Evangélikus Egyház és Iskola 1889.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Luther társasági gyűlést megnyitó beszéd (Hunfalvy Pál)
Hetedik évfolyam. 43. szám Pozsony, 1889. évi Október 26-án. E VA NGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. f Slöfizetési ar : Egész évre . ó frt — ki. félévre ... 3 •» •» negy«iiévre 1 , 50 , Egv szam ara : 12 kr. o. e. J /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Sierke8itő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza á. Feieiös szerkesztő s kiadó : TBSZTTéNSZKY FERENCZ. Hirdetés ara : Négyhasábos Detit sorként egyszer közöive 7 kr.. többször közöive 5 kr. Béivegiiij : küiön 30 kr. Tartalom : Mélt. Hunfalvy Pál, luther-társasági elnök megnyitó beszéde. — Ntiszt. Doleschall S. E. luther-társasági alelnök úrnak jelentése. — Belföld. — Külföld, — Vegyesek. — Pályázat. Miit. luther-társasági elnök megnyitó beszéde. Mélyen tisztelt közgyűlés ! Azt hittem volt, hogy helyesen cselekszem, ha egykét szóval nyitom meg a Luther-társaság ez idei közgyűlését, mely azután szives lesz meghallgatni a Nagy Tiszteletű alelnök, Doleschall úrnak előadását a szűkebb bizottság munkálkodásáról, tehát e társaság szellemi és any^agi állapotáról. De tegnap est ve kapván az alelnök úrnak tavali megnyitó beszédét, hitem nagy szégyenemre vált. A mit tegnap estve a nagy bizottság vagy választmány előtt kimondottam, hogy indignus vagyok erre a helyre, azt ezen vallomásommal is most bizonyítom, hogy az a megnyitó beszéd csak az imént jutott tudomásomra. Nem tarthatom tehát sem elégnek sem illendőnek, hogy csak egy-két szóval nyissam meg a mélyen tisztelt közgyűlést. Az említett tavali megnyitó beszéd igen találóan nevezte meg és jellemezte azon okokat, a melyek miatt a Luther-társaságnak kicsiny kezdete kicsinynek maradt. Azonban, tisztelt közgyűlés, a mindjárt hallható jelentés meggyőzhet bennünket, hogy a méltán vádolt közöny még sem általánosan zsibbasztó, sot hogy az a jeges köpönyeg, melybe a közöny burkolózni látszik, a lelkes buzgalom előtt könnyen felenged. Ha az a lelkes buzgalom, a mellyel a NagyTiszteletű alelnök úr vezetése alatt a szűkebb bizottság működik, el nem lankad, a minthogy nem is fog ellankadni: az a buzgalom a közönynek jeges köpönyegét előbb közelben, majdan mindég távolabb és távolabb körökben el fogja olvasztani. Igaz, a lelkesebb buzgalom sem háríthatja el a szegénységet, mely az evangelikus egyháznak ez országban fájdalom, perpetuum attributuma. Azonban a természetben kis okok teremtenek nagy eredményeket; kicsike állatkák a tenger vizében egész száraz földeket építenek. Nincs külömben az emberiség dolgaiban; tehát evangelikus egyházunkban is. Sok egyesülő akaratnak fillérjei nagy tőkét teremthetnek. S a buzgalom egyesíti az egyesek akaratjait, s összegyűjti filléreiket, melyek a szellemi munkálkodásnak mozgatóji. A buzgalom előtt a kishitűség is bevonja szomorító zászlóját. Külömben is többnyire csak ürügy a kishitűség, hogy visszatartóztassa filléreit. De a buzgalom eredményt mutathatván fel, a kishitűség is azt kénytelen vallani : No már látom, ebből lesz valami, most már én is hozzájárulok. A nemzeti féltékenység bizonyosan meg-meg akasztja nemcsak a Luther-társaság működését, hanem sok más intézetnek sőt üdvös szándéknak is a kifejlődését, a valósítását. A nemzeti kérdés egyházi gyűléseinknek átka . Sokszor kérdem magamtól: szükségképen kell-e azon átok alatt szenvednünk? S e kérdésre ezt a választ adja nekem saját lelkiösmeretem, melyet a tapasztalás is helyesel : hogy nem kellene, sőt szabad sem volna az alatt szenvednünk. Hisz azt a protestáns, inkább szeretem mondani az evangelikus egyház szelleme is tiltja. S miért szenvedünk mégis azon átok alatt? Mert belekeverjük a politikát az egyházi ügyekbe még akkor is, midőn a politika nem érinti azokat. Az evangéliumban olvassuk : Nem mind az jut a mennyországba, a ki uram ! uram ! kiált. Tapasztalásomból mondhatom : Nem mind az jó magyar hazafi, ki dölesztő mellyét veregeti, midőn túlbuzgó hazafiságból a ne talán-talán veszélyessé válható szikrát fújdogálja. A méltányosság eloltaná, a túlbuzgó, néha oktalan hazafiság szele lángra lobbantja a szikrát. A derék Aristoteles — a kit a mi politikusaink nem ismernek — azt mondja Ethikájában, hogy a politika nem fiatal embernek való, mert rajta szenvedély uralkodik : de azt is hozzá teszi, hogy sok ember e tekintetben soha sem szűnik meg fiatalnak lenni. Az így lévén, tehet-e valamit a Luther-társaság a nyavalya ellen, melyben beteg az egyházunk? Tehet, sőt teszen is, a mint a működéséről való jelentésből méltóztatik majd látni.
