Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Ismét botrány (Farkas Géza)

359* most a zsinat küszöbén van erre a legjobb mód és alkalom, hogy az 5 evang. egyházkerület — törvény, rendszer, kormányzat, összhangzó működés, egyöntetű kapcsolat által egymással egyesíttessék és zsinatilag szabályoztassék ! Öt ág. hitv. ev. egyházkerület — jöjjön el a te uniód országa ! Fejér Gyula, ág. hitv. ev. lelkész. A. Mi kéz. Krisztus az élet ura, sőt maga az élet; Krisztus egyháza azon áldott ország, a melyben az örök élet forrása fakad; Krisztus követői pedig az örök élet boldog örökösei. Egyszóval, Krisztus egyházából a halálnak ínég a gondolata is száműzve, az örök élet diadaláról meg van győződve mindenki. És mégis, azon földterület, a mely az egyház birtokában van : holt kéz birtokának mondatik. Nem ellentmondás-e ez : Krisztus egyháza, holt kéz? Látszólag igen, de tényleg keresve sem lehetne találni megfelelőbb elnevezést; mert a mely földbirtokra az egyház ráteszi a kezét, annak soványodni, pusztulni s nagyobb részének előbb vagy utóbb, de tönkre kell mennie. Nem gyönge szavak, de megdönthetetlen tények, kéznél levő példák igazolják ezen állításomat. A róm. katholikus egyház püspökeinek kiterjedt földbirtokai több mint egy millió katasztrális holdat tesznek ki. Egy-egy püspök 100—200 ezer ilyen holdnak a haszonélvezője, és a legtöbbje mégis akként gazdálkodik, hogy néhány év alatt gondnokság alá kerül az egész birtok. Nem szükség nagyon vissza mennünk a múltba, ott vannak az egri, váci, nagyváradi s legújabban a diakovári püspökségek szomorú példái. Erdeiket letarolják, rétjeiket átengedik a zsombékokat építő hangyáknak, szántóikat felveri a dudva, vagy befutja a futó homok. De nincs az különben az alsóbb papság, valamint a mi egyházi s papi földeinkkel sem. Minden határban legrosszabb termése a papnak szokott lenni s ez alól csak ritkán van kivétel. És ez nem is lehet máskép. Manapság a föld is megköveteli haszonélvezőjétől, hogy gondozza télen-nyáron, jó és rosz időben, nemcsak nappal, de még éjjel is; s annak, a ki csak néhanéha sétál ki széjjel nézni, csak néha-néha hoz termést. Midőn a pap elfoglalja hivatalát s gazdálkodni kénytelen, se nem ért hozzá, sem az ahhoz szükséges eszközökkel nem rendelkezik. Mire aztán saját kárán annyira, a mennyire okult (a legtöbbje — s ez sokaknak csak dicséretükre szolgál — még így sem okul), akkorára földjei annyira tönkrementek, elsoványodtak, hogy több évbe kerül, a míg azokat ismét jó karba hozhatja. S midőn aztán ezzel is elkészült, akkor már ereje hanyatlani kezd, elég teher neki egyházának gondja, drágán szerzett tudományának nem veheti hasznát s földjei ismét elparlagosodnak. Utódja majd újra kezdi s folytatja a sisiphusi munkát. Ilyen az a holt kéz birtoka, a melyből hazánkban a legtöbb papnak élni s családját fentartani kell. Lám, „e világ fiai eszesebbek a világosság fiainál, az ő nemek szerint". Az állam, a megye, a községek és városok készpénzzel fizetik hivatalnokaikat, s megkövetelik tőlük, hogy egész idejüket hivataluknak szenteljék. Csak az egyház nem képes saját érdekeit felfogni, hivatalnokait arra kényszeríti, hogy éljenek ne hivataluk, hanem keze munkájuk után. Mózes úgy intézkedett, hogy a Lévi nemzettségéből való papoknak és az egész Lévi nemzetségnek, ne legyen se része sem öröksége az ő atyafiai között : ,az Űr az ő öröksége." Jó volna, ha egyházunk is követné az Úr nagy prófétájának tanácsát és a világ fiainak példaadását, fizetné ő is papjait, ha nem is kizárólag de nagyobbrészt készpénzzel és ne kárhoztassa őket továbbra is arra, hogy a holt kéz kegyelméből tengődjenek. Rendezze a hiványügyet végre valahára, mert ezt nem mint némelyek tévesen hiszik, a papok, hanem első sorban az egyház érdeke követeli. Mózes a Kanaan földének hikémlésére főembereit küldötte, mondván nékik : nézzétek meg minémű legyen a föld : hogy ha jó-e vagy hitvány, kövér-e vagy sovány, vannak-e abban élőfák vagy nincsenek, és legyetek bátorságosak és szakaszszatok a földnek gyümölcséből. És a főemberek jelentése szerint amaz ország „tejjel és mézzel" folyó, s a magukkal hozott szőlőfürtöt „ketten vivék rúdon" Mózes és Aron és Izrael fiainak egész gyülekezete elé. A mi főembereink is utasítást kaptak, hogy kémleljék ki egyházunk dolgait, ha jók-e azok vagy hitványok, mi bennök javítandó, pótlandó vagy egészen átalakítandó? Ha majd ezen mi főembereink 1891-ben járulni fognak a zsinat elé, legyenek bátorságosak és vigyenek magukkal a holt kéz birtokának fanyar gyümölcseiből is. Legyenek bátorságosak és jelentsék ki a zsinat előtt, hogy ha az egyház papjait továbbra is csak a holt kéz birtokának jövedelmére utalja, akkor a papok minden mással kénytelenek lesznek foglalkozni, csak az egyház dolgaival nem, mindenhez fognak konyítani, csak az egyház dolgaihoz nem s gyűléseiken mindenről leszen szó, csak az egyház dolgairól ritkán. Ne csak Nógrád, de valamennyi esperesség utasítsa zsinatra menendő követeit, hogy az egyházak szégyenletes vokátorainak rendezését legfőbb kötelességüknek tartsák. Hurtay György, ev. pap. Egy ido óta, némelyek állítása szerint — a kiknek úgylátszik különös kedvök telik a botrányok krónikáját nyilván tartani — immár harmincz esztendeje, hogy egyházunk a folytonosan meg-meg ujuló botrányoknak színhelye, egy idő óta, mondjuk megszoktuk azt, hogy az egyházi élet sima tükrét egy-egy belevetett kő megzavarja. Czélzatosan mondjuk, megzavarja, s nemcsak megrezegteti s hullámzásba hozza, a mennyiben a kő locscsanását erdők berkek visszhangoztatják, s mire a hang a sűrű bozóthoz ért, akkorra már fájdalmas jajjkiáltás lesz belőle, betöltvén vele a levegőt, s alig veszi a figyel-