Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Mit igazít helyre dr. Szlávik Mátyás? (l.)

318 hogy másokkal szemben úgy szólván ez határozta meg szeretetének és barátságának fokát is. Sokat örökölt egykori mentorának, Kis János superintendensnek jelleméből. A tehetségesebb tanulókat éppen úgy tudta magához édesgetni, mint az; magán tanulmányaikra, jellemük fejlődésére és jövendő sorsukra éppen úgy befolyt, mint az ; az iskolát fentartó patronatus figyelmét éppen ügy tudta a leendő tanárok kiképzésére és lekötelezésére fordítani, mint az. Mindenre kiterjedő hivatalos jelentései, melyeket az iskolai tanács és az esperességi gyűlés elé szokott volt terjeszteni, mindenkor nagy figyelem, és élénk megbirálás tárgyai voltak. A közérdeklődés felébresztésének és fentartásának nagy mestere lévén, nem csoda, hogy eljárásának indokai gyakran félremagyaráztattak. De, aki tisztában volt azzal, hogy Tatay a szarvasi főiskolának jó hirnevével és becsületével szinte azonosította magát, az csakhamar fölismerte szavaiban a jövőre számító és a jó hirnév emelő hatását becsülni tudó vezérférfiú tapintatosságát. Ebből magyarázható ki azon eljárása is, hogy midőn az iskolai tanács szűkebb körében nem egyszer a legkényesebb magán természetű anyagi és kollegiális érdekek szellőztetésétől sem riadt vissza, — az esperességi nyilvános közgyűléseken minden oly mozzanatot, mely némi árnyat látszott vetni az intézetre, az ő sajátslagos irályával oly szavakban fejezett ki, melyeknek irányzatos voltát csak az avatottak vették észre. Kollegáival szemben a szigor és kimélet kellő határát még akkor is meg tudta tartani, mikor a bécsi kormány a tanárok erkölcsi és politikai magaviseletéről szóló jelentéseket követelt az igazgatóktól. A felmerült érdekellentéteket senki sem tudta ügyesebben kiegyenlíteni, mint ő. Ezért méltán nevezhették őt az egyházmegye diplomatájának. (Vége köv.) Mit igazít helyre dr. Szlávik Mátyás ? A kisebb városokban szokott megtörténni, hogy a publikum érdeklődésének kizsákmányolása végett, a falragaszok már napokkal előbb nagy kövér betűkkel hirdetik : O j ö n ! Ez a számító kóklerfogás jutott eszembe, olvasván e b. lap 37. számában Sz. M. augusztus 30-káról keltezett nyilatkozatát, melyben előre hirdette, hogy a Prot. Egyh. s Isk. Lap legközelebbi számában 0, — ez esetben részéről „a kényszerített felelet" jönni fog. S ime három heti készülődés után, a nevezett lap legutóbbi, szept. 16-ki számában, végül ő csakugyan megérkezett; habár az előpostától eltérően, nem mint a kényszerített felelet szerény mezébe öltözött vezeklő, hanem mint az önérzetében megsértett bátor hős, ki „a szeli emi szabadság" mottója alatt s annak nevében helyreigazító szót kiván. Halljuk tehát! Először is mondja meg csak azt, hogy az ezen lap augusztus 25-ki számában megjelent „Egy kis ki bővítés"-bői tulajdonképen mit akar helyreigazítani ? Azt hiszem, hogy nem egyebet, mint a mi azon kibővítésben tényleg benfoglaltatik s a mi nem egyéb, mint hogy Sz. M. a kassai ker. közgyűlésről írt hírlapi közleményében, az eperjesi ker. tanítóképző intézeti orgonatanításra vonatkozó felszólalások ismertetésénél célszerűnek látta elhallgatni azon döntő momentumot, miszerint Czékus István püspök úr azon elnöki enuntiatiót tette, hogy az orgonatanításban tapasztalt ez évi eredmény, a bírálóul meghívott szaktekintély Ítélete alapján is, teljes megelégedését érdemelte ki. Nos, ha ezt akarja helyreigazítani, úgy csak a körül forog a kérdés, hogy igazán megtörtént-e az vagy nem? Ez utóbbi kérdés pedig nagyon rövid felelet kiván csak; ámde Sz. M. e helyett másfél hasábon beszél de omnibus et de quibusdam aliis rebus s csak a midőn márt azt hiszi, hogy a dolog lényegétől a közfigyelmet már eléggé elvonta, csak akkor restelkedve, huzakodva s szemlesütve vallja be : „hogy — úgymond — buzgó püspökünknek Gráspáry J. (tanító Eperjesen) szaktekintélyén alapuló személyes, egyéni véleménye tudósításomból — nagy sajnálatomra — kimaradt." Semmi no, csak az kár már mostan, hogy ezen beismerésének kellő hatását azzal rontja le, hogy nem akarja elhinni, miszerint az egyházkerületi közgyűlésen elnöklő püspök „személyes, egyéni véleménye" valamely kérdésnél azonnal elnöki kijelentéssé emelkedik, mihelyt azt a közgyűlés menyugtató tudomásul veszi, a mint az ezen concrét esetben is történt. Mit igazított tehát helyre e kérdés körül Sz. M. ha a közgyűlési tárgyalás historicumának megfelelően beismeri, hogy az ő tudósításából a fő t. i. az elnöki enuntiátió csakugyan kimaradt ? ! Na, de ha ez nem sikerült neki, talan szerencsésebb lesz a másiknál s azt fogja helyreigazítani, a mit az »Egy kis kibővítés" második tárgyul tartalmaz. És micsoda az ? A tiszai egyházkerület reputatiója érdekéből tett azon megjegyzés, hogy ezen egyházkerület nem érdemelte meg Szláviktól F. és Gr. tanárokkal szemben a méltánytalanság vádját, mert hiszen nevezettek nem igényelhettek fizetésemelést, mihelyt ellenök az egyházkarület hivatalból fegyelmi vizsgálatot rendelt el. Erre vonatkozólag pedig mit mond Sz. M. ? Egész ártatlanul, hogy ne mondjam cinismussal akként védekezik, hogy az ő tudósítása szórul szóra csak ezt mondja : „F. és G. t. képezdei tanároknak fizetésök emelését czélzó kérvénye egyszerűen elejtetett, — s ebből „1" kárhoztató méltatlankodást olvas ki." Bizony csupán abból, sem „1" sem senki a világon nem olvashat ki kárhoztató méltatlan kodást, de úgy látom, hogy itt is szükséges egy kis kibővítés, mert vegye csak elő Sz. M. azon lapot, melyhez őt saját nem kényszerített vallomása szerint oly „benső viszony s tör h etlen ragaszkodás" köti s keresse fel benne a fentebbi passzust, hogy meggyőződjék, miszerint annak folytatása is van, midőn a mondat befejezése előtt azt mondja, hogy „manapság a tanárok fisetése mindenütt fel van emelve, csak az eperjesi tanítóképző intézet ezen két tanára tesz e tekintetben kivételt, míg másrészt némely