Evangélikus Egyház és Iskola 1889.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Protestans Irodalmi Társaság és Debreczen (Dr. Masznyik Endre)
30 vereséget szenvedett. A közgyűlés imponáló többsége i 1 Tisza Kálmán felszólalására elvetette Vállyi János mődosítványát, aztán szövegelte az alapszabályokat s megválasztotta a végrehajtó bizottságot. Ám a sértett debreczeni hősök, látva, hogy hadi tervük meghiusúlt, hogy áll Budapest s él Ferencz József, iszonyatos boszúra gyúltak. Jelszót változtottak. Most már nem azt mondották : mentsük meg Debreczeni, hanem : ejtsük el magát a szent ügyet! Le a „Protestáns Irodalmi Társaság"-gal !! Hadd lássuk : ha kik utánunk nem akartak jönni, — meg mernek-e nélkülünk indulni!? S mikor ezt a szót Debreczen kimondotta, súlyát érezte mindenki. Mert most már nem csupán Debreczen, a lielyi egyház, hanem a Kálvinista Bóm a szólt belőle. S ezzel a dolgok folyásában lényeges fordulat állott be: Debreczen saját ügyét az egész kálvinista felekezet, legközelebb pedig a Tiszántúli ev. ref. Egyházkerület ügyévé tette. S ez a kerület utána indult! A Tiszántúli ev. ref. Egyházkerület szereplése — igen érdekes. Mikor az 1887. év február havában kelt „Felhívás" kibocsáttatott, a hazai protestánsok kivétel nélkül mindenütt örömmel és lelkesedéssel csatlakoztak a „Magyar Protestáns Tudományos Irodalmi Társaság" alakítására irányuló mozgalomhoz. Nem tiltakozott az ellen senki, — még Debreczen sem ! Pedig az aláirók között unitáriusok is voltak. Révész Bálint debreczeni püspök és Yállyi János debreczeni főgondnok szépen öszszefért Ferencz József unitárius püspökkel és Dániel Grábor unitárius főgondnokkal. A közös protestáns ügyet magukévá tették az összes egyházkerületek s köztük a Tiszántúli ev. ref. Egyházkerület is. Az 1887. év. május 9 —13. napjain Debreczenben tartott első gyűlésen ugyanis maga a püspök Révész Bálint mutatta be a v Felhívást" s az 52. jk. pont szerint liatározatilag kimondatott : „Teljes örömmel értesül az egyházkerületi gyűlés e nagy horderejű mozgalomról, s a vállalatot erkölcsi s szellemi, mint anyagi támogatásban részesíteni elengedhetlen kötelességének ismeri. " Sőt ugyanazon pont szerint : „Az egyházkerület elnöksége, a szép és követésre méltó példát azonnal megmutatta, midőn Révész Bálint, mint alapító tag 100 frt tőkével, Vállyi János főgondnok úr, m i nTTp á r t f o g ó 500 frt tőke felajánlásával irták fel nev eîket a nemes czélra. Hogy egyházkerületünk mily anyagi támogatást adjon: e tárgyban a legközelebbi gyűlés idejére véleményadással az egyházkerületi pénztárra költségvetés készítésével megbízott küldöttség figyelme hivatik fel, javaslata e tárgyban be váratván." Annak, hogy valaki az „unitáriusokkal való fogódziis" ellen felszólalt volna, nyoma sincs a jegyzőkönyvben, — pedig a gyűlés tagjai között ott voltak a Mtőr W mindnyájan, ott volt Nagytiszteletűséged, ott volt Könyves Tóth Kálmán is. Ugyan kérem, ha már oly nagyra vannak Önök „sérthetetlen alapelveken nyugvó egyházi öntudatukkal", „a hit és jog elévülhetlen és elnyomhatatlan érzelmének őszinte, nyilt és egyenes hangjával", „hitvallásuk sarkalatos elveivel", — mondják meg nekem : miért nem emelték fel tiltakozó szavukat_ mindjárt az első lépésnél, ott az egyházkerületi gyűlésen?! Vagy akkor még ..az egyházuk föhit el véhez való ragaszkodás" ne m tiltotta meg Önöknek „a hittanilag ellentétes u nitáriu s felekezettel "irodalmi czélra való szövetkezést"? De hiszen — mint Nagytiszteletűséged, illetőleg maga a híres „Nyilatkozat" állítja — „a magyar reform, egyház egyetemes konventje még 1886-ban (okt. 66. sz. végzés) azon elvet fogadta el, hogy egy prot. irod. társaság létrejöttét a két testvér evangelikus felekezet közreműködésé vei kívánatosnak tartja"! S különös, Önök eg y év múlva maguk „f o g ó d z a n a k" __az unitáriusokkal ! Mert azt csak fel nem tehetem Önökről, hogy akkor még nem tudták, ki az a Ferencz József és Dániel Gábor, a ki Révész Bálinttal és Vállyi Jánossal kezet fogva hívja fél a protestánsokat irodalmi szövetkezésre. De talán az első s közvetlen értesülés pillanatában „a közöröm és lelkesedés tüze" akkora lángot vetett Önökben, hogy szemeiket égi fényével egészen megvakította s a kálvinismus s lutheránismus dicső alakjai között rögtön nem is vették észre az Tunitárismus ördögeit", a „rú t eretneke ket és Anti krisztusokat. " Szeretném hinni, mert akkor legalább én, ki csupa „következe tlenség " és ..színváltozás" vagyok, úgy ahogy érteni s menteni tudnám az Önök „elvi következetlenségét", de a tények — fájdalom — egészen mást bizonyítanak. Önök/ addig, míg Debreczen és a kálvinismus „e mozdít- \ hatatlan ország" hegemóniája kétségessé nem lön, az) . unitárismussal való vfogódzásban u nem látták „anya-1 ^ szentegyházuk lútelvét, békéjét, jövőjét s összes érdekét koczkára téve." Leszek bátor ez állításomat is igazolni. _ A Tiszántúli ev. ref. Egyházkerület 1887. aug. 22 — 27. napjain ugyancsak Debreczenben egy második közgyűlést is tartott s azon újból szőnyegre került társaságunk ügye. Nevezetesen a 235. sz. jk. pontban határozatilag kimondatott: „A magyar prot. tudományos irod. társaság az egyházkerületi 1887. évi april (talán május?) hóban tartott közgyűlés 52. sz. határozatával már elfogadott anyagi támogatása megvalósítására 2000 frt tőkét oly módon biztosít, hogy ennek 5% kamatját 1888. évtől kezdve a megalakulandó társulat által kitűzendő helyre éven kint beszolgálta tj a." S csudálatos. Az „unitáriusokkal való fogódzás" miatt támadt aggodalomnak és nyugtalanságnak — pedig Nagytiszteletűséged és Könyves Tóth Kálmán e gyűlésen is részt vett — még ekkor, sem volt semmi nyoma. Ellenkezőleg : a „k ö z*
