Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - A berlini városmissió (Krahulecz A.)

80 a theol. intézetek tárgyai közül kizárandók mind azok, melyek nem tartoznak a lelkészi, vagy theologiai szakképzés tárgyai közzé. A theologia intézetek szakiskolák, melyek bizonyos megkövetelt alapon építenek, bizonyos miveltséget feltételeznek s így ama tekintetben, hogy lelkészeink míveltek legyenek, minden áron függetlenül nem felelhetnek meg. Igen sok függ attól, hogy minő lélekbe veti a magot a theol. tanár. A czél azonban soha sem lehet más, mint a szó szoros értelmében vett mívelt s jellemes lelkészképzés. Kiben nincs meg a szellemi míveltségnek azon foka, hogy a jobb társaságokban megjelenhessék, ki nem ismeri kora társadalmi viszonyait s az azt mozgató eszméket, az habár mennyit tudjon is a specificus theol. tudományokból, nem működhetik elég sikerrel ; de viszont a kiben megvannak az összes míveltségi s theol. tudományi kellékek, de hiányzik nála a jellemesség az csak ártalmára lehet egyházának. Theol. intézeteinknek oly irányban kell működniök, hogy a belőlök kikerült hitjelöltek mívelt emberek, szakszerűleg képzett lelkészek s példányképül szolgáló jellemek legyenek, minthogy máskép nem felelhetnek meg magasztos hivatásuknak. Míg a theol. intézetek ily képzett szakemberek nevelését tartják legfőbb czéluknak s e czél felé törekszenek addig senki sem vádolhatja őket kötelességmulasztással vagy czéltévesztéssel. Ha theol. intézeteink jelenlegi tantervét vizsgáljuk, azt találjuk, hogy három irányú s e hármas iránya által hivatása: mind azt nyújtani, a mi a fentebb kifejezett czél elérésére szükséges. A theologiákon előadatni szokott bölcsészeti tárgyak hivatása tovább fejleszteni a gondolkozást s emelni az ifjak míveltségi fokát; az elméleti theol. tudományok hivatása megadni a szükséges szakképzettséget ; a gyakorlatiaknak végül az élet számára képezni ki őket. Midőn a hittanintézetek ezen hármas irányban működnek s ily módon akarnak használni az egyháznak : e tekintetben azt hiszszük teljesen fogták fel ez intézetek hivatását azok, kik e tervet kidolgozták számukra. Hittanintézeteink mindegyike ezen az alapon szerveztetett s mindegyike ilyenféle tantervvel bír. Vájjon ily körülmények között a közös czél szempontjából szükséges-e a hittanintézetek oly nemű szervezése, hogy teljes egyformaság legyen közöttök : az oly kérdés, melyre határozott nem-mel kell felelnem. Az egyetemes gyűlés említett határozatának nem is lehet ilyen intentiója. Ily intézkedés szükségtelen s ártalmas lenne úgy egyházunkra, mint csírázásban levő prot. theol. tudományunkra, mert oly schablont szentesítene, mely megölne minden szabadabb mozgást s életet. Intézeteink nemcsak lelkészt képző szakiskolák, hanem egyúttal hazai prot. theol. tudományunk focusai, a melyek világítani s egyházunkat a tudományban előbbre vinni tartoznak. Az egyformaság kizárja az egészséges tudományos versenyt, feleslegessé teszi a 3 theol. intézetet és halálthozó stagnálást okoz. Rosszúl ismeri a prot. egyháznak fejlődését s nagyszerű tudományi irodalmát, a ki azt hiszi, hogy azt az egyenlőség szülte. A protestantismusnak egyik kellőleg nem méltatott elve a szabadság, a szabad verseny eszméje. De ha akarnánk is teljes egyenlőséget hozni be, az kivihetetlen. Két intézetünk 4 évi folyamra van berendezve, de az egyikben nyolcz, a másikban négy tanár tanít, mi világosabb, mint hogy a 4 tanerővel bíró nem alkalmazkodhatik mindenben a 8 erővel bíró intézethez. A 3-dik intézet 3 évi folyamban adja elő azon theol. tudományokat, a melyeket ama kettő 4 évi folyamban ; itt tehát még nehezebb lesz az alkalmazkodás. Midőn a tanterv teljes egyenlősítését kivihetetlennek, de mi több károsnak s halálthozónak ismerjük : akkor nagyon természetes, hogy el kell tőle államink. Ebből korántsem akarom azt következtetni, hogy theol. intézeteink mindegyike a maga separatisticus útján haladjon semmit sem törődve a másikkal s harmadikkal; korántsem akarom azt állítani, hogy az egyes theol. intézetek között semmiféle összekötő s összetartó kapocs ne legyen, hanem csak azt hangsúlyozom, hogy nem szabad és nem lehet őket deterministicus sablon szerint szervezni. A három intézetnek egymás mellett csak akkor s az esetben van létjoga, ha mindegyike bir sajátos jelleggel, charakterrel. Ezen jellegök egy részt abban állana, hogy esetleg más és más theol. iránynak lennének képviselői, más részt abban, hogy az egyikben pl. a történelmi szakot, a másikban, az exegetikait, a harmadikban a systematikait mívelnék kiválólag. Ilyféle szervezés mellett idővel meghonosíthatnók azt is, hogy theologusaink nem egy hittanintézetet, hanem többet látogatnának meg s nem tennék, mint most, hogy a mely intézetben kezdik, abban végzik is theol. tanulmányaikat. Ekkor következnék el a valódi tudományos verseny az egyes intézetek s tanárok között az egyháznak s hazánknak javára. Ekképen magyarázva az egyetemes gyűlés határozatát csak üdvözölhetem azt, mert meg vagyok győződve, hogy csak javunkra válik. Ezek alapján én a tanterv egységét következőleg alapítanám meg : A bölcsészeti tárgyak közül okvetlen kötelezőnek tekintem a bölcsészet történetét legalább heti 3 órában két féléven keresztül s itt különösen a legujabbkori bölcsészeti rendszerek ismertetését kívánnám meg. Ép ily fontosságú a neveléstan s nevelés története, a melyekre ugyanannyi órát kellene fordítani, mint a bölcsészet történetére. Az eddig előadott vallástörténetet nem tartom oly fontosnak, hogy helyette pl. a psychologiát nem lehetne elővenni. Az egyháztörténelemre két éven át heti 4 órát tartok szükségesnek. A magyar prot. egyháztörténetnek az egyetemessel összekapcsolt előadását tartom helyesebbnek legalább egyelőre, míg elkészül egyházunk történelme. Ezt pedig nagyon könnyen lehet elérni, hogy a ref. kori egyháztörténelemre s a legújabb korra több előadási óra vétetnék. Miután ezen tárgyak a 2-ik év végén tartatni szokott alapvizsga tárgyai, nagyon természetes az első 2 évfolyamban adandók elő.