Evangélikus Egyház és Iskola 1889.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Tanítóképző-intézeti tanárok közgyűlése
139* és unalmassá lesz magyarázataival és rosszúl alkalmazott zárjeleivel, ki még művének czímét sem tudta zárjelek nélkül megírni." Dr. M. J. ezzel eltalálta Hörk történetírásának jellemzését ! Scultetus. À kijelentett utolsó szóra szintúgy utolsó síé. Dr. Szlávik Mátyás nem törődve azon közmondással, hogy a ki haragszik, annak nincs igaza, szörnyen megharagudott azon visszautasítás miatt, melyet ama gömörkishonti luth, pap részéről ő maga provokált. Pedig a ki a hirlapiródalmi küzdtéren bizonyos előszeretettel forgolódik, még pedig úgy, hogy tollával majd minden alkalommal oldalvágásokat osztogat, annak nem szabad érzékenykednie, ha vágásait nemcsak kiparírozzák, hanem vissza is adják. Hogy én mennyire szeretem és keresem az ily hírlapi küllekedést, erre nézve bizonyságul jelzem, hogy a múlt őszszel vivott polémiánk közben megüzentem Sz. M. doktornak egy barátja által, hogy ha már elmondta a magáét, hagyja abba a vitát, mert veszett ügy^ az, a melyért lándzsát tör s a mely rá nézve csak ujabb kellemetlenségeket szülhet. Megfogadta a jóakaratú tanácsot s az óta szent volt a béke közöttünk. Azonban naturam sí furca expellas, tamen usque recurret. Nem rég leírja a Prot. Tud. Társ. alakuló közgyűlését s a helyett, hogy megmaradt volna reporteri feladatánál, az objectivitás korlátain belül, minden elfogadható ok és összefüggés nélkül újból nekiesik „ama szűkkeblű luth, köröknek" s az ezeket védelmező „luth. papnak." — Erre aztán természetesen következett, még pedig nem — amint ő mondja — „nyugtalan személyes természetű indító okokból" (hiszen nekem Sz. M. doktorral soha semminemű viszonyom nem volt s életemben egyetlen egyszer érintkeztem vele személyesen s azt is — csak egy rövid pillanatra és teljes rokonszenvvel), — hanem tisztán a megsértett tárgyilagos igazság érdekéből következett — a visszautasítás s erre viszont az ő részéről a haragos felindulás. Minthogy pedig a harag rossz tanácsadó s olyanokat ad az ember ajkára, melyekhez a fegyelmező ész nem járult : nekem tehát most is könnyű volna megszaporítani egy ujabbal azontövisek számát, melyekről dr. Sz. M. úgy panaszolkodik, mint a melyek eddigi egyházirodalmi működésének, — no meg bizonyosan, az objectiv igazság iránti szeretetének s a gyakorlati élet következményeivel számolni tudó accomodálásának a következményei. De lemondok a kínálkozó alkalomról, mert azt ígéri ő, hogy ez az utolsó szava. Jó, ha igazán mondja, úgy bár némi önuralmamba kerül, szó nélkül hagyom mondásait s ezzel teljes elégtételt adok, oly feltételiel azonban, ha ezentúl igazán nem hánytorgatja többé „ama szűkkeblű luth. köröket" csak azért, hogy a szomszéd nézőtérről tapsokat arasson szabadelvűsködéseért. Egyet azonban mégsem hallgathatok el, mert az legféltettebb kincsemet, — jellememet érinti, midőn úgy itél felőlem, mintha én „nyugtalan s vádaskodó természetű s türelmetlen csúnya személyeskedő" volnék. Hát az apostollal szólva, én magam nem ítélem meg magamat, csak annyit konstatálok fölemelt fővel, hogy én nyilvános működésemben nem panaszolkodhatom ama bizonyos tövisekről, melyek többnyire a nekem imputált egyéni tulajdonokból teremnek s hogy még eddig olyan ítéletet soha senkitől sem hallottam magam felől, csak most dr. Szlávik Mátyástól ; miután pedig sem én őtet, sem ő engem közelebbről nem ismer, e körülménynél fogva nyugodt lélekkel feltehetem, hogy ő kimondott ítéletében akarva vagy akaratlanul — tévedhetett. Im' ez, ha igazán megtartja a szavát, részemről is az utolsó szó. I. i 1 1F 11 A tanítóképző-intézeti tanárok közgyűlése. A hosszú idő óta tervezett gyűlése a tanítóképzők tanárainak végre megvalósúlt. Az országnak 19 állami intézetéből gyűltek össze testületi küldöttek e hó 14-én Budapesten. Még ugyanaz nap a munkaprogramm megállapítása czéljából előértekezlet tartatott. 15-én reggel nyittatott meg ünnepélyesen a gyűlés; elnökül Péterfy Sándor, alelnökül HetyeyGábor, jegyzőkül F e 1 m é r y Albert és N a g y László választattak. Az első kérdés, mely fel vettetett a tanterv és a tankönyvek kérdése volt. Az előbbiről Scheerer Sándor értekezett s nézete oda concludált, hogy az általános kiképzés súlyát az eddiginél jobban toljuk át az előkészítő iskolákra, hogy annál nagyobb intensivitással tarthassuk meg a szakképzést a tanítóképzők számára. Ez egyrészt a polgári iskolai oktatás rendezését, másrészt a tanítóképző-intézetekben az oktatás gyakorlatibbá tételét involválja. Részletesen kidolgozott tervezete megvitatás s javaslattétel czéljából bizottsághoz utasíttatott. A tankönyv-kérdésnél Somogyi Géza kimutatta a tankönyvek hiányait, melyek különösen a tanítóképzők specialis czéljaira nem kielégítők. A gyűlés Somogyi e hiányt megszüntetni akaró indítványát magáévá tette s elhatározta, hogy a létesítendő egyesület törekedjék a tananyag részletesb kidolgozása által a baj megszüntetésére, és a kormány figyelmét megfelelő tankönyvek Írásának szükségére felhívni. R a d ó Vilmos, a képesítő vizsgálatokra vonatkozólag terjesztett elő javaslatot. Óhajtja a négy-éves tanfolyam behozását és egyéb változtatást, mely új viszonyok beállása következtében szükséges. Hibásnak találja a képesítő vizsgálatok módját s evvel szemben proponálja, hogy a vizsga osztassék két felé : alapvető s tulajdonképi szakvizsgálatra. Kívánja, hogy a magánúton készülők csak az évenként tett osztályvizsgálatok kiállása után bocsáttassanak képesítő vizsgálatra. A propositiókat a gyűlés helyeseknek és alkalmazandóknak találta. Az idő rövidsége miatt sok fontos kérdés tárgyalása elmaradt s a következő közgyűlésre halasztatott. A gyűlés utolsó tárgya az egyesület megalakítása vala. Hosszú vita után meg is alakúit: „A magyarországi tanítóképző- intézeti tanárok egyesülete" czímen s hozzá fogott azonnal a Zajzon Dénes által szerkesztett alapszabálytervezet tárgyalásához. Az egyesület feladatáúl tűzte ki lehetőleg összes magyarországi tanítóképzőket működési körébe vonni. Megalakúlt
