Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Vadházasságok (Thomay József)

42' állapítására, mert ebben sem az benn nem foglaltatik, hogy az ülés elnapoltassék, sem az, hogy megtartassák. Zsilinszky Mihály titkár erre Szó'cs Farkas helyettes jegyzővel együtt felolvasta a tagok névsorát s azok, a kik ott voltak, „jelen" kiáltással adták tudtul. A szám megállapításának folyamán gr. Degenfeld indokolva, hogy a tiszántúli kerületből mért jöttek oly kevesen, azt mondotta, hogy a legtöbb tag nem kapta meg a meghívót és a kötelező okiratot. S z ő c s Farkas összeolvasván a jelenlevők névsorát, kihirdeti, hogy összesen 17 pártfogó, 34 alapító és 42 rendes tag jött el a közgyűlésre. Mire ismét felszólalt Tisza Lajos s konstatálta, hogy eleinte 35 pártfogó, 191 alapító és 266 rendes tag, tehát összesen 492 tag jelentkezett, jogérvényes kötelezvényét pedig 181 tag nyújtotta be. A gyűlésen azonban mindössze 93 tag jelent meg. Ezek alapján Tisza Lajos indokoltnak tartja elébb felhozott aggályait. A társulatnak kerekszámban ötszáz tagja közül sokan meg sem kapták a nyomatott felhívást. Az egybegyűlt 93 tag alkossa meg a társaságot? Szóló tehát most formaszerüleg is megteszi indítványát, hogy a közgyűlés a jövő tavaszra halasztassék el. Erre dr. Masznyik Endre újból felszólal Tisza indítványa ellen, mert annak okát nem látja. Sokkal jobb szerette volna — úgymond — ha nyíltan és egyenesen járnak el s nem ily úton s módon. Mért nem mondják meg egyszerűen az elnapolás igazi okát? Megállapították az egybegyűltek számát. Nem számra, de lélekre van szükség. „Mi — folytatja szóló — az ügy iránt való meleg érdeklődésből, lelkesedéssel jöttünk ide s most a helyett, hogy elvi alapon állást foglalnánk s véglegesen szervezkednénk a munkára, maguk a vezetők kellő megokolás nélkül egyik hónapról a másikra halasztják a gyűlést." Szóló tiltakozik az ellen, hogy a társulat az elvtelen opportunizmus álláspontjára jusson. Ki biztosít arról, hogy tavaszszal többen lesznek jelen? A kik jelen vannak, az alapszabályok értelmében érvényesen határozhatnak. A ki pedig nem akar belépni, az maradjon távol. E szavak után izgatottan kelt fel T i s z a Lajos, ezeket mondván: Hiába fáradoznék azon, hogy a mit a tiszteletes úr meg nem ért, azt neki megmagyarázza. Visszautasítom az ily inszinuácziókat, hogy az igazi okot meg nem mondtam, hogy az elvtelen opportunizmus álláspontján volnánk. Kun Bertalan azon kezdi, hogy kerületéből 150 tag iratkozott alá s mégis ő maga jött el. Oka ennek az az egyenetlenség mely sokat visszatartott, kik késiekednek szavukat beváltani. Ezért tartja czélszerünek Tisza indítványát, mert ki habet tempus, habet vitám. dr. Masznyik Endre : Köszönöm, hogy a Főtisztelendő úr igazságot szolgáltatott nekem, midőn rámutatott az elnapolás igazi okára. Br. Prónay Dezső elfogadja Tisza indítványát. Elvi dologban maga is ellensége az opportunizmusnak. Csakhogy itt technikai akadályok miatt halasztják el a gyűlést. S ily körülmények közt szóló barátja az opportunitásnak. Miután még ily értelemben Szász Károly is nyilatkozott, szavazásra került a sor. dr. Masznyik indítványa mellett tizenegyen szavaztak. Tisza indítványa elfogadtatván, az ülés általános lehangoltság mellett feloszlott. Debreczen győzött, — de még egy ilyen győzelem s akkor jó éjszakát neked Prot. Irodalmi Társaság! ! , Dr. Masznyik Endre. Vadházassápk, Alig van a kath. egyházban nagyobb ellentmondás annál, hogy a házasság szentségét épen a szenteknek nem szabad felvenniök. A „szent atya" örökös agglegénységre van kárhoztatva s a lelkészkedő papság is kicsinyje úgy mint nagyja esküvel kötelezi magát arra, hogy nőtlen marad egész holta napjáig. Elég furcsa bizony az, hogy míg a laikusnak szabadjára van bizva az ezen szentséggel való élés, de sőt az egyház által ajánltatik is neki, addig a klerikusok szigorúan el vannak tiltva attól. Pedig hát a kik a római egyház hitelvei szerint úgyis szentek, illetve a kiknek a szó legkitűnőbb értelmében a szentség fényével kell tündökölniük mások előtt, a lelkészek, a közmorál felkentjei, a kultura bajnokai, a tudomány előharczosai, a szent Isten titkainak sáfárai mért nem tarthatnak igényt arra, a mihez a társadalmilag megbélyegzett, megátalkodott bűnös, a legműveletlenebb, legnyomorultabb individuum is szabadon járulhat, a minek a neve sacraraentum? De hát azt kérdezhetné valaki, hogy mi köze a VII. Gergely által dogmává lett papnőtlenségnek a vadházassághoz? Bizony van neki hozzá köze és pedig talán nem is kicsiny. Mert hiszen minden természetellenes intézmény — minő a papnőtlenség is — a morálon boszulja meg magát majd az elméletben, majd sokszor a gyakorlatban is. Szoktak ám a népbeliek is elmélkedni. És elmélkedésükben rájönnek arra, hogy lelkészeik nem a „Castitas'-ra is, miként a szerzetesek, hanem csakis a nőtlenségre tesznek fogadást. A népbeli, mikor gondolkodik és itél, rendszerint abból szokott kiindulni, a mit lát, hall, tapasztal. Ha látja a plébános űr szakácsnéját vagy gazdasszonyát, ha látja, hogy az a főtisztelendő úr oldala mellett olyan jogokat élvez, a milyeneket csak egy hitvestárs szokott élvezni, ha hallja a panaszt, hogy a káplán úrnak uti luput kötöttek a lábára a — gazdasszony miatt s ha tapasztalja azt, hogy ama bizonyos nőszemély milyen kiváltságokban, milyen különös kedvezményben részesül ott a parochián : akkor ne csodálkozzunk azon, ha ferde nézetet alkot magának a házasságról s ha azt a gyakorlatban is minden skrupulus nélkül megvalósítani törekszik, nem azt az elvet tartván szeme előtt: „quod licet Jovi, non licet bovi", hanem azt : „ a maiore discit arare minor ! " Ennélfogva ha nem mondjuk is ki általában azt, hogy a plébánosoknak gazdasszonyaikkal közös háztartásban való együttélése — vadházasság — de sokan lehetnek, a kik annak tartják azt és a példát követik.