Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Lehessen-e országos képviselő az ev. egyház egyetemes felügyelője (Veres József)

350* Lfthwien-i oni. képviselő az evang, egyház egyetemes felügyelője ? Az idei egyetemes gyűlésen vitatás alá került a dunáninneni kerület indítványa is, mely szerint az egyetemes felügyelő állása összeférhetetlen az orsz. képviselőséggel. A határozat ilyenformán hangzik, hogy az egyetemes gyűlés ez idő szerint nem látja a kettőt összeférhetlennek, a kérdés tárgyalását és eldöntését a zsinatra hagyja, a mostani egyetemes felügyelőnek pedig bizalmat szavaz. A kérdés megérdemli a komoly megfontolást magában véve is, eltekintve minden személyi és politikai vonatkozástól, melyek úgyis ideiglenesek, változás alá esők, — elvi jelentőség rejlik benne. Ezen tisztán elvi szempontból koczkáztatok meg egykét megjegyzést. A dunáninneni kerület indítványa s annak más kerületbeli pártolói azt kivánják, hogy az egyetemes felügyelő a főrendiházban legyen képviselője egyházunknak, ne foglaljon, ne is foglalhasson helyet a képviselőházban. A rendiség, méltóság joga szerény nézetem szerint nem dönthet e kérdésben, mert az jog ugyan, de nem egyszersmind kötelesség. Ugyan jutott-e valaha eszébe a főrendiház tagjainak, a főuraknak azt indítványozni, hogy ők — a főrendiházban levén helyhez joguk — ne lehessenek képviselők ? ! Sőt inkább igyekeznek mentül nagyobb számmal tért foglalni a képviselőházban is, jogaik, érdekeik, befolyásuk hathatósabb védhetése végett. Ennél az elméleti jognál sokkal nyomósabb a a praktikus érdek: hol szolgálhat jobban az egyház javára az egyetemes felügyelő: a főrendi-, vagy pedig a képviselőházban-e? Ez pedig már kérdés tárgya sem lehet. _A képviselőház a nemzet közvéleményének kifeje_ zője és irányadója : ott fejlődnek, érnek, mérkőznek, hatnak az eszmék, elvek, érdekek, vezéregyének a nemzet szeme előtt. A főrendiház f

ontossága amazé mellett nagyon csekély. A ki Magyarország közvéleményére és közéletére hatni akar: a képviselőházban keres tért és alkalmat. Gróf Széchenyi oda igyekezett bejutni 1848-ban, hogy Kossuth Lajossal megmérkőzhessék, — pedig volt a főrendiházban helye; mivé zsugorodnék össze most is egy Tisza, egy Apponyi, egy Ugrón a főrendiházban, ahhoz képest, a mik a képviselőházban?! A marad, ha valamikor nem él is vele az egyetemes felügyelő. Ha nem veszi igénybe, az sem olyan nagy baj ; hiszen hosszú időn át nem volt joga a főrendiházban ülni egy protestáns felügyelőnek és püspöknek sem, mégis megvolt az egyház ; ha pedig igénybe kellene vennie s szavát valamely fontos egyházi érdekben fel kellene emelnie: bizony nagyobb hatással, sikerrel teheti azt a képviselőházban akár az ügyet, akár a közvéleményt tekintve. De meg egészen más volna, ha ő egymaga képviselné ott az egyházat, s ha ő el nem foglalja ott helyét, más már nem marad egyházi érdekeink képviselője gyanánt, ámde ott vannak e végből a többi felügyelők meg püspökök is. Már most : vagy nincsenek megvédeni való érdekeink, — s ezt látszik bizonyítani felügyelőink és püspökeink elmaradása a főrendiház gyűléseiből, — akkor az egyetemes felügyelő elmaradása sem veszteség ; vagy vannak megvédeni való érdekeink : akkor nemcsak az egyetemes felügyelőre, hanem mindegyik felügyelőre és püspökre ki kell mondani, hogy kiki foglalja el a maga székét és helyt álljon : a kit megillet: a főrendiházban, a kinek ott nincs joga: ha csak teheti, a képviselőházban. Azt vetik ez ellen, hogy más felügyelő helyett, ha az képviselő lesz, belép az utána következő, a törvény értelme szerint, de az egyetemes felügyelő helyett másik felügyelő nem foglalhat helyet a főrendiházban. Ez igaz. De tegyük fel, hogy a többi felügyelő is mind képviselő lesz : akkor ki lép helyökbe a főrendiházban? Miért nem indítványozták tehát azokra nézve is az összeférhetlenséget ? hiszen következetesen gondolkozva legalább annyit kellett volna indítványozniok, hogy a főrendiházban üléssel biró felügyelő csak azon esetben lehet képviselővé, ha még van olyan felügyelő, a ki belyette beléphet a főrendiházba. A ref. testvéregyháznak pár évvel ezelőtt egy felügyelője sem ült a főrendiházban a felügyelői állás jogán, sőt legtöbbje — talán egyet kivéve — a képviselőházban szerepelt; de azért ugyan senkinek sem jutott eszébe — én legalább nem tudok róla — azt indítványozni, hogy Tisza Kálmán, b. Kemény Gábor stb. ne, lehessenek képviselők, hanem menjenek a főrendiházba egyházkerületüket képviselni, vagy pedig mondjanak le a kerületi felügyelői állásról. A cserét bizony az egyház bánta volna meg ! A mi egyházunknak is ártalmára, kisebbségére szolgált-e vájjon, mikor két felügyelőnk: Péchy, Fabiny urak, amaz a képviselőház elnöke, emez miniszter, képviselők voltak? Ha pedig előfordulna az az eset, pedig könnyen elő is fordulhat, hogy a másik két felügyelő is képviselő lenne (nem a mostani felügyelők !) nagyobb díszünkre, javunkra szolgáltak volna ők a főrendiházban? Bizonyára nem! Nem szabad elfelejteni, hogy az összeférhetlenség kimondásával esetleg igen nagyot ártanánk mind saját egyházunknak, mind egyetemes felügyelőnknek. Ugyanis megeshetik, hogy a fejedelem bizalma azt nevezné ki miniszternek, a ki az evang. egyház egyetemes felügyelője; a miniszternél pedig kivánatos, bár nem éppen szükséges, hogy képviselő is legyen; az összeférhetlenség kimondása után az kénytelen volna vagy a miniszterségről, vagy az egyetemes felügyelői állásról lemondani. L'gyan kérdem : jó szolgálatot tenne azzal hazájának, egyházának, saját magának ? Érdekében áll az az egyháznak, hogy éppen akkor veszítse el vezérét, mikor az legtöbb befolyáshoz jut, leginkább emeli az egyház diszét, tekintélyét is ? Érdekében áll az ilyen megszorítások-