Evangélikus Egyház és Iskola 1888.
Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - A berlini városmissió (Krahulecz A.)
163 lelkész fizetésére egy évre 400 frtot helyeznek kilátásba a stólán és a várostúl és az államtól kieszközölhető a vallás tanításért nyerendő tisztelet díjakon kívül. Erre Belohorszky Gábor főesperes nov. 9-én értesíti a híveket hogy Szabadkára ideigl. minősegben Korossy Emilt mint missionarius lelkészt küldi ki. a ki azután 1886. decz. 15-én személyesen meg is jelent, és az evang. hívek vezetését átvette, a miről minden illetékes felsőbb hatóság tudosítatott. 1886 decz. 25-én tartotta a lelkész beköszöntő beszédét. Isteni tisztelet után megtartatott az alakuló gyűlés, melyben megválasztattak: felügyelőnek Iványi István, főgymnasiumi tanár, pénztárnoknak Dobel Károly, czukrász, egyh. jegyzőnek Néber Frigyes adótiszt, presbytereknek Skultetj' János telekköny vezető, Eidenmüller Ádám aljárásbíró, GrafFKároly törvényszéki bíró, idősb Néber Fülöp molnár, Báyer György bőrkereskedő, Reiszenberger Gusztáv pénzügyi titkár, Lellbach Antal nagybirtokos, Ringhofer Lajos kir. alügyész, Az így megválasztott egyházi elöljárók 1887. jan. 2-án tartott isteni tisztelet alkalmával tették le a hivatalos esküt. A lelkész a hitközségtől nyert évi 400 frton kívül a várostól is 100 frtot kap hitoktatásért járó tisztelet díj czímén, melyet az 1887. jan. 26-án tartott városi közgyűlés szavazott meg számára. Az isteni tiszteletek még mindig a polgári leányiskola egyik osztályában tartatnak meg, mely azonban a czélnak épenséggel nem felel meg, miért is a gyűjtés egy imaház és paplak építésére már megkezdetett. A lelkész jelenleg egy bérelt lakásban lakik, melyért saját úgy is csekély fizetéséből 150 frt. évi lakbért kénytelen fizetni. Mindjárt megérkezése után a derék evang. lelkész főgondját képezte a hívek pontos összeírása, és személyes utánjárásának meg is volt óhajtott eredménye ; mert nem csak kétannyi lélek számot volt képes felmutatni, hanem a hívek buzgóságát is még fokozta. A hitközség vagyona is sikeres előhaladást mutat fel. Az 1887. évi esp. közgyűlés engedélye folytán a hitközség az esperesség német egyházaiban könyöradományokat gyűjtött s ez által pénz-vagyona jóval szaporodott. A mult évi számadás szerint bevétel volt 1133 frt. és 56 kr. A kiadás 514 frt. 38 kr. A tiszta maradék tehát 619 frt. 18 kr. Ennyiből áll az evang. hitközség egy évi pénzszerzeménye. Miután a szabadkai evang. hitközség meggyőződött arról, hogy buzgó, a szent ügyért lelkesülni tudó lelkész vezetése alatt, annak fennállása és felvirágozása a jövőben biztosítva van, ezért a bács-szerémi főesperesség által ideigl. minőségben Szabadkára küldött Korossy Emil utazó lelkészt 1888. jan. 8-án tartott közgyűlésének 5. pontjában — miután előlegesen annak feláldozó buzgóságát jegyzőkönyvileg kiemeli — felkéri, hogy ezután nem mint csupán esperességileg kinevezett, hanem mint a hitközség által egyhangúlag óhajtott s megválasztott lelkész maradjon meg közöttük, s a lelkész iránti szeretetőknek az által adnak kifejezést hogy 400 frtos csekély fizetését az 1888 évre 500 frtra emelték fel. Az utazó lelkész buzgósága, Ivánka Imre szabadkai orsz. képviselő lankadatlan közbenjárása és Kalay Albert főispán meleg támogatása folytán a nagym. belügyminister 1888 évre megengedte a szabadkai evang. hitközségnek, hogy édes magyar hazánk területén imaház és paplak építési czélra könyöradományokat gyűjthessen. A hitközség e gyűjtés sikeres eredményébe veti reménységének jó részét, s ehhez köti jövőjét s felvirágzásának teljesülését. Hogy mennyire fontos a szabadkai evang. hitközségnek mint a bácsi missio központjának fennállása s felvirágzása, azt mutatja a hozzá csatolt környék terjedelmessége. Mert a bács-szerémi főesperesség 1203. számú rendelete folytán a központhoz a nagy Bács-Bodrogh vármegyének több mint harmadrésze csatoltatott 50 helységgel, melyek mindegyikében vannak evang. hívek, s melyekből főleg SzabadkaZombor-Apatin és Zenta városok említhetők fel. A terület körülbelül 40—45 • mérföldet tesz ki, ebből a szabadkai határra lô 7^ 0 Q mérföld esik. Az e területen lakó ág. evang. hitvallásuak 1000-nél több lelket tesznek ki. A tények mutatják mily fontos, hogy a bácsi missió székhelyén, Szabadkán legalább egy imaház építessék, hogy a környékből bejövő hívek egy a jámbor kedélynek megfelelő helységben hallgathassák a már oly hosszú időn át nélkülözött isteni igének balzsamos hatását ; úgy szintén egy paplak építessék, hogy a lelkészt felkereső vidéki hívek ne legyenek kénytelenek sokáig kérdezősködni és keresni, míg lelkészüket — kinek oly fontos működési tér nyilik itt — valamely privát házban feltalálják. Ez a protest. ügynek fejlődése Szabadkán. lltlPtü I, A berlini város-misszio. Minden nagy város a tengerhez hasonlítható; mert mint ennek, úgy annak is vannak zátonyai, szirtjei s kikutathatlan mélységei, melyek az emberek vesztére lehetnek. S a mint a hajóskapitány meg van elégedve, ha biztosan ki tudja kerülni ezen vészthozó helyeket : úgy az emberiség lelki-testi jóléte felett őrködő állam s egyháztestületek meg vannak elégedve, ha az emberiséget távoltarthatják az élet veszedelmeitől, a vallástalanság, az erkölcstelenség és könnyelműségtől ; mert ezek ama zátonyok, szirtek és mélységek, melyek miatt az emberek hajótörést szenvednek, szerencséjöket, megelégedésüket tönkreteszik. Már pedig, nincs keserűbb az emberi életben, mint az e légül etlen s ég, mely, a fentebbi triász bármelyik tagjának, ki nem kerülhető következménye. A ker. vallás az, mely megtanítja az embert sorsával megelégedni, mely gazdagnak mondja azt, a ki kevéssel megelégszik, mely még a szerencsétlenségben is vigaszt nyújt ; mert a mi Urunk a Jézus Krisztusban és az ő Atyjában való bizalom, megőrzi az embernek derűit jó kedvét jó és rosz napokban. Nyilvánvaló és tapasztalás dolga, hogy az, a ki ezeket tudja, hivatáskörében, abban, melybe ép Isten által helyeztetett, szorgalmasan és hűséggel dolgozik, nem törődve a világ Ítéletével, Isten előtt jámborul, emberekkel szeretetben és békében él, mi által magának örömet és boldogságot szerez. Sajnos, hogy csak vajmi kevés ember tudja mindezeket; mivel hogy a mint az Űr mondja : „látván nem látnak és hallván nem hallanak." A legtöbb, inkább szolgál a világnak mint Istennek ; főleg a nagy városokban, a hol a csábítás és rosz példa oly számtalan! Azért, ha valahol, úgy leginkább a nagyvárosokban van szükség: belmisszióra, szorgos s buzgó lelkipásztorkodásra. Ezen szükségérzetnek köszönik keletkezésüket és létüket Németország néhány tartomány városában és metró-
