Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyház – felekezetek (Thomay József)

Hatodik évfolyam. 10. szám. Pozsony, 1888. évi márczins 3-án. E YA NGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. f >1 Előfizetési ár: Egész évre 6 frt — kr. félévre . S,—, negyedévre 1 , 50 , Egy szam ára : 12 kr. o. e. V J YVLEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRS2TTSNSZKT FEBBNGZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr.. többször közölve 5 kr. Bélvegdij : külön 30 kr. Tartalom: Egyház, — felekezetek. (Thomay József). — Theologiai intézeteink tantervéről. (Mayer Endre). — Bányakerületi özvegy-árva és nyugdíjintézet. (Eaab Károly). — Belföld. — Vegyesek. — Pályázat. A napokban egy művelt ferfiu, a ki a társadalomban tekintélyes állást foglal el s a ki hozzá még kir. tanácsos is, beszélgetés közben ezt a megjegyzést tette : „A felekezetek lelkészei nagyobb tevékenységet fejtenek ki híveik lelki gondozásában, mint a mi papjaink". Tehát szerinte csak a róm. kath. egyház az egyház, a többiek csak holmi felekezetek. No most már, ha egy kir. tanácsos is így gondolkozik, mit várhatunk akkor azoktól, a kik értelmi minősítés által hasonló kitüntetésre érdemeket nem szerezhettek ; mit várhatunk különösen az ügy nevezett „intelligenczia" keretén messze kivül álló azon népbeliektől, a kik tekintet nélkül immár az ő vallásokra, vagy egészen műveletlenek vagy csak félig műveltek? ! Hát azoknál még nagyobb a lehetőség a téves, az elfogultságból eredő gondolkodásra, a helytelen következtetésre, azok még inkább hajlandók arra, hogy a látszat után Ítélve a róm. kath. egyház előnyére tegyék meg a külömböző vallások közötti megkülömböztetést. S hogy ez általában véve így van, annak oka önző korunk anyagelvüség felé hajló és üres külsőségek után kapkodó felfogásán kivűl, — mely a róm. kath. egyház gazdagságában és fényében tetszeleg magának, — főkép abban rejlik, hogy a róm. kath. lelkész a közönség gondolkozásában fölébe helyezi magát a törvénynek, mintegy elhitetvén a közönséggel azt, hogy a vallásügyben hozott országos törvény csak a felekezetekre vonatkozik s nem egyúttal a róm. kath. egyházra is. Hiszen az újabb időben egészen nyíltan ki is rukkoltak azzal, hogy a bevett vallásfelekezetekre vonatkozó intézkedéseket a kath. egyházra kötelezőknek nem tekintik, mert a kath. egyház nem „bevett vallás felekezet", — „non recepta, sed a vita, haereditaria et constitutionalis". Hiába igyekezünk aztán mi érvekkel meggyőzni az illetőket, még ha külömben híveink is, hogy hiszen az a törvény épen azért országos törvény, mert kötelező erővel bír az egész országban lévő összes egyházak, tehát a róm. kath. egyház lelkészeire is. Hiába, — mert a válasz ez : kétlem, hogy úgy van, mert ha úgy volna, akkor azt a törvényt megtartanák a r. k. lelkészek is, miként megtartják más egyházak lelkészei. Hiába érvelünk tovább így szólván : hogy ha azok nem tartják meg, hát visszaélést követnek el ; mert erre meg csakhamar készen vannak ezzel a felelettel : ha visszaélés volna az, a mit elkövetnek, meg is büntetnék őket érte. De hagyjuk abba a feleselgetést, ez utóbbi ellenvetést a gyakorlati életből vett példákkal ügy sem gyengíthetjük meg. Elég az hozzá, hogy a plébánosok mindent elkövetnek, hogy az egyesekben és közönségben ezt a balhiedelmet, ha még nincs meg, felébresszék, ha pedig már meg van, ápolják és fejlesszék. De hát mi mindent követnek el? Nyiltan kimondják, hogy nekik nem a törvény, hanem a római pápa parancsol s ennél fogva mit sem törődve az 1868. LIII. és az 1879. XL. törvénnyel nyakra főre keresztelik a vegyes házasságokból született mindkét nemű gyermekeket; túlteszik magukat könyedén az 1884. évi 24,727 számú miniszteri rendeleten s 8 nap alatt nemcsak hogy önkényt be nem küldik anyakönyvezés végett az adatokat, de még a felszólításra sem hederítenek semmit, vagy ha mégis válaszra méltatják azt, kereken kijelentik, hogy a mit ők egyszer már beírtak, fölösleges azt nekünk is még egyszer beírnunk. Annyi azonban bizonyos, hogy a plébános urak nem mindnyájan mernek ilyen nyilt sisakkal kilépni, hanem, hogy szabadjon egy kissé triviális hasonlattal élnem, — zsákban árulják a macskát. Ámde az ő ravaszságuk nagyon hasonlít annak a macskának a ravaszságához; mert mégis egy kicsit szepeg-