Evangélikus Egyház és Iskola 1888.
Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Nagy-Tapolcsány (B. A.)
90 durch diese, fasst will ich sagen masslose Vermehrung des Lehrstoffes, — was ja meist nur auf Kosten der Gründlichkeit geschehen kann, auch einen gleich werthigen , qualitativen Nutzen erzielt hat? Nehmen wir z. B. den „Leitfaden," welches Buch den Lehrstoff, der in den Schulen des Wieselburger Seniorates zu unterrichten vorgeschrieben ist , enthält und greifen wir unter allen Gegenständen nur die Naturgeschichte heraus. Eine fülle des Lehrstoffes, eine Gliederung desselben bis in die kleinsten Details wird uns vor allem in die Augen fallen, eine Gliederung, wie sie in den älteren Büchern der III. Gymnasialclasse kaum ausführlicher zu finden ist. Nicht die Menge der Gegenstände ist es, was dem Unterricht heutzutage für Lehr und Lernende schwer macht, sondern das hineinziehen von zu vielem Unwesentlichen ist Ursache daran." A mosonyi esperesség a népoktatás terén fényes eredményeket felmutató tanitókarának és a mély tudományú esperesnek volt annyi paedagogiai szakismerete a kérdésben levő tankönyv szerkesztése alkalmával azt megítélhetni, mit és mennyit emészthetnek meg az elemi tantárgyakból a mi iskoláink növendékei. A tankönyv szerkesztésénél tekintettel kellett lenni kedvező helyi viszonyainkra. Nálunk az iskolalátogatás rendes, több egyházban mintaszerű. Ügyes, lelkiismeretes tanitónak nem esik tehát nehezen, a kiszabott pensum bevégzése. A tantárgyak terjedelmesebb tárgyalása a gyermekek értelmi fejlődését se nem akadályozta se pedig a tanulási kedvet nem csökkentette. A tankönyv 6 év óta van használatban, — s mivel használata üdvösnek és praktikusnak bizonyult, — az esperesség a tanitókar sürgetésére és kívánatára, ujabbi kiadását foganatositotta. A tankönyv és igy a „természetrajz" megbirálási jogától senki el nem tiltható. De nagyon különös, hogy Páhr úr bölcs paedagogiai észrevételeit nem az illetékes helyen, javaslat formában, terjeszti elő. Ott van az esperességi tanitói conferenczia, tanügyi bizottság, gyűlés. Hic Rhodus, hic salta. Javaslata, ha lesz értelme és értéke, tekintetbe fog vétetni, ha nincs — elvettetik. Páhr úr paedagogiai phantásiájának korlátot senki sem szab. Teljék benne öröme — magánhasználatra. A mosonyi esperesség tanügye nagyon szépen virágzik és gyümölcsözik az eddig követett irányelv mellett s van biztos remény, hogy ezután is úgy lesz. „Korunk a haladás kora" mondja Páhr úgy — mások után. Hát gyermekeink mért ne haladjanak ? Haladás csak ott lehetséges, a hol a szellemi látkör nagyobbodik, az pedig ismeretszerzés által történik s minthogy az ismeretszerzés első tényezője a népiskola, ott bizony nem dióhéjba szorítva adhatják a tanitók a szellemi kincseket a növendékeknek, hanem kissé nagyobb adagokban. Az intéző körök így vélnek czélt érhetni nemcsak hazánkban, hanem a népnevelés ősi fészkében Németországban is. A „Neue Ungarische Schulzeitungez évi 4-dik számában is ezt mondja : „Auch unser Volk bedarf einer höheren Bildung, deshalb treten an seine Bildungsfaktoren, besonders an seine Volksschulen auch höhere forderungen." ( A m i -Páhr urnák az „egészségtan" elleni méltatlankodásait illeti, nem tudom, vájjon ő maga komolyan veszi-e azokat vagy pedig csak élez ez? Im ezek saját szavai : „Alles ist gut, was man weiss ; das hat wohl auch das hohe Ministerium gemeint, — als es anordnete, die Gesundheitslehre in den Volksschulen zu unterrichten. In früheren Zeiten sollen die Menschen älter geworden sein als die jetzigen, ia einige Urväter erreichten, wie versichert wird, ein sehr hohes Alter ! Sollten diese gewusst haben, dass es eine Lehre von der Gesundheit gibt, oder sind sie vielleicht gar in derselben unterrichtet worden und verdankten somit diese ausserordentliche Reiche von Jahren nur diesem Umstände?" Hasonlítsuk össze Páhr úr valóban naiv és parlagias gondolkozását Dr. Stein, hírneves német tudós az egészségtanról szóló véleményével: — „Ist einmal die Ueberzeugung der praktischen Tragweite und dem unschätzbaren Werth einer alle Lebensverhältnisse umfassenden, öffentlichen Gesundheitspflege ein Volk halb geweiht worden, — so eröffnet sich die Aussicht dafür, dass zahlreiche, jetzt auf der Tagesordnung stehende Fragen der öffentlichen Gesundheitspflege schneller als bisher einer gedeihlichen Lösung entgegengeführt werden." Lion (Handbuch der Médicinal und Sanitätspflege 1862), Horn (das praktische Medicinalwesen 1863), Lander (das engliche Sanitätsgesetz 1869) ej ezen tudós férfiak elvtársai nagyon csodálkoznának Páhr úr czikkecskéjén — ha ugyan kezökbe kerülne —! Hogy az őskorban, az egészségtani szabályok ismerete nélkül, — az emberek korosabbak voltak mint jelenleg, — az Páhr tanitó úrnak elég argumentum arra, az egészségtant szükségtelennek declarálni ! Az őskorban orvostudorok sem voltak s ime még is több évet élt egy olyan patriarcha! Ergo — minek az orvos? Látjuk hová viszi Páhr urat az ő mindent és mindeneket bírálgatni szerető paedagogiai tudománya ! Hiszen talán csak tudja, — s ha nem tudja megsúgom néki, — hogy az egészségtannak a népiskolában való tanításának czélja a rendszeres egészségi és életmentési szabályokat a köznéppel megismertetni. Ez pedig nem fölesleges valami. A nép eddig csak gyakorlatból, — de elég hiányosan, — ismerte az egészségtani szabályokat, — most párosul a gyakorlati ismerettel az elmélet s a czél biztosabban fog eléretni. A „Paedagogiai" szép és hasznos tudomány, de kell hozzá „Logika" is s ebben szűkölködni kissé kellemetlen, mert könnyen megesik valakin a logikai bukfenczezés, a là Lepsényi! Páhr úr mondott czikkében módszertani elvet fejteget. 0 a Jacotot módszeréből fejlődött s az 1840-dik évtől kezdve több helyen gyakorlatban lévő „Vogel Böhme" és „Kehr Schiimbach "-féle „Normal wörter-Methode" mellett kordoskodik. Egyelőre legyen elég Páhr urat utasítani: Dr. Emericzy Géza „Tanitástanában" (1883) tett következő nyilatkozatára: „az írni és olvasni tanitás különböző módszerei közül a legczél- és legészszerűbb a hangoktatás nyomán haladó irva olvasási módszer." Ez ajánlott módszertől esperességünk tanítóit, — kik már évek óta a legszebb eredményeket értek vele el, — Páhr úr apostolkodása el nem idegeníti. Ez csak akkor fog megtörténhetni, ha Páhr úr saját iskolájában, — a melyben mint hallom a „Normalwörter-Methode" szerint tanit, — nagyobb eredményeket fog felmutatni mint tiszttársai. Erről az illetékes tanügyi hatóságoknak lesz alkalmuk meggyőződni talán már az idei zárvizsgálatkor. Adandó alkalommal e tárgyra még leszek oly bátor visszatérni. S végül az önkéntelenül is hosszura nyúlt megjegy-