Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Törvénytelen keresztelési ügy

és tanító megállapított díjait félévenkint, tehát két részletben fizettesse ki. 3. Akár egyes hivek, akár a közpénztár tartozik a lelkészt és tanítót fizetni, azoknak hiványilag biztosított fizetéseért első sorban a gondnokot és egyházfiakat, másod sorban pedig a presbytereket tegye anyagilag is felelősekké. 4. A naturáliákban való járandóságnak búzának, fának, szénának, bornak stb. nemcsak mennyiségét, hanem minőségét is kötelezőleg jelölje meg. 5. Az esperesség, sőt a kerület különféle egyházaiban nagyon különböző- s egymástól elütő stolajövedelmeket ne csak egyöntetűvé, de lehetőleg olyanokká is tegye, melyek egyrészt a fungens méltóságának, másrészt a cselekmény fontosságának lehető mértékben megfelelnek. Állapítsa meg tehát az egyházkelő asszonynak avatását 1 frtban, a hirdetést 50 krban, az esketést 3 frtban, a menny asszony avatását 1 frtban, a temetéseket, egyszerűen imával 50 krban, szent beszéddel 2 frtban, szent beszéddel és búcsúztatóval 3 frtban, ahol szokásban van verses búcsúztatás 2 frtban, a tandíjakat 2 frtban, a tanítóilak és tanterem fűtésére szükséges fát az egyházközség adván. — Bízzon meg a ntű konferenczia saját kebeléből három tagot, kik ezen indítványt kellően indokolva s elfogadás végett a nógrádi egyetemes konferenczia elé terjesztve, kérelem vagy a mennyiben a munkálat tán terjedelmesebb volna, „emlékirat" alakjában az esperességi s illetve a kerületi gyűlésnek benyújtsák. Ha az esperességi gyűlés, remélhetőleg, elfogadja ezen indítványunkat, a három konferenczia saját költségén nyomassa ki az emlékiratot s hozzájárulás vagy pártolás végett valamennyi kerületbeli fő- és alesperesnek, esperességi és egyházi felügyelőnek s a kerület befolyásosabb és tekintélyesebb férfiainak küldje meg." Xagyt. konferenczia! A közelmúlt években oly gyakran s élénken kiszínezett felszólalások jelentek meg az egyházi lapokban prot. papi szegénységünk kimutatása érdekében s viszont ezeknek megczáfolása vagy legalább mérséklése végett, hogy ezek miatt szinte koczkáztatottnak, amazok miatt pedig egy kissé szalmacséplésnek tűnhetik fel egy elkésett felszólalás s igy magunk között azonban s különösen az imént megtett indítvány megokolása végett mégis csak hozzá kell szólanunk a dologhoz. A mi papi fizetésünknek nem az a főbaja, hogy kicsiny — habár meg kell vallanunk, hogy e tekintet is sok kívánni valót hagy fenn, hanem első és sarkalatos hibája az, hogy általánosan mint jövedelem határozatlan, mint valóságos jövedelem pedig bizonytalan. Aránytalanul kevés vokátor van a nógrádi esperességben, de sőt az egész bányai kerületben is, a melyből tettleges hivatal viselés nélkül eleve ki lehetne mutatni, mennyi jövedelmet biztosít elfogadójának, de talán még kevesebb az az egyház, a melyben a végre is kimutatható jövedelem időre és hiánytalanul beszedés tekintetében biztos volna. Pedig tiszt. Konferenczia a családfenntartás első feltétele annak határozott ismerete, mire számíthatunk, második feltétele pedig számításunk biztossága vagyis befolyik-e az, a mire számítanunk szabad. Hogy papi jövedelmeink határozatlanok, nem szabatosak s épen azért vitára és súrlódásra szolgáltatnak alkalmat, arról mindenki könnyen meggyőződhetik, a ki csak futólag betekint meghivóinkba. Valóságos párbér összes esperességbeli meghívásukban csupán kettő fordul elő; a többi fizetési kulcs nagyon szétágazó. Telek után ugyanis 17, marha után 7, eke után 4 meghivó van. Előfordul továbbá 3 egyháztagok (cirkevník), 3 gazdák (hospodár), 2 külön gazdák (osobytník), 1 család, telek s pár után, végre pedig 7 fix fizetést biztosít. Ha ezekkel szemben fontolóra veszszük mily ingadozásnak vannak a mai szabad adás-vevés mellett a telkek alávetve, mennyire leszállították a tagosítások s legelő elkülönzések, de meg a könynyebb szántási módok is (a vasekék) a marhalétszámot; mennyire érthetetlen mai napság az egész eke és fél eke fogalma, mi azonban az úrbéres világban érthető volt ; milyen önkényes magyarázatnak van kitéve a „hospodár", „cirkevník" vagy „osobytník" szó, fel tudjuk fogni, hogy néha a közigazgatási hatóság sem tudja megítélni az esetleg megtagadott tartozást. De fel tudjuk fogni különösen azt, hogy jövedelmeink ezen határozatlansága már nagyon is elterjedt hírlapi vitákra adott alkalmat. Fizetéseink azonban a határozatlanság mellett beszedés tekintetében bizonytalanok is. Könnyen meg lehetne azokat számítanunk, kik egész fizetésűket s előre megjelölt napon vagy legalább napokon biztosan kézhez kaphatják, már pedig egy tisztviselőre és egy családapára nézve semmi sem lehet megnyugtatóbb mint azon tudat, hogy fizetése egészen és kellő időre folyik be és megfordítva. Ebből magyarázhatjuk meg csupán, hogy egy, háztartását gondosan és megfelelő takarékossággal berendező 800, sőt 600 frtos állami, megyei és vasúti hivatalnok, egy-egy 1000—1200 frtra becsült, valamint egy kir. jarásbiró vagy egy állami tanár egy 2000 frtra nézett s szinte gondos papnál mindig könnyebben és nagyobb komforttal tud megélni. (Vége következik.) Törvénytelen keresztelési ügyben hozott, ritkaságánál fogva felette érdekes Ítélet fekszik előttünk. A békéscsabai aljárásbiró, Váradi Szakmáry Arisztid, Spett Gyula, gyomai r. k. plébánost Kálmán Farkas, ugyancsak gyomai ev. ref. lelkész feljelentésére a 24,727—1884. sz. vallás és közoktatásügyi miniszteri rendeletbe ütköző, vallás elleni kihágásban vétkesnek mondotta ki és a kihágási b. t. kv. 53. §-a alapján figyelemmel ugyané törvény 16. §-ára 5 napi elzárásra és 30 frt pénzbüntetésre Ítélte. Továbbá kötelezte, hogy 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe alatt a gyomai ev. ref. lelkész részére az elkeresztelt gyermekre vonatkozó keresztelési bizonylatot anyakönyvezés czéljából kiszolgáltassa és a felmerült és felmerülendő költségeket említett idő és jogkövetkezmények terhe alatt megfizesse. Az ítélet jogerőre emelkedése után a nagyváradi r. kath. püspökséggel is közöltetni fog. A tényállás ez : Kálmán Farkas azt panaszolja, hogy Diószegi Gábor ev. ref. és Akantisz Teréz r. kath. házastársaknak 1889. márczius 25-én született fiúgyermekét vádlott Spett Gyula ugyanaz nap megkeresztelte s a keresztelési bizonylatot az illetékes gyomai ref. lelkészhez auyakönyvelés végett több rendbeli felszólítás daczára a mai napig sem tette át. Ezen vád ellenében Spett Gyula, ki hivatalos elfoglaltságát adván okul, a tárgyalásra meg nem jelent; levélileg beismerte ugyan a vád tárgyát képező tényálladékot, de avval védekezik, hogy a fiúgyermeket a szülők kívánságára keresztelte meg s hogy az 1868. LUI. t.-cz., mely a törvényesen bevett ker. vallásfelekezetek viszonosságáról szól, r. kath. vallásra nem vonatkozik s hogy a mit tett, arra a törvény s annak jogos magyarázata felhatalmazta. A járásbíróság ezen védekezését nem fogadta el, mert azt mondja, az 1868. LUI. t.-cz. minden keresztyén s így a