Evangélikus Egyház és Iskola 1889.
Tematikus tartalomjegyzék - Nekrologok - Néh. Duda János nyústyai ev. lelkész temetése
71 választásának módosítására kellett volna tenni indítványát. Hisz lelkész és tanító egyiittmunkások az Úr szőlőjében; egy plántál, másik öntöz. Templom és iskola együtt nevelnek egy gyülekezetnek, mindkettő egyé, egyek, egy által fentartottak ! Tehát ha a kerület elé indítványa a bizottság által reá nézve kedvezőleg terjesztetnék is fel, gyenge Ítéletem szerint csak az egyháziak „lelkész- és tanító "-választásának mikénti módosítása lehetne az. Egyházegyetemünknek független önállóságát főkép a világiak segítették kiküzdeni, kik undorodtak a hierarchia uralmától. Ha ma korlátolnók teljes szabadságukat, nézetem szerint az ügy is hanyatló egyház;iatlanság felé még rohamosb lépéssel haladnánk. Minden társadalmi intézménynél vannak miseriák ! Ezek kivételek ! így is vannak, ügy is lennének ! Jól mondja a magyar : „minden zsák megtalálja foltját" ! Egy nemes önérzettel biró értelmesb gyülekezet ritkán csalódik választott egyházi férfiaiban, mert addig keres, kutat, sőt felsőbb egyházi hatóságánál kérdez, míg épen olyant nem talál, minőre vágy, mely őt megilleti. Egy köznapi gyülekezet pedig könnyen talál magához méltót ; ha mégis nem érdemiette jelest talál, az csak megszálló helye lesz annak a jelesnek, de szellemi szárnycsattogásait hallatva, hamar tova repítik érdemlettebb helyre ! Tudom hogy csalódás mindég van. De ott is van ám, sőt csak ott van sok a testimoniumi kalkulusban, ha az élet sikamlós ösvényén kizáróan arra akarunk építeni. Van ki közép iskolai képzettséggel kikerülten, a későn nyiló ész, szellemi látkör, és szakadatlan tanulás által túlszárnyalja volt jeles osztálytársát, csak rövid pár év alatt. Sok van jeles bizonyítvány szülte önhitségében magát mindentudó bölcsnek képzelő : ezzel veri ám meg az úr a gyülekezetet ! Sőt tovább variálva állíthatjuk : a szép szellemi tehetség nem is kizárólagos alapfeltétel a jó lelkészkedéshez, kell oda szónoki tehetség, pasztorális, emberekkel való bánni tudás, emberismeret, tűrő szelídség, s mind ezt az iskolán kívül elsajátíthatja a fiatal lelkész jó principális oldala mellett való működés által. Azt mondanám itt közbe vetve, kár hogy szorosan nem veszik azt az időt egyházi felsőbb hatóságaink, sőt hosszabbra nem szabja a kerület, míg felszentelt lelkésznek káplánnak lenni, és pedig tapasztalt principális mellett lennie kellene ! Hogy káplánjainkat jobb gyülekezeteinkben — akár kötelezőleg, — erre utat és módot keresetten is nem alkalmaztatjuk ; úgy ismernék meg jó eleve őket egyháziak és világiak, s úgy ismernék meg ők magasztos hivatásuknál a követendő eljárást, próbálva sokat, megtartva a jót! Ha a lanyha egyháziasság helyébe ügybuzgóságot akarunk teremteni, ne jogot vegyünk el a néptől, sőt mentül inkább vonjuk be jogainak minél nagyobbmérvű gyakorlatába. Csak a közel múltban volt, mikor csekély °/ 0 adózásra, a kerület érdekében, sok helyen háromszor kellett szavaztatnunk a népet önerszényére. Ha akkor szavaztatunk, mikor a szükség hideg keze kopogtat ajtónkon, s oly gyakran filléreiért hozzá fordulunk, hadd szavazzon az a nép akkor is szabadon, kényszerítés nélkül, mikor lelkésze s tanítója választásánál legszentebb jogát gyakorolja, ha kánon ellen választ, van joga a felsőbb hatóságnak meg nem erősíteni ; ha kedve szerint választ : „A nép szava Isten szava" ! sőt ha az egykor kedve szerint, az egyházi főbb hatóság ellenzésére választott egyházi emberével baja lenne is, mint erre épen legközelebbről világos példával traktálhatnék, azzal lefegyverzőleg könnyű békíteni : hisz mi nem is akartuk, nem jogotokat gyakoroltátok-e? s most a viszályokat kölcsönösen elintézve, és békejobbot nyújtva : munkáljuk a jót! De kérdezem, ha két gyülekezeti tag közgyűlésből kiküldve, ki senkit nem is ismer, pictus masculus — három egyházival kandidálna, nem-e épen ott lenne helye a corruptiónak, mert meggyőződésem szerint sokkal könnyebb három, esetleg öt embernek részrehajlónak lenni s három kegyeltet kandidálni, mint egy gyülekezeti testületnek. És még mennyi vesződsége lenne a felsőbb hatóságnak, ha a választó gyülekezetnek a három közül egy sem kellene. Csak még egyet. Ha diploma osztályozná a fiatal végzett lelkészt, gyengébb bizonyítványnyal az a kevés remény is, mi a lelkészi pályát végzett ifjú keblét dagasztja, már a kezdetnél törné ketté kezében a kenyér botját, ily kedv nélkül, jobb jövőre reményt szegetten parochiába jutott szegény lelkészek gondozása mellett, hová jutnának épen másod, harmad rendű gyülekezeteink ! ? De hová tűnnék a kartársi szeretet, teljes egyenlőségnek érzése is ily választási eljárás mellett. Hisz Róma azért lett Róma, mert vallási széknek vallotta önmagát s teremtette a fokozatosan uralomra vágyó, a felsőbb, az alantosabbat ma is lenéző hierarchiát. A reménynek kenyér botját, s az ambitiónak fölfelé növő vesszejét idő előtt eltörni, senki kezében nem tartom lelkiismeretes dolognak. Azt tartom, mit koszorús költőnk zengett : „Előtted a küzdés, előtted a pálya, az erőtlen csügged, az erős megállja! tudod mi az erő? az erő akarat, mely, előbb vagy utóbb, de győzelmet arat!" Czuppon Sándor. aitiiiii, Néh. Duda János nyústyai ev. lelkész temetése. A két év előtt mintegy négyezer forint költséggel renovált nyústyai ev. templom uj oltárképe azon bibliai történetet ábrázolja, a mint Jézus a háborgó tengert lecsendesíti (Máté ev. VIII. v. 23—27). A hajó körül bőszült hullámok tornyosulnak s minden pillanatban elnyeléssel fenyegetik, „míglen felkel az Ur, megdorgálja a szeleket és a tengert és lőn nagy csendesség." Ez oltárképpel szemben f. hó 19-kén d. e. 10 órakor egy ravatal állott s rajta díszes koszorúktól borítva egy koporsó, melyben az enyészet nyeldeső hullámaival folyta-