Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Elnöki beszéd (Zsilinszky Mihály)

Hetedik évfolyam. 86. száin Pozsony, 1889. évi Szeptember 7-én. EVANG E LI'K US EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ar : /VlEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. f Hirdetés ára : Egész evre . ó frt — kr. Négyhasábos petit sorként félévre . . . 3 , — , negyedévre 1 „ 50 . * Sisrke8itö- s kiadó-hivatal: Pozsony, Sonventutcza 6. ez. egyszer közölve 7 kr.. többször közölve 5 kr. Egy szam ara : V2 kr. o. e. Feieiös szerkesztő s kiadó : Bélvegdii : külön 30 kr. ) TKSZTTÉNSZKY FERENCZ. 1 J Tartalom: Zsilinszky Mihály elnöki beszéde. — A zsinat kérdése. (Andorka Gyula). — Könyvismertetés. (H. V.) — Belföld. — Vegyesek. Zsilinszky Mihály elnöki besze de { melylyel a békési ág. hitv. ev. esperességnek Nagylakon tartott közgyűlését megnyitotta. Nagytiszteletű Esp. Közgyűlés! Egyházi közéletünk sajátságos viszonyai úgy hozták magokkal, hogy mai esperességi közgyűlésünk a magyarhoni kereszténység megalapítójának, (szent) István első magyar királyunknak emlékünnepén tartassék meg. Nagy jelentőségű események egész sorozatának emléke van kötve e naphoz. A pogányságnak megtörése és a kereszténységnek diadalra emelése e hazában nagy kulturális átalakulásnak időpontját képezi : mondhatnám, hogy ez képezi voltaképpen a magyar nemzetnek az európai művelt keresztény nemzetek sorába való ünnepélyes beiktatását. A ker. egyháznak azon hitvallása, melyet István király ajánlott egyetlen fiának, olvanj melyet mi evangélikusok is elfogadhatunk s melyet őseink még ezelőtt másfél századdal az ősiségét és elsőbbségét vitató katholiczizmussal szemben nyiltan a magokénak vallottak. Azóta mennyi változás a felfogásban; mennyi ingadozás a törekvésben; és mennyi fogyatkozás az igazi evangyéliomi lelkesedésben ! Vajha az a lélek, mely a magyarhoni kereszténység első századában oly csodálatra méltó eredményeket mutatott fel, föléledne a mi küzdő, de győzni nem tudó evangyéliomi egyházunkban is ; vajha nemcsak a czélok kitűzésében, hanem azoknak tudatos megvalósításában is tudnánk egyszer életrevalóságot bizonyítani ! Nagyt. Esp. Közgyűlés ! Én nem tartozom azon kislelkű hitrokonok közé, a kik az itt-ott felmerülő bajok és nehézségek szemléleténél kétségbe esnek ev. egyházunk jövője felett. Határozottan kárhoztatom azt a pessimista világnézletet, mely szerint a protestantismus csak oly üres eszme és elérhetlen ábránd lenne, melynek a lelki élet terén semmi realitás nem felel meg. Mindazáltal nem zárkózliatom el oly jelenségek elől, melyek egyházi közéletünk terén mélyen elszomorító hatást gyakorolnak, mivel az evangyéiiom magasztos elvének és a világ átteremtésére hivatott szellemének csökkenését tanúsítják. Ezen általános tüneménynyel szemben nem birom magamat megnyugtatni azon hivatalos jelentések egyes kedvező adatai által, melyek itt-ott haladásunk tényei gyanánt mutattatnak fel. Bármily jól esik lelkemnek olvasni avagy hallani, hogy egy-egy evang. gyülekezetünk új templomot vagy iskolát épített ; vagy hogy valamely buzgó hitrokonunk nagyobbszerű áldozatot tett le anyagi nehézségekkel küzdő ev. egyházunk oltárára : ezen vigasztaló szép jelenségek mégis csak úgy tűnnek fel az általános szunnyadással szemben, mint az ég csillagai a sötét éjszakában. Szépen ragyognak, reményt élesztenek ; de azért az éj sötétségét nem képesek eloszlatni, annál kevésbé a jótékony nap melegét és fényét kipótolni ! Pedig ha igaz az, a mire ifjú korunkban lelkesebb tanítóink oktattak, hogy az evangyéliomi ker. egyház az igazi felvilágosodásnak és állandó haladásnak egyháza; ha igaz az, hogy a protestantismusnak az emberiség nevelésében és a közmívelődés s ezzel a közboldogság terjesztésében világtörténelmi hivatása van: akkor egy nagy kérdéssel állunk szemben, mely logikai kényszerűséggel választ követel tőlünk arra nézve, vájjon a mi magyarhoni ev. egyházunk ezen magas hivatásának színvonalán áll-e ? Ad-e irányt a hazai szellemi, erkölcsi és társadalmi mozgalmaknak? Tesz-e önkénytelen hódítást a magasabb műveltséggel biró és haladni szerető körökben? Csatlakoznak-e hozzánk nagy szellemek, hogy osztozzanak velünk a haladás zászlója elővitelének dicsőségében ? E kérdésekre alig lehet igennel válaszolnunk ? És ez, csekély nézetem szerint annál nagyobb baj, mert a katholiczismus zászlóvivői között egészen más életmozgást látunk ! A római püspök — a pápa — irányt akar adni az egész világnak s magához venni minden valódi tehetséget. Vidéki társai követik