Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Ismét botrány (Farkas Géza)

359* most a zsinat küszöbén van erre a legjobb mód és alkalom, hogy az 5 evang. egyházkerület — törvény, rendszer, kormányzat, összhangzó működés, egyöntetű kapcsolat által egymással egyesíttessék és zsinatilag szabályoztassék ! Öt ág. hitv. ev. egyházkerület — jöjjön el a te uniód országa ! Fejér Gyula, ág. hitv. ev. lelkész. A. Mi kéz. Krisztus az élet ura, sőt maga az élet; Krisztus egyháza azon áldott ország, a melyben az örök élet forrása fakad; Krisztus követői pedig az örök élet boldog örökösei. Egyszóval, Krisztus egyházából a halálnak ínég a gondolata is száműzve, az örök élet diadaláról meg van győződve mindenki. És mégis, azon földterület, a mely az egyház birtokában van : holt kéz birtokának mondatik. Nem ellentmondás-e ez : Krisztus egyháza, holt kéz? Látszólag igen, de tényleg keresve sem lehetne találni megfelelőbb el­nevezést; mert a mely földbirtokra az egyház ráteszi a kezét, annak soványodni, pusztulni s nagyobb részének előbb vagy utóbb, de tönkre kell mennie. Nem gyönge szavak, de megdönthetetlen tények, kéznél levő példák igazolják ezen állításomat. A róm. katholikus egyház püspökeinek kiterjedt földbirtokai több mint egy millió katasztrális holdat tesznek ki. Egy-egy püspök 100—200 ezer ilyen holdnak a haszonélvezője, és a legtöbbje mégis akként gazdálkodik, hogy néhány év alatt gondnokság alá kerül az egész birtok. Nem szükség nagyon vissza mennünk a múltba, ott vannak az egri, váci, nagy­váradi s legújabban a diakovári püspökségek szomorú példái. Erdeiket letarolják, rétjeiket átengedik a zsombékokat építő hangyáknak, szántóikat felveri a dudva, vagy befutja a futó homok. De nincs az kü­lönben az alsóbb papság, valamint a mi egyházi s papi földeinkkel sem. Minden határban legrosszabb termése a papnak szokott lenni s ez alól csak ritkán van kivétel. És ez nem is lehet máskép. Manapság a föld is megköveteli haszonélvezőjétől, hogy gon­dozza télen-nyáron, jó és rosz időben, nemcsak nappal, de még éjjel is; s annak, a ki csak néha­néha sétál ki széjjel nézni, csak néha-néha hoz termést. Midőn a pap elfoglalja hivatalát s gazdálkodni kénytelen, se nem ért hozzá, sem az ahhoz szükséges eszközökkel nem rendelkezik. Mire aztán saját kárán annyira, a mennyire okult (a legtöbbje — s ez sokak­nak csak dicséretükre szolgál — még így sem okul), akkorára földjei annyira tönkrementek, elsoványodtak, hogy több évbe kerül, a míg azokat ismét jó karba hozhatja. S midőn aztán ezzel is elkészült, akkor már ereje hanyatlani kezd, elég teher neki egyházá­nak gondja, drágán szerzett tudományának nem veheti hasznát s földjei ismét elparlagosodnak. Utódja majd újra kezdi s folytatja a sisiphusi munkát. Ilyen az a holt kéz birtoka, a melyből hazánk­ban a legtöbb papnak élni s családját fentartani kell. Lám, „e világ fiai eszesebbek a világosság fiainál, az ő nemek szerint". Az állam, a megye, a községek és városok készpénzzel fizetik hivatalnokaikat, s meg­követelik tőlük, hogy egész idejüket hivataluknak szenteljék. Csak az egyház nem képes saját érdekeit felfogni, hivatalnokait arra kényszeríti, hogy éljenek ne hivataluk, hanem keze munkájuk után. Mózes úgy intézkedett, hogy a Lévi nemzettségéből való papoknak és az egész Lévi nemzetségnek, ne legyen se része sem öröksége az ő atyafiai között : ,az Űr az ő öröksége." Jó volna, ha egyházunk is követné az Úr nagy prófétájának tanácsát és a világ fiainak példaadását, fizetné ő is papjait, ha nem is kizárólag de nagyobbrészt készpénzzel és ne kárhoztassa őket továbbra is arra, hogy a holt kéz kegyelméből ten­gődjenek. Rendezze a hiványügyet végre valahára, mert ezt nem mint némelyek tévesen hiszik, a papok, hanem első sorban az egyház érdeke követeli. Mózes a Kanaan földének hikémlésére főembereit küldötte, mondván nékik : nézzétek meg minémű legyen a föld : hogy ha jó-e vagy hitvány, kövér-e vagy sovány, vannak-e abban élőfák vagy nincsenek, és legyetek bátorságosak és szakaszszatok a földnek gyümölcséből. És a főemberek jelentése szerint amaz ország „tejjel és mézzel" folyó, s a magukkal hozott szőlőfürtöt „ketten vivék rúdon" Mózes és Aron és Izrael fiainak egész gyülekezete elé. A mi főembereink is utasítást kaptak, hogy kémleljék ki egyházunk dolgait, ha jók-e azok vagy hitványok, mi bennök javítandó, pótlandó vagy egészen átalakítandó? Ha majd ezen mi főembereink 1891-ben járulni fognak a zsinat elé, legyenek bátorságosak és vigyenek ma­gukkal a holt kéz birtokának fanyar gyümölcseiből is. Legyenek bátorságosak és jelentsék ki a zsinat előtt, hogy ha az egyház papjait továbbra is csak a holt kéz birtokának jövedelmére utalja, akkor a papok minden mással kénytelenek lesznek foglalkozni, csak az egyház dolgaival nem, mindenhez fognak konyítani, csak az egyház dolgaihoz nem s gyűléseiken mindenről leszen szó, csak az egyház dolgairól ritkán. Ne csak Nógrád, de valamennyi esperesség utasítsa zsinatra menendő követeit, hogy az egyházak szégyen­letes vokátorainak rendezését legfőbb kötelességüknek tartsák. Hurtay György, ev. pap. Egy ido óta, némelyek állítása szerint — a kik­nek úgylátszik különös kedvök telik a botrányok krónikáját nyilván tartani — immár harmincz esz­tendeje, hogy egyházunk a folytonosan meg-meg ujuló botrányoknak színhelye, egy idő óta, mondjuk megszoktuk azt, hogy az egyházi élet sima tükrét egy-egy belevetett kő megzavarja. Czélzatosan mond­juk, megzavarja, s nemcsak megrezegteti s hullám­zásba hozza, a mennyiben a kő locscsanását erdők berkek visszhangoztatják, s mire a hang a sűrű bozóthoz ért, akkorra már fájdalmas jajjkiáltás lesz belőle, betöltvén vele a levegőt, s alig veszi a figyel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom