Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Theologiai szakkönyvtárunk kérdéséhez (Dr. Szlávik Mátyás)

433 badon, mennyei és földi szentek, félistenek közvetítése nélkül érintkező istenfiakra, szóval az emberre, mint önmagán feltétlen értékű, önés czéltudatos szabad személyiségre bízta, igen természetes, hogy az egyéni indítás alapján nem csak az egyházi, hanem általán az egész társadalmi élet képe megváltozott. Épen azért nem véletlen dolog az, hogy a vallás és egyház reformátiójával — hogy az állami életet ne is említsem — történetileg a tudomány reformátiója is összeesik. A protestantismus ugyan eredetileg, mint vallási elv lépett fel, de, midőn általában az embert, mint egyént, individuális személyiséget, ugyanakkor a központi személyi erővel, a lelkiismerettel, az emberi szellem összes erőit, működésének minden irányában felszabadította. Amikor maga az ember, ugyanakkor az embernek minden szent java szabad lett. A hitszabadság, mint valójában magának az emberi szellemnek szabadsága, maga után vonta a tudomány, a szellem e legkiválóbb nyilatkozatának szabadságát is. Mi volt a tudomány a protestantismus előtt? — tudjuk mindnyájan — hontalan és jogtalan pária. Az uralkodó r. kath. egyház a hivatalos igazság nevében rablánczra verte a szellemeket s ha egyik-másik neki hódolni nem akart, ha önállóan gondolkodni, alkotni, teremteni mert s azt, a mit méhében szült, napvilágra hozta, — akkor a szülőt s szülöttjét, a tudóst és könyvét — átokkal sújtotta, máglyán megégette. A hierarchismus csak egy tudományt tűrt meg, — azt, a mely az ő theologiájának szolgálója volt. S milyen volt ez a theologia? Talán egységes elvi alapon, önállóan, a kutatás és vizsgálódás szabadságával megalkotott, az egyéni szellem sajátosan megalkotott világ s életnézetét visszatükrözött rendszer? Szó sincs róla : nem volt az más, mint az egyház szótöbbséggel megállapított s vakon elfogadott hittételeinek szolgai hűséggel bizonyos külső schéma szerint alakba öntése: egyháztétel-gyüjtemény. Tudomány ez? Ha a tudomány — csak a történeti, a hagyományos ismeretek kisebb nagyobb tömegének halmazata, — akkor igen. De ha a tudomány az eszmei igazság tartalmának egységes elv alapján kifejtett, a tudós lelkében megalakult sajátos világnézetnek logikailag összefüggő rendszere, akkor nem. S ki adta meg a tudósnak a jogot, hogy ne a rá nézve idegen szellem alkotásait, — az egyház hagyományos tételeinek tudományát, hanem saját szellemének, — tudatos és komoly kutatás utján megalkotott önálló világnézetét, a maga tudományát hirdethesse ? Megadta az, aki az emberi szellemet minden külső tekintély rabsága alól felszabadította: a protestantismus. S lett valódi tudomány, — lett önálló theologiai élet is. A szellemek felszabadultak s — azóta minden téren folyik az alkotás munkája. A szabad tudomány átteremtette a világot: létesitett olyan kultnrát, amiről az ősök nem is álmodtak. Ezeket szükségesnek tartottam előre bocsátani, hogy a „Prot. Irodalmi Társaság" ügye körül felmerült vitás kérdéseket elvi álláspontról Ítéltessük meg s levonhassuk a következményeket, amikre számíthatunk, ha a nézetünk szerint magára a protestantismusra veszedelmes debreczeni irányzat nálunk erőre kap. Dr. Masznyik Endre. A magyarhoni evang. theol. akadémia buzgó tanári kara által valóban „az idők teljességében" kezdeményezett irodalmi vállalata tudvalevőleg, „czélszerü és a tudomány színvonalán álló theol. és philos, szak- és segédkönyvek közrebocsátása által első sorban a tudományos oktatás sikerét kivánja biztosítani és előmozdítani", mely praktikus czél mellett „a tudományosság színvonalának emelését s a theol. és philos, tudományok iránt való érdeklődésnek szélesebb körben való felébresztését (s a tudományok fejlesztését is) czélozza." Nem lehet theol. professzor, lelkész vagy mivelt prot. ember e hazában, ki e vállalatnak szükségességét és jogosultságát be ne látná, s magam is kezdettől fogva e vállalat őszinte intentióját s nemes törekvését szóval és írásban melegen üdvözöltem, ha mindjárt azzal szemben birálati állást foglaltam is el, — s épen ezen intentiója s annak valóban hézagpótló jellege indított arra, hogy elvi álláspontom feladása nélkül annak szerény bölcsészettörténeti kísérletem átengedésével munkatársává lettem. A ki ujabbi egyházirod. viszonyaink fejlődését csak távolról is ismeri, annak be kell vallania, hogy a derék Kovács Albert-féle protestánsegyleti vállalatnak anyagi pártolás hiányában való beszüntetése óta irod. életünkben pangás vagy legalább is sivár stagnálás állott be, s alig jelent meg a közel mult években egy-egy theol. vagy pláne philos, szakmunka — a szerző költségén. — Annak oka első sorban fogyasztó közönségünk, lelkészi karunk anyagi szegénységében rejlik, s ez a körülmény, mondjuk ki egyenesen : irod. viszonyaink felette mostoha helyzete, nem pedig holmi reám fogott, „ két kulacsos kryptocalvinistikus " hajlam magyarázza meg azt, hogy az egyházi s tudományos theol. és phil. irodalom terén a központosításnak, a tágabb evangy. prot. álláspontnak hive vagyok, s részemről az egyetemes magyar prot. jelegű Irod. Társaságot tartottam annak, mely egyházi irodalmunk többi ágai mellett a theol. és philos, szakirodalom fejesztését is fogja programmjába fölvenni. Az tudvalevőleg a sürgetés daczára sem történt meg, — ép azért tartom jogosultnak a pozsonyi akad. theol. tanárok által kezdeményezett irod. vállalatot, a melynél hasonlóképen kezdettőlfogva annak köpontositó, az az egyetemes evangelikus jellegét hangsúlyoztam, — más szóval kifejezve: hangsúlyoztam azt, hogy e vállalat a soproni és eperjesi theol. taninté-