Evangélikus Egyház és Iskola 1889.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Újvidék

Útközben a vett tapasztalatokat még egyszer összegezve azon gondolkoztam, mikép lehetne 10 év előtt megkezdett missiói munkásságunkat, hit erős, de elhagyott hitfeleink üdvére sikeresen tova fejleszteni s diadalra juttatni. Amint kezdetben említem, hitfeleink közül sokan bevándorolnak Szlavóniába foglalkozást s megélhetést keresve. A szoros értelemben vett megélhetésről önmaguk gondoskodnak. Nincs oly elvetemedett ember, kinek hite s vallása ne volna. Istennek hála, a vallásos érzület erős ő bennök s ez tartja s erősíti őket egy idegen, többé kevésbé békés lakosságnak közepette. Ha van valakijök, ki velők imádkozik, gondolkozik s velük érez ; ha van egy, igazi emberszeretettől áthatott vezérök s tanácsadójuk, lelkipásztoruk, tanítójuk, ki hirdeti az úr igéjét, ki tanitja gyermekeiket s az igaz istenfélelemre vezérli, — akkor nem érzik annyira elhagyottságukat, hanem gyarapodnak földi s mennyei javakban. Önerejükből vajmi keveset tehetnek, itt csak a testvéri gyámolítás segíthet — és ők ennek híjában vannak. Ide illenek a nagy apostol szavai : „Azért mig időnk vagyon, mindenekkel jót tegyünk, kiváltképen pedig mi hitünknek cselédivei." Könyöradományaink soha és sehol sem értékesíthetők jobban, mint e helyütt. Legfőbb azonban az, hogy isten szellemétől ihletett vezetők álljanak élükön, mert : „Igaz beszéd ez : Ha valaki püspökséget kiván, jó munkát kíván" nem kevésbé az, ki missionáriusi munkát kiván. Missionáriusi hivatáshoz kétségkívül a jámborság különös erénye szükségeltetik, képezvén ez a lelkészi, különösen a missionáriusi hivatás kritériumát. Ismertünk jeles szónokokat, kiváltképen városokban, de templomaik üresek voltak. Mert ha a lelkésznek nincsen igazán jámbor szíve, akkor minden szép beszéde csak pengő czimbalom ; hiányzik nála a valódi keresztyéni ihlet, mely észrevétlenül minden mesterkéltségtől menten nevel és javít; hiányzik ama láthatlanúl működő erő, mellyel jámbor szív más szívre hat; hiányzik a valódi szónokiasság, mely csak ihletett kebelből ihletett ajakról jő. A szónoki tehetség még nem adja meg a missionáriusi hivatást, hanem e szent hivatáshoz megkívánt képesség egy benső, vallásos kedélyben s szívben rejlik. Magam sem tudom, hogy e benső vallásosság s jámborság velünk született-e vagy megszerzett valami, de azt tudom, hogy nálunk különösen manapság nem nagy mértékben található. Mi, kik a szellem s rendszer világába kívánunk behatolni, elfelejtjük, hogy a gyakorlati élet emberének édes tejet s nem nehezen emészthető eledelt kell adni. Az egyszerű ember az ő hitében megalkotja a menyország s örök életrőli képzetét s e hitében boldognak érzi magát, s bűnnek tartom e hitére zavarólag s rontólag hatni. Minden művelt embernek meg van a saját egyéni élet s világnézlete. A vallás a legszebb népbölcsészet, mely az eke melletti embert neveli, vigasztalja, képezi erősíti, s a ki őt eme ideális világnézletében megingatja, az elrabolja néki menyországát. Mint egykori lugosi lelkész egy jámbor beteg öreghez hivattam az úr szent vacsoráját kiosztandó. Az agendai minta szerint végeztem mindent, de midőn befejeztem, felemelkedett a beteg s imádkozva mondotta el a német halotti éneket : „Ja Christus ist mein Leben." Egyért könyörögtem istenhez, vajha nékem is ily jámbor szivet adna. A mi nincs, azt másnak sem adhatjuk. A szó, na szívből nem jő, szívre sem hathat. Szétszórt kis gyülekezeteket képező hitfeleink mit sem szükséglenek annyira, mint egy jámbor vezetőt, egy missionáriust, ki nem a biblia mellett, hanem a bibliában áll. Sokat igen sokat Írhatnék e tárgyról, csak kis töredéket adtam itt. Ha tehetném s módomban állana, akkor egy isten szíve szerinti embert tennék ide, ha mindjárt missionárius, vándorlelkész, testvér vagy pásztor is a neve, csak istenigéjét kövesse s e szerint munkálkodjék. Tennék pedig ilyent Beschaniába, Szurcsinba, Obreschba, Vukovárra s Jankovczére s adnám az utasítást, legeltesd a Krisztus nyáját, vigasztalj, ints s imádkozz szíved mélyéből, nem mint bérencz, hanem mint urunk Jézus Krisztusunk szent ügyének bátor harczosa. Minden missionáriusnak adnék 400 frtot s híveink a többit. No de a szükséges eszközök hiányában hozzátok kell fordulnom, ti nemes emberbarátok, hozzátok bel- s külföldi gyámíntézetek. 1884-ben egy a horváth-szlavon területen élő hitsorsosok viszonyait feltáró füzetkét adtam ki, s ez ügy a kerületi s egyetemes gyűlésen is tárgyalva, nagy port vert. Egy a horvát-szlavon területen szervezendő önálló esperesség érdekében szólaltam fel. — Sajnos, van egyházunkban egy nyelves vén asszony, mely még a szorosan vett egyházi ügyekben is az első s utolsó szót viszi — a politika. Állítólagos politikai okokból kellet ez égető kérdést félretennem, jólehet az ottani egyházi viszonyok sürgős rendezésének szükségességére tüntetőleg rámutattam. Kimutattam hogy 11 anya s számos leány egy házban van több, min"

1 20,000 hívünk. De az említettem vén asszony hatalmasaibeleszólott, s kénytelen voltam a nőmet egyátalán megillető tiszteletet neki is megadni. Az aratni való mindinkább több lesz, de kevés az arató. Könyörgünk az úrhoz, végetlen kegyelméből küldene ide is aratókat. Végezetül elnézést kérek azért mert egyszer tárgyamtól nagyon is eltértem, másodszor pedig jelentésem elejére azt írtam volt „missiomunkásságunk", hollott irnom kellett volna missiói hanyagságunk. De kérkedésem mit sem használ, csak gyarlóságommal kérkedem. A jó akarat s kellő buzgalom meg volna, de szegénységünk s tehetetlenségünk nagy. De Isten utai nem a mi utaink, talán meglágyúl egynémely szív, s felsegít, hogy a jó akarat teljesüljön — az ige testi legyen. Béloliorszlcy Gábor, bács-szerémi főesperes. ! £ 1 f 111SL — Felhívás és kérelem.*) — A glauchaui superintendentia hozzám mintegy 600 darab használt, de jó karban levő német énekeskönyvet küldött, hogy azokat szegény egyházaknak kiosszam. Az énekeskönyv czíme : „Schönburgisches Gesangbuch". Azon egyházak, melyeknek ezen énekeskönyvre szükségök volna, forduljanak hozzám e tekintetben, én ezeket egészen ingyen s a kért *) A közvetítést szívesen vállalja el a Szerkesztő.