Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Nekrologok - Néh. Duda János nyústyai ev. lelkész temetése

71 választásának módosítására kellett volna tenni in­dítványát. Hisz lelkész és tanító egyiittmunkások az Úr szőlőjében; egy plántál, másik öntöz. Templom és iskola együtt nevelnek egy gyülekezetnek, mindkettő egyé, egyek, egy által fentartottak ! Tehát ha a kerület elé indítványa a bizottság által reá nézve kedvezőleg terjesztetnék is fel, gyenge Ítéletem sze­rint csak az egyháziak „lelkész- és tanító "-válasz­tásának mikénti módosítása lehetne az. Egyházegyetemünknek független önállóságát fő­kép a világiak segítették kiküzdeni, kik undorodtak a hierarchia uralmától. Ha ma korlátolnók teljes szabadságukat, nézetem szerint az ügy is hanyatló egyház;iatlanság felé még rohamosb lépéssel haladnánk. Minden társadalmi intézménynél vannak mi­seriák ! Ezek kivételek ! így is vannak, ügy is lenné­nek ! Jól mondja a magyar : „minden zsák megtalálja foltját" ! Egy nemes önérzettel biró értelmesb gyüle­kezet ritkán csalódik választott egyházi férfiaiban, mert addig keres, kutat, sőt felsőbb egyházi ható­ságánál kérdez, míg épen olyant nem talál, minőre vágy, mely őt megilleti. Egy köznapi gyülekezet pedig könnyen talál magához méltót ; ha mégis nem érdemiette jelest talál, az csak megszálló helye lesz annak a jelesnek, de szellemi szárnycsattogásait hallatva, hamar tova repítik érdemlettebb helyre ! Tudom hogy csalódás mindég van. De ott is van ám, sőt csak ott van sok a testimoniumi kal­kulusban, ha az élet sikamlós ösvényén kizáróan arra akarunk építeni. Van ki közép iskolai képzettséggel kikerülten, a későn nyiló ész, szellemi látkör, és szakadatlan tanulás által túlszárnyalja volt jeles osztálytársát, csak rövid pár év alatt. Sok van jeles bizonyítvány szülte önhitségében magát mindentudó bölcsnek képzelő : ezzel veri ám meg az úr a gyüle­kezetet ! Sőt tovább variálva állíthatjuk : a szép szellemi tehetség nem is kizárólagos alapfeltétel a jó lelkészke­déshez, kell oda szónoki tehetség, pasztorális, embe­rekkel való bánni tudás, emberismeret, tűrő szelíd­ség, s mind ezt az iskolán kívül elsajátíthatja a fiatal lelkész jó principális oldala mellett való működés által. Azt mondanám itt közbe vetve, kár hogy szorosan nem veszik azt az időt egyházi felsőbb hatóságaink, sőt hosszabbra nem szabja a kerület, míg felszentelt lelkésznek káplánnak lenni, és pedig tapasztalt principális mellett lennie kellene ! Hogy káplánjainkat jobb gyülekezeteinkben — akár köte­lezőleg, — erre utat és módot keresetten is nem alkalmaztatjuk ; úgy ismernék meg jó eleve őket egy­háziak és világiak, s úgy ismernék meg ők magasz­tos hivatásuknál a követendő eljárást, próbálva sokat, megtartva a jót! Ha a lanyha egyháziasság helyébe ügybuzgó­ságot akarunk teremteni, ne jogot vegyünk el a nép­től, sőt mentül inkább vonjuk be jogainak minél nagyobbmérvű gyakorlatába. Csak a közel múltban volt, mikor csekély °/ 0 adózásra, a kerület érdekében, sok helyen háromszor kellett szavaztatnunk a népet önerszényére. Ha akkor szavaztatunk, mikor a szükség hideg keze kopogtat ajtónkon, s oly gyakran fillérei­ért hozzá fordulunk, hadd szavazzon az a nép akkor is szabadon, kényszerítés nélkül, mikor lelkésze s tanítója választásánál legszentebb jogát gyakorolja, ha kánon ellen választ, van joga a felsőbb hatóság­nak meg nem erősíteni ; ha kedve szerint választ : „A nép szava Isten szava" ! sőt ha az egykor kedve szerint, az egyházi főbb hatóság ellenzésére választott egyházi emberével baja lenne is, mint erre épen leg­közelebbről világos példával traktálhatnék, azzal lefegyverzőleg könnyű békíteni : hisz mi nem is akar­tuk, nem jogotokat gyakoroltátok-e? s most a viszá­lyokat kölcsönösen elintézve, és békejobbot nyújtva : munkáljuk a jót! De kérdezem, ha két gyülekezeti tag közgyűlés­ből kiküldve, ki senkit nem is ismer, pictus mas­culus — három egyházival kandidálna, nem-e épen ott lenne helye a corruptiónak, mert meggyőződésem szerint sokkal könnyebb három, esetleg öt embernek részrehajlónak lenni s három kegyeltet kandidálni, mint egy gyülekezeti testületnek. És még mennyi vesződsége lenne a felsőbb hatóságnak, ha a választó gyülekezetnek a három közül egy sem kellene. Csak még egyet. Ha diploma osztályozná a fiatal végzett lelkészt, gyengébb bizonyítványnyal az a kevés re­mény is, mi a lelkészi pályát végzett ifjú keblét dagasztja, már a kezdetnél törné ketté kezében a kenyér botját, ily kedv nélkül, jobb jövőre reményt szegetten parochiába jutott szegény lelkészek gondo­zása mellett, hová jutnának épen másod, harmad rendű gyülekezeteink ! ? De hová tűnnék a kartársi szeretet, teljes egyenlő­ségnek érzése is ily választási eljárás mellett. Hisz Róma azért lett Róma, mert vallási széknek vallotta önmagát s teremtette a fokozatosan uralomra vágyó, a felsőbb, az alantosabbat ma is lenéző hierarchiát. A reménynek kenyér botját, s az ambitiónak fölfelé növő vesszejét idő előtt eltörni, senki kezé­ben nem tartom lelkiismeretes dolognak. Azt tartom, mit koszorús költőnk zengett : „Előtted a küzdés, előtted a pálya, az erőtlen csügged, az erős meg­állja! tudod mi az erő? az erő akarat, mely, előbb vagy utóbb, de győzelmet arat!" Czuppon Sándor. aitiiiii, Néh. Duda János nyústyai ev. lelkész temetése. A két év előtt mintegy négyezer forint költséggel renovált nyústyai ev. templom uj oltárképe azon bibliai történetet ábrázolja, a mint Jézus a háborgó tengert le­csendesíti (Máté ev. VIII. v. 23—27). A hajó körül bőszült hullámok tornyosulnak s minden pillanatban elnyeléssel fenyegetik, „míglen felkel az Ur, megdorgálja a szeleket és a tengert és lőn nagy csendesség." Ez oltárképpel szemben f. hó 19-kén d. e. 10 órakor egy ravatal állott s rajta díszes koszorúktól borítva egy koporsó, melyben az enyészet nyeldeső hullámaival folyta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom