Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Alelnöki jelentés (Doleschall S. E.)

344* ról valaha megfelelejtkeznének, a só megizetlenült volna s nem érdemelne egyebet, mint hogy kivettessék és megtapodtassék mindenektől. — Egészen maga rendjén van az, ha a lelkészek eszökbe veszik azokat, melyek a mi békességünkre valók, s ha gyakran nagy nehezen megtakarított filléreikkel támogatják az ily ideális jellegű társulatot, de lia látjuk, hogy ezen jó munkában természetes s törvényes munkatársaiktól nem igen támogattatnak, ha tapasztalnunk kell, hogy e téren 111 lelkész oldalán csak 22 különféle rángd és denomináczióju felügyelő harczol, ez már talán nincs a maga rendjén. — T. közgyűlés ! Evangyéliomi, jelesül magyarhoni egyházunk, fennállása óta nagy súlyt fektetett az egyetemes papság eszméjének keresztülvitelére, s méltán. A keresztyénségnek nincsenek papjai, nincs külön papi rendje, a szónak testamentomi értelmében : mindnyájan Isten fiai vagyunk, a Jézus Krisztusban való hit által ; ő általa vagyon menetelünk egy lélek által az atyához és ez irányban emberi közbenjárásra nem szorulunk. — Az egyenlőség magasztos elve, melyet a világ épen száz évvel ezelőtt első izben hangoztatni kezdett, oly régi, mint a keresztyénség maga ; mindnyájan egyek vagyunk a Jézus Krisztusban, de egyenlők vagyunk nemcsak jogokban, hanem kötelességekben is. A jogegyenlőség a kötelességegyenlőséggel karöltve jár, s ha mindnyájunknak ugyanazon jogunk van az Isten országának összes kincseihez, mindnyájan kötelezve is vagyunk e kincsek fölött őrködni s azon lenni, hogy senki el ne vegye a mi koronánkat. — Midőn apáink másfél századdal ezelőtt engedve az életben, a történelemben működő sz. lélek sugallatának, életbe léptették a felügyelői institucziót, azt akarták, hogy egyházunk tekintélylyel, befolyással biró primipilusai valóságos defensores fidei legyenek. S voltak is azok; érdemeik be vannak vésve egyházunk évkönyveibe s megilleti őket az elismerés hervadatlan koszorúja. S ezen koszorú megilleti utódaikat is, kik elődeik nyomdokiba lépve, állásukat a defensores fidei szempontjából fogják fel. Hitvédőre még mindig van szükség, mert ha külellenség talán nem is fenyegeti egyházunkat, habár e téren is vigyáznunk s résen állanunk kell, saját táborunkban számos ellen ütötte fel sátorát s a napról napra mindinkább gyarapodó vallásos közöny, egyháziatlanság, visszavonás, erkölcsi rothadás s mindennemű lelki gonoszságok ellen, a felügyelők, mint egyetemes papság tagjai, épp úgy hivatvák sikra szállani, mint a szorosabb értelemben vett papok, hivatvák épp úgy mint ez utóbbiak, vagy a mennyiben anyagi helyzetük többnyire kedvezőbb, még jobban pártolni, elősegíteni minden, a hívek épülését s az Isten országának építését czélzó egyesületet, s így társaságunkat is. — Bocsánat t. közgyűlés, hogy ezen kérdésben talán nagyobb parrhesiával nyilatkoztam; de a szívnek teljességéből szól a száj, s ha az esti szellő röpke szárnyain termékenyítő hímport messze földre szállítja s míveli, hogy kopár vidéken zöldeljen ott soha nem látott virány, miért nem vihetné az Istennek áldó lelke gyenge szavamat oly körökbe, melyek mindeddig elzárkóztak ügyünk előtt, s miért nem eszközölhetné, hogy az, kinek vagyon füle és hallása, hallja. S valamint a tagok gyűjtése terén, úgy nyomtatványaink terjesztése körül is szükség van kettős buzgalomra. Kiadtunk műveket, egyetmást a közvélemény egyenes sürgetésére, s ime meggyőződtünk, hogy könnyebb volt műveket kiadni, mint azokon túladni. — Ez így nem maradhat, itt új intézkedések szükségessége forog fenn. — A tavalyi közgyűlésen megpendíttetett s a tegnapi napon tartott igazgatótanács ülésében el is fogadtatott bizonyos decentralisátió eszméje s magam is azt hiszem, hogy a központtól mindent várni nem lehet, hogy ha nem is esperességenként, de minden kerületben egy-két agitaczionális bizottság szervezendő lesz, mely esetleg a kolportage életbeléptetése által is propagandát csináljon társaságunk érdekében s neki utat egyengessen a szivekhez, kiadványaink ajánlása, terjesztése által is. — Minden iratunk, mely vevőre talál, társaságunk missionariusa, s erősen hiszem, hogy ha a nagy közönség meggyőződik arról, — s honnét merítse e meggyőződést, ha nem könyveinkből? — miszerint nem valamely párt, hanem az egész egyház szolgálatában fáradozunk, nem keresvén egyebet, mint hogy sziveink erősödjenek a belső emberben, hogy azok is rokonszenvvel, sőt áldással fogják kisérni működésünket, kik eddig bizalmatlansággal tekintenek reánk. Káiy hogy mindeddig nem igen sikerült munkákat kiadnunk, melyek osztatlan elismerésben részesültek volna. — Azon remény, melyet a népiratkák ügyében kihirdetett pályázathoz kötöttünk, fájdalom nem valósult. Azt hittük, hogy a kősziklát csak meg kell érintenünk Mózes vesszőjével, hogy egész források jöjjenek ki abból, s ime csalatkoztunk várakozásunkban. Egyetlen pályamunka érkezett be, s ez sem felel meg a kellékeknek. — Váljon, honnét származik ezen váratlan meddőség? Talán nagyon megkötöttük a szerzők kezeit, midőn magyarhoni egyházunk történetéből merített elbeszélést kívántunk? Nem hiszem; azon mező, melyre utaltunk, oly dúsgazdag, hogy az ember alig tudja mihez nyúljon első sorban, s ha végig tekintünk azon számos, tiszteletreméltó alakokon, melyek habsburgi Máriától, szerencsétlen Lajos királyunk nejétől, ugyancsak habsburgi Mária Dorottyáig elvonulnak szemeink előtt, minden megerőltetés nélkül nem egy, de tiz érdekesnél érdekesebb elbeszéléssel gazdagíthatnók parlagon heverő ev. irodalmunkat. — ^

agy talán hiányt szenvedünk munkaerőben? A népszerű irály charismája nincs ugyan mindenkinek adva : de mégis mindenikünk tudna megnevezni egy-két tollat, mely nagyszerű multunk egy vagy más mozzanatát vonzóan ecsetelhetné, ha komolyan hozzá fogna. — Vagy talán a a munkakedv hiányán szenvedett hajótörést az általunk kihirdetett pályázat, hiányzott a munkakedv, mert a kilátásba helyezett anyagi kedvezmények nem voltak képesek azt felkölteni? — Ez nem lehetetlen, de e bajon segíthetünk. Én ugyan az egy ív utam