Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Cronaca nera (Láng Adolf)

307* A horvát kormány a pátenst tartva érvényesnek, az autonómiáról tudni mit sem akar. Mi evangélikusok, mondjuk ki nyiltan, hol a kormány által elismert pátenst, hol az autonómiát veszszük elő, a mint az adott esetben, ez vagy amaz van Ínyünkre. Mint a fuldokló ide-oda kapkod, úgy mi is egy kézzel a pátenst, más kézzel az autonómiát ragadjuk meg, miközben az elavult törvényeket olvassák fejünkre, — alámerülünk. Az 1870. évben az iskolák eró'nek erejével államosíttattak. Elvették felekezeti iskoláinkat, holott az érvényesnek elismert pátens 12. §-a világosan kimondja az egyháznak iskola felügyeleti s vezetó'i jogát. Ki szállt síkra érdekünkben? Oda vannak felekezeti iskoláink, egyházunk bölcsó'i s most már oda jutottunk, hogy tisztán ev. iskolákban róm. kath, s szerb, tanítók működnek! Az 1888. új iskolai törvény tekintettel van ugyan a lakosság vallására s kimondja, a mily felekezet lakja a községet, oly tanítót kell alkalmazni; de kérdem, ki védi az ev. felekezet érdekeit? Róm. kath. községekben vannak felekezetbeli tanítók, mert megürülvén egy tanítóállomás, az egyházi hatóság figyelemmel kiséri a pályázat kihirdetését, felekezetbeli pályázókról s azok kineveztetéséró'l gondoskodik. Ki törődik velünk? De nemcsak hogy nincsenek ev. tanítóink, hanem még az ev. egyháznak sajátját képező tanítói lakással egybekötött imaházat is eltulajdonítja a politikai hatóság azt mondván: ez tanítólakás, a tanító állami, tehát a lakás is most az államé. Szomorú állapotok, melyek így tovább tartva, a pusztulás örvényébe sodornak! Azon fentebbi állításomat, hogy a róm. kath. papság is felhasználja e rendezetlen s zavaros állapotunkat, csak egy példával illusztrálom. A róm. kath. pap a községi elöljáróság útján megtiltatja az evangélikusoknak róm. kath. ünnepeken a munkát s e rendeletet megerősíti a szolgabírói hivatal. Daczára, ennek hiveim végezték mezei munkájúkat, miért is a róm. kath. lelkész által feljelentve, pénzbirsággal s bezárással sújtatnak. Miért van ez így? Mert nincsenek rendezett viszonyaink, nincsenek világos törvényeink; fenti rendeletről a másolatot beszerezve, azt a főesperesi hivatal útján a bányakerületi és egyetemes gyűléshez felterjesztve, híveimmel szorongó szívvel várjuk az eredményt. E helyütt is sürgős gyors eljárásért a bányakerületi s egyetemes gyűlésnél esedezünk. Vádolnak minket, miszerint a magyarhoni egyet, egyháztól elszakadni, külön superintendentiát alakítani, s így a szláv törekvésnek hódolni s szolgálatot tenni akarunk. Igen, jelenlegi tarthatatlan állapotaink nem egyszer érlelték egy önálló horvát superintendentia gondolatát, de nem azért, hogy általa egy nemzeti elvnek, hanem egy szentebb magasztosabb ügynek, ev. egyházunknak szolgáljunk. Tessék minket a magyarhoni ev. egyet, egyházba kebelezni, de ennek a zsinatot meg kell előznie, nehogy az megtartva, mi mégis ég és föld között lebegjünk. Vagy talán attól félnek, hogy a magj^ar eszmének ártanánk, mint azt a „Pesti Hirlap" gondolja, midőn f. é. augusztus hó 30-iki számában a dunáninneni kerületi gyűléssel foglalkozva ezt írja : „Kimondották és jegyzőkönyvbe iktatták a zsinat ügyénél, mikép végtelenül kívánatosnak tartják, hogy a horvát és szlavóniai egyházak becsatoltassanak, miáltal a zsinaton a szláv elemek túlsúlya biztosítva lenne." Már akár ki irta légyen, de nyiltan mondom, hogy amaz úri ember nagyon, de nagyon téved. Tessék magát tájékozni, tessék a viszonyokat megismerni és azután véleményt mondani. Egész Horvát- és Szlavonországban van több mint 16,000 német és csak 6000 tótajkú evangelikus. Miért nem voltunk eddigelé veszélyesek az esperességi, kerületi s egyetemes gyűléseken? Vagy ha félnek minket, képzelt szlávokat, bekebelezni, úgy tessék velünk szakítani s ne rágalmazzanak, mintha egy nagy szláv superintendentia létesítésén fáradoznánk! Sajnos, odáig jutottunk, hol nem a hitsorsosoknak testvéri szeretetben egyesült, egyházunk javát czélzó szent munkásságnak, hanem az együtt működésre hivatott erőt szétforgácsoló, nagyzási mániából s nagynevűségből kifolyó ádáz viszálykodás s pártoskodás szolgálatában állunk. Látja ezt a hatalmas s minden perczben készen álló, minden alkalmat felhasználó ellen s ujjongva felkiált : Selbstauflösung des Protestantismus ! De hagyjuk a politikát! „Mert nincsen különbség vagy zsidó vagy görög között; mert mindeneknek ugyanazon egy urok, a ki gazdag mindenekhez, a kik őtet segítségül hivják." Legyünk egyek a szeretetben s ebben egymást szolgálva, Istenünket szolgáljuk. Mindezek után bátorkodom egyházunk intéző köreinek figyelmét a horvátországi evangélikusok helyzetére felhívni, esedezve, miszerint időt nem vesztegetve viszonyainkat rendezni s sérelmeinknek orvoslást szerezni kegyeskedjenek. Kruttschnitt Antal, ujpázuai lelkész. K11 f 11 i, „Cronaca nera." Ez egy olasz napilap czíme, mely fordítva annyi, mint: Fekete krónika. Tudva van, hogy az olasz alsó klérus tisztán hazafias érzelmű s hogy mint ilyen, daczára a pápa átkának a szavojai házhoz ragaszkodik. Aldozárok és szerzetesek önkényt vettek részt nemzetök szabadságharczaiban és nem kevesen pecsételték meg hazaszeretetöket a csatatéren lelt halálukkal. De nem kevésbé tudva van, hogy ezen alsó papság társadalmi helyzete felette szomorú. Öreg papok vannak, kik boldogoknak mondják magukat, ha évi 500 lira (200 frt) jövedelemig emelkedhettek; a nagy többségről pedig jelentik: „Falun vannak papok, kik havonként 10, 12 vagy 15 lirát kapnak és vajmi ritka pap kap havonta 30 lirát (1 lira = 40 kr) egy napra! Ellenben Rómában annyi sok praelatus hányja-veti magát, ki 30,000 lira mellett él pazar életet. Az alsó klérus ezen hazafias iránya, valamint annak hozzá nem méltó társadalmi viszonyai, okozói lettek egy új hirlap, a Cronaca nera alapításának, melynek szerkesztője Gaëtano Campanelli s mely aug. 20. óta naponkint jelen meg és pedig már eddig 30,000 előfizető mellett, jeléül annak, hogy az új vállalat valódi szükségletnek felel meg. A Cronaca nera kiván szószólója lenni „az üldözöttek-