügy férfiait, hogy az ifjúságot mindenek fölött gondolkozni tanítsák, mert csak így remélhető, hogy az ifjú az élet minden fázisában, önmagában találja fel a helyesen vezető irányt. Végül kijelenti, hogy oly helyen vagyunk, a hol tisztázni kell a kérdést, hogy mit akarunk itt ? — Erre aztán történelmi reflexiókat vet azon idő és körülményekre, a melyek méltánylandó indokát képezték annak, hogy a szász evangélikusok sajátlagos egyházi szervezetükkel,