Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Papi konferenczia Belgrádon (Schwalm György)

437 be s melyek mégis istenitisztelet helyiségei gyanánt szolgálnak s melyeknek ablakai kívülről is hallgatókkal ellepvék. Ily értelemben kér segélyt Grutschno, Sierakowitz és Heidemühl részére. Habicht darmstadti praelatus szól a Mainzot körülvevő protestáns Weilenau, Bretzenheim és Mombachról, mint mélyek hivatvák a mainzi ultramontanizmus ellensúlyozására. — Weilenaut kéri felvétetni a nagy szeretetadományért pályázók hármas jelöltségébe; mit elnök meg is ígér. Elnök most már hálát mond az egylet nevében Haliénak, az ünneprendező bizottságnak stb. és dr. Hölscher lipcsei lelkész mondja a záró hálaimát, mire éneklés után d. u. Va^-kor véget ér a nagygyűlés. D. u. 4 órakor Reubke zeneigazgató vezetése alatt, minden részében sikerült hangversenyt adott az énekakadémia. • Ezt követte Frick igazgató vezetése mellett a Franckeféle intézetek megtekintése és esti 8 órakor, a „Prinz Carl" vendéglőben az utóünnepély, melyen ének és Wächtler lelkész beszéde után Fricke elnök felolvasta a császárhoz intézett táviratra érkezett választ és utóbb Wächtler lelkész felolvasta Fritz Fliedner levelét Madridból, melyben az szokott érdekes módon vázolja az evangyeliom haladását Spanyolországban. — Még számos más szónok írta le a maga diasporáját, mire 10 óra után véget ért a szép utó-ünnepély. A végnek utolsó mozzanatát képezte pénteken, sept. 7én az Eislebenbe való kirándulás, a Luther-szobor előtti és az András-templomban végbement ünnepély. — Közös ebéd után, mindenki az ünnepélyek gazdag emlékeivel tért haza. Láng Adolf. Papi konferenczia Belgrádon. (Folytatás). A chinaiak megtérítése nagy nehézséggel jár. A nép nagyon bizalmatlan s gyanakodó az idegenek irányában. Hét esztendei fáradozás után Pritsche csak egyetlen egy félnőtt tanítványt volt képes teljesen Krisztus urunknak megnyerni. Tizennégy év alatt összesen 105 térített meg. Ezek között egy opiumot szívó korosabb tanító is volt. Hívei gyengéd szeretettel csüngtek rajta s könnyek között váltak el tőle s családjától midőn hazájába visszatért. A konferenczia második napján az az hétfőn május hó 14-én d. e. 9 órakor Müller A. brailai lelkész a paplakon imával s énekkel összeült testvérei? előtt. Obermann belgrádi lelkész által elmondott kenetteljes megnyitó beszédje után, a „tolerancziáról" tartott érdekes s felette tanulságos felolvasást. Munkájának bírálójául Yorhauer pitesti lelkész volt kijelölve. Értekező kiindult Pál apostolnak a rómabeliekhez írt levele 12. fejezetének 18. verséből : „Ha lehetséges, a menynyire ti tőletek lehet, minden emberekkel békeségesen éljetek." Kiemeli, hogy a népeket jelenben a nemzetiségi eszme választja külön. Párhuzamot von a politikai harczok s azok között, melyek vallási téren folynak. Adja ezután a tolerancziának fogalmát : türelem nem azonos a béküléssel, hanem az ellenségeskedésből folyó viszonyoknak békés tiirése. A kigyuladt harczban csak is Krisztus lehet magatartásunknak normája. Szelídség és szent buzgalom az igazság kiderítése körül főkötelességünk. Isten igéje nem tartalmaz kasuistikát. „Valaki az igazságból vagyon, hallgatja az én beszédemet." János 18, 37. Nem a kívülünk, hanem a bennünk levő világ ellen kell tusakodnunk ; nem saját elleneink hanem Isten országának ellenségei ellen kell harczolnunk. Több objectivismus kívánatos e nemes küzdelemben, mert a subjectivismus rokon az egoismussal. Kitünteti az ellentétet a vallási és egyházi toleranczia között. A kath. papnak türelme nagyon is körül van határolva s szűkre szabva az engedelmességi fogadalom által. Ez bennünket meg nem köt. Az államnak az egyháztól való különválasztása s önállóság után való törekvés felette kívánatos, nem különben a pap mint lelkipásztor kötelességeinek elválasztása azon kötelezettségeitől, melyeket az egyház fentartásával szemben teljesíteni tartozik. Óvakodnunk kell a külsőleges egyháziasságtól s az érzékinek zárdai élet által való elnyomásától. Egyháziasság nem egyenlő vallásossággal ; de vallásosság egyháziasság nélkül sem kívánatos. Amint nem állhat fen ez életben a szellem test nélkül, oly kevéssé állhat fen vallásosság egyháziasság nélkül. Az egyháznak teste is ápolandó. Áttér ezután a propagandára s a különbséget fejtegeti a katholikus és a protestáns propaganda között. Vallási propaganda szent kötelességünk míg az egyházi propaganda csak anynyiban kívánatos, a mennyiben a vallási propaganda azt kívánja. A bor nem az edény, hanem az edény a bor végett van. Katholikusok és zsidók nem állnak közelebb hozzánk mint a pogányok. A protestantismus állása a katholicismus és mozaismussal szemben. Mély űr választ el bennünket, miután az összekötő híd — Krisztus — elvettetik úgy a katholicismus, mint a zsidóság részéről. Nem maga a zsidóság, hanem az abban rejlő materialismus ellen kell küzdenünk. A tételek, melyek hosszabb vita után e tárgy felett felállítattak a következők : 1. A népnek életében és a szellemi irányok kemény harczában nyilvánuló éles ellentétek feladatunkúl a vallási türelmet tűzik ki. 2. Türelem nem azonos béküléssel, hanem más szellemnek türelmes hordozása. 3. A vallási türelem normái Krisztus és apostolainak tanaiból merítendők az irás szerint. 4. A türelemnek külső határai az írásban nincsenek világosan körülvonalazva, hanem az igazság után való személyes törekvésben fellelhetők. 5. A vallási türelem feladatai analógiában állanak a megszenteléssel általában. 6. A türelem csak a bűnösre lehet tekintettel nem pedig a bűnre. 7. Különbség teendő az egyházi és a vallási türelem között. 8. Erős egyházi szervezet s szilárd rend az egyházban előfeltételei a vallási türelem feladatainak megoldhatására. 9. A híveknek együttes közreműködése a közös czél elérésére szintén egyik előfeltétele a türelem feladatainak teljesítésére a lelkészi teendőkben. 10. A propagandát illetőleg a proselytáskodás elvetendő. . ' (Folyt, köv.) — Nyilvános hálanyilatkozat. Hetven évem befejezése alkalmából esperességek, intézetek és egye-