Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Fővárosi gyülekezetünk (Búsbach Péter)

338* mitásba veendő, ha sikeres működést elérni óhajtunk. E részben a külső viszonyok és az adott helyzet sokszor oly kötelességeket rónak úgy egyesekre mint testületekre, melyek magán a kitűzött főczélon kivül fekszenek ugyan, de még sem ignorálhatok, mert ezek teljesítése nélkül nemcsak az öszhatás csökken, de magának a főczélnak elérése is koczkáztatva van. Ily sajátszerű helyzetben van a fővárosi ág. hitv. ev. egyházgyülekezet is. Igaz, van a fővárosban nem egy, hanem négy külön egyházgyülekezetünk, de én, midőn a fővárosi gyülekezetről e helyütt szólok, ez alatt mind a négy gyülekezetet egybefoglalva értem, mert hisz többékevésbé mindegyik ugyanazon általános, sőt specialis missióval is bir, t. i. fentartani vallásunkat evangyéliomi tisztaságban, összegyűjteni az ország minden részéből, sőt a külföldről is megtelepedő hitsorsosokat, megvédeni vallási, erkölcsi és szellemi életünket, mely sehol több és nagyobb kísértéseknek kitéve nincs, mint a főváros különböző fajú, nemzetiségű és vallású lakosai között; és még külön , tettleg, intézkedései, intézményei és erkölcsi hatása által e nemzetiségi és felekezeti Babylonban tiszteletet szerezni, s a megszerzett tiszteletet fentartani öszegyházunk számára. Szóval: képviselni egyházfelekezetünket a többi felekezetek között. Mert sehol az egész országban egyetlen gyülekezetünk oly exponált helyzetben nincs mint a fővárosi; egyetlen gyülekezetünket annyi szem nem nézi, annyi jó vagy rosz akarat megfelelő figyelemmel nem kiséri, mint a fővárosit ; sehol annyi igazságos vagy igazságtalan kritikának egy gyülekezet is kitéve nincs — mint épen fővárosi gyülekezetünk ; és egyetlen gyülekezet tetteiből nem sietnek olyan hamar következtetést vonni egész egyházunkra — mint ép a fővárosiéból. Azt hiszem tehát, hogy nem öntúlbecslése gyülekezetünknek, és nem szerénytelenség, ha azt állítom, miszerint fővárosi egyházgyülekezetünkre oly kötelességek is hárulnak, melyek tulajdonképi feladatán kivül esnek, de azért nem kevésbé súlyos feladatot képeznek, oly feladatot, melyet magától el nem háríthat, sőt egész odaadással megoldani, egyéb teendői mellett, öszegyházunk érdekében köteles. Ezen külön kötelességet mi nem keressük, ezt a viszonyok rótták reánk. De nem is térünk ki előle. Ismeri e kötelességet egyházgyülekezetünk minden tngja; rendelkezéseinkben, munkálkodásunkban s a jövő előkészítésében ezen kötelesség ép oly fontos figyelembevételt követel, mint a szorosan vett egyházfelekezeti feladatok. Sajnos, hogy a viszonyok fővárosi gyülekezetünket feldarabolták; hogy ott, hol egyetlen, de erős, hatalmas gyülekezetnek 4—5 lelkészszel, több segédlelkészszel kellene lennie, kik az apostol példája szerint hirdetnék az Isten igéjét minden népeknek, minden nyelven : ma négy külön gyülekezetünk van, melyek ha nem is gyengén, de nem úgy tartják fenn lelkészeiket, mint azt az egységes gyülekezet fentartani képes volna; és ezen lelkészek kifelé is nem birnak azon hatalmas nimbussal, melyet egy 15—20,000 lelket számláló fővárosi gyülekezet lelkészének már maga a helyzet megadna. — E helyütt egészen mellőzöm azon hatalmas politikai súlyt, melyet egy ekként tömörített egyházgyülekezet a dolog természeténél fogva birni hivatva volna. Ma a fővárosi evang. gyülekezetek közül kettő : a magyar és német — mondjuk ki — birnak kiválóbb tekintélylyel és talán nagyobb befolyással, mert az apák bölcsessége egy szervezetet állapított meg, mely e két gyülekezet egyik legfőbb életérdekét, az iskolákat, közös kincsükké tevé! E két gyülekezet testvéries együtttartása, lelkészeiknek magas miveltsége és buzgósága, a közczél elérése körül lelkesült öszműködésük őket, nemzetiségi különbség nélkül, köztisztelet tárgyává teszik minden egyes hitsorsosunk előtt. Nagy részben nekik köszönjük azon tisztelt állást, melyet a két gyülekezet a fővárosban elfoglal. Mily szép volna, ha most e lelkész urak közös gyülekezet lelkészei volnának s hozzájuk még egy Bachátot, egy Scholczot is számíthatnánk. Ez ma ugyan még eszménykép, melynek megvalósítása azonban épen nincs kizárva. Majd ha a mostani vezetők helyébe új s ügyesebb férfiak lépnek, ha az ügyek vezetése erősebb és kevésbé fáradt kezekbe kerül : még ezen czél is könnyebben megvalósítható. Most csak az eszmét vetem oda. Az evangyéliomi egyház csak a világosság terjesztésével küzdhet sikeresen erősebb és hatalmasabb ellenfeleivel. Az ősök mély belátásának élő bizonysága azon nagy gond, melyet iskolák létesítésére, szaporítására és az oktatás emelésére fordítottak. Fővárosi gyülekezeteink egész nagyságában átértették ezen históriai örökség megőrzésének és tökéletesbé tételének nemes kötelességét. Emelkedett szellemű, buzgó hitsorsosok ez irányban való bőkezű hagyományai megkönnyítették e részbeli törekvéseit. Mindezek előtt törekednie kellett a fővárosi gyülekezetnek : összegyűjteni s együtt tartani egyházunk tagjait. Ezen feladat teljesítése körül lelkészeink buzgósága fénylő példaként világított a hívek előtt. Törekedni kellett a fiatal nemzedéket megóvni a vallási közönyösségtől, mely nagyvárosokban, s különösen fővárosunkban oly kedvező talajra akad. Lelkészeink éber szeme csakhamar észrevette a veszély fészkét, és közös — magyar-német — presbyteriumunkban indítványt tettek a vallásoktatásnak hatásosabb berendezése iránt az állami, községi s idegen felekezeti iskolákba járó ifjúságunk részére. Ennek következtében az eddigi egy kathechéta helyett azonnal négynek, és ezidén még egy ötödiknek is alkalmazása lőn elhatározva. Hasonló indokból, különösen nagyobb leányaink, a leendő anyák, vallásérzületének ápolása és az elemi iskolákban nyert előhitnek szivükben megerősítése czéljából felállíttatott, illetve kiegészíttetett a polgári leányiskolák 3-dik és 4-dik osztálya, nehogy idegen iskolákba járni kényteleníttetvén, meglazuljon saját vallásuk iránti ragaszkodásuk. Fő gymnasiumunk, a tudományos pályákra készülő ifjúságunk ezen veteményes kertjének gondos ápolói, a tanári kar, egy mély alapossággal és meggyőző érvekkel gazdag emlékiratot nyújtott be közös presbyteriumunkhoz, s megjelölte a módokat, melyekkel lehetségessé válik ez intézetünk szellemi és tudományos niveaujának emelése. A presbyterium kimondotta a kitűzött iránynak következetes szem előtt tartását és anyagi erőnkhöz mért keresztülvitelét. Első sorban pedig a tanulók létszámának állandósítása czéljából felállíttatott a gymnasiumi első osztály mellé egy parallel osztály és tanáraink díjjazása 1450 frtról 1600 frtra emeltetett fel.