Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Tatay István emlékezete (Zsilinszky Mihály)

292 liogy a nemzetiségeket is erősítsék s azok létjogosultságát hirdessék : addig szó sem lehet még egyházszervezeti unióról sem." És ezt a kálvinista magyar theologiai tanár, olyan lutheránus tót tanárokról meri mondani, akik a magyar nemzeti theologiai irodalom oltárára mindenüket készek áldozatul hozni, hogy egészségemésztő szellemi munkáról ne szóljak — midőn segítségre sehol sem találnak, a theol. tudomány eszméjétől áthatottan, kész örömest ajánlják fel kiadványaik költségeinek fedezésére nyomorúságos fizetésük egy részét, — azt a részt, a melynek hiányát a kedves család érzi ! ! Anonymus-Kenessey úr ! elkésett Ön silány vádjaival. Olyan aczélpánczél fedi a mi mellünket, melyen az Önök ólomgólyói (tudom jól, miféle ócska magazinból szedegetik elő!) nem fognak többé. Itt a tények beszélnek, s czáfolják az Ön merő s minden alapot nélkülöző gyanúsításait. Személyeskedő vádjaira nem is reflektálok vala, ha olvasóinkra (már t. i. azokra, akik Önöknek nem olvasóik) nem tekintek, de hát hiba lett volna őket attól az élvezettől megfosztani, amiben Ön minket részesített. Igazán ! risum teneatis ? ! Hanem van az Ön czikkének (s ezt készséggel elismerem) egy olyan része is, ami épenséggel nem nevetséges, ami nagyon is komoly megfontolást kíván. Hát ez már a dologra tartozik, épen azért szükségesnek látom, hogy azzal kissé bővebben is foglalkozzam. Értem az Ön egyházpolitikai álláspontjának kifejtését, melyet én (előre is kijelentem) amily helytelennek ép oly veszedelmesnek tartok, még pedig tisztán azon egy okból, mert én is azt óhajtom s arra törekszem, hogy a „magyarhoni lutheránus egyház a maga körében a vallás-erkölcsi élet építésével a magyar nemzetet erősítse." üe erről máskor ! Dr. Masznyik Endre. Tatay István emlékezete. Zsilinszky Mihály tói. V. a Tatay megjelenése és működése korszakot képez a szarvasi főiskola történelmében ; nem mintha ez iskolának addig is nem lettek volna kitűnő tanárai, hanem mivel tulajdonképen ő indította meg azon nagyobb mérvű szervezési mozgalmat, mely nélkül a békési esperesség nem lett volna képes annyi tanárnak előteremtésére. Nem lehet tagadni, hogy e tekintetben a Thúnféle osztrák ministerium zsarnoksága is sokat segített, a menynyiben bezárással fenyegette mindazon iskolákat, melyek a híres „Organisations Entwurf" szerint nem szervezték magokat. Az Entwurfnak, bármily kárhozatos, germanizáló eszköznek használta is a bécsi kormány, sok jó oldala volt ; s általában hasznára volt a tanügynek. Tatay úgy volt meggyőződve, hogy a tanrendszer, mely az általa jól ismert porosz mintára volt készítve, magában véve jó ; csak a czél rosz, melyet általa a kormány elérni akar. De azt is tudta, hogy a tanárok jellemétől függ, az egészet ártatlanná tenni; ennélfogva azon volt, hogy az iskola szervezze magát, s igyekezzék a nyilvánossági jogot megnynerni. Eddig az esperesség, úgy látszik, nagy zavarban volt. Kényszerűségből a Tliúnféle ministeri rendeletek szerint cselekedett, s 1855-ben egy 5 tagból álló iskolai tanácsot választott volt az iskola bel és külüg}^einek vezetésére a nélkül, hogy azt kellő utasítással látta volna el. Ezen iskolai tanács, bár a kormány rendeletéhez képest minden hónap elején összeült s minden tagja az Entwurfot megszerezte magának — nem birt határozott iránynyal és kellő határozhatási joggal. Az igazgató csak mint „véleményező" tag vétetett fel. A többi tanárok pedig teljesen mellőztettek. Ily körülmények között — ha meggondoljuk, hogy a különben buzgó esperes Horváth Sámuel Tót-Komlóson, tehát a főiskolától távol lakott, mindén nagyon lassan haladott. Midőn a bécsi közoktatásügyi ministerium (1855) a békési esperességet felszólítá, hogy főiskolájának az Entwurf szerinti rendezésével siessen és a 12 tanár, a kellő taneszköz és anyagi alap kimutatását igazoló okmányokat 1856. julius utolsó napjáig a cs. ministerium elé terjessze : akkor a Mező-Berényben (máj. 22. és 23.) tartott esperességi gyűlés az egész ügy elintézését a főiskolai tanácsra bízta. Minthogy azonban a ministerium igen sokat kivánt, nevezetesen : nemcsak az iskola anyagi állapotának a földbirtok 6 évi közép jövedelmének, az alapítványoknak és tőkéknek, hanem az összes taneszközöknek, sőt még a tanárok erkölcsi és politikai bizonyítványainak kimutatását is ; azért az iskolai tanács a kitűzött határidőre nem birta kimutatni a szükségeseket, és így, hogv e mulasztás miatt az iskola be ne zárassék, határidő meghosszabbításáért folyamodott. A helytartótanácsi osztálvhoz menendő követekül Jancsovics István tanácselnök és Haberern Jonathán igazgató küldettek ki. Tatay tevékeny részt vett e dologban csak közvetve, a mennyiben az iskolai tanácsból többi kollegájával együtt ő is ki volt zárva. Midőn azonban az 1856/7. tanév elején, mint megválasztott igazgató, egyhangúlag ő lett a főiskola élére állítva, azontúl egészen uj szellem hozatott be rnind^ a belügyekben, mind a kormányzati viszonyokban. Ö mint igazgató, teljes tudatával birván hivatásának, mindenek előtt azt kívánta, hogy mind azon intézkedések, melyek akár az igazgató személye iránti bizalmatlanságot, akár pedig az osztálytanárok jogainak megrövidítését foglalták magukban, megszüntettessenek. Igy pl. kívánta, hogy az iskola pecsétje, mint az igazgatóság hivatalos jegye — mely eddig külön pecsétőrre volt bízva — az ő kezeibe adassék át ; kívánta, hogy az iskolai bizonyítványok kiállítása az illető osztálytanárokra ruháztassék, s ehhez képest a bizonyítványdíj, mely eddig egészen az igazgatóé volt, felerészben azokat illesse. Mind ezen kivánatait a tanács