Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Nekrologok - Neubauer János (Kurz Sámuel)

420 é. kerületi gyűlésen. Fájt szívünk, midőn vele találkoztunk, midőn szavát hallottuk. Sejtettük, hogy a néhány alig érthető szó, melylyel szokott évi adományát letette a gyűlés asztalára, — hattyúdala annak a köztiszteletben álló férfiúnak, kinek örömében — bánatában mindnyájan osztoztunk. Setét sejtelmünk megerősödött, midőn szeptember elején megnyitottuk a tanévet, megtartottuk az érettségi vizsgálatot az ő jelenléte nélkül. Uj reménysugárként vettük a hirt, 'hogy állapota jobbra fordulván, eljő a november 14-én Sopronban tartott tanárválasztó gyűlésre. De ő el nem jött. Jött helyette a lesújtó hír : Káldy november 15-én jobb létre szenderült ! Meghalt, — meghalt nyugodtan. Látta ő a halál angyalát, a mint bekopogtatott hajlékába. Hónapokig látta állni Íróasztala mellett, ágya szélén, — meg nem rémült, — de megértette néma szavát : „rendeld el házadat!" A legkisebb részletekre terjedtek végintézkedései, — családját még az utolsó nehéz gondtól is megakarta kimélni, liült tetemeinek eltakaríttatása iránt is intézkedvén. Kikísértük a szépfekvésü alsókáldi sírkertbe. Ott összeolvadtak a család könnyeivel a nép ezreinek, a minden rendű és rangú gyászolók könnyei. Áldást mondtunk a hűlt tetemekre, Isten hozzádot az elköltözött léleknek. Szíve megszűnt dobogni, — emléke él köztünk. Megdicsőült szelleme letekint az égből, — örül, ha jelszava hangzik a földön : tegyük meg kötelességünket ! Tegyük meg, — s áldott lesz köztünk az igaznak emlékezete ! Poszvék Sándor. Múlt hó 18-án jobb létre szenderült a felsőlövó'i tanés nevelőintézetek igazgató-tanára: Neubauer János, élte 51-dik, tanárkodása 26. s igazgatói működésének 13-dik évében, mint e b. lapok 48. számában is jelezve volt. Miután azóta azonban hiában kerestem a boldogultnak nyomát, engedje meg Nagyt. szerkesztő úr, hogy én röviden megemlékezzem arról, kit gyermekkorom óta ismertem, barátomnak nevezhettem s a ki megérdemelte, hogy emléke tovább is fenmaradjon közöttünk, különösen hazai protestánsok közt! A boldogult 1838. september 8-án Felső Lövőn született. Édes atyja a tudvágyó fiút a papi pályára szánta; miért is a fiút Lövőből, hol az algymnasiumot látogatta volt, Sopronba vitte; theologiai tanulmányait azonban nem itt fejezte be, hanem Bécsben és Erlangenben, mely utóbbi helyen még különösen a filosofiára is vetette magát. 1863ban külföldről való visszajövetele után azonnal születéshelyén nyert állomást mint Supplens a reál- és gymnásiumi iskoláknál; egy évre rá azonban már mint rendes tanárt látjuk őt társai között. Itt-ott egyházi funktióra is felszólíttatván, felavattatá magát lelkészül; 1876-ban pedig igazgatóvá lőn megválasztva, mmtán közvetlen elődje Stettner Gyula, igazgató-tanári állását ugyanott a papi állomással cserélte fel. Azóta Neubauer állását lelkiismeretesen és tehetsége szerint a legjobban töltötte be; de azért ne higyje senki, hogy a boldogult nem érezte volna soha ama igazságot, mely e régi latin közmondásban foglaltatik : „Nemo propheta acceptus in patria sua!" Nem olyan könnyű állás ám az a f.-lövői igazgatói állás! Theologus is legyen az illető, paedagogus is, a reáliskolai dolgokhoz értsen, a gymnásiumiakhoz is, emellett meg legyen feje, vezére az internátusnak, a képezdei tápintézetnek, hozza egy kalap alá a legkülönbözőbb elemekből álló tanerőket, tartson rendes előadásokat, sat. sat., szóval : nagy és fölötte nehéz feladat az! S Neubauer, a szerény, szelidlelkű ember, 12 évnél tovább állt azon a helyen, melyen tudtunkkal előtte oly sokáig egy igazgatója sem az illető intézeteknek. Eltekintve a belügyektől, melyek sok tekintetben majdnem belbajoknak mondhatók, még helyt kellett állania mindenféle más, kívülről jövő felszólalásoknak. Hol a Gusztáv-Adolf-egyesületnek, hol pedig a hazai m. közokt. ügyi kormánynak, hol a Dunántúli egyházi hatóságnak (melynek égise alatt állanak a lövői intézetek) volt mondanivalója, úgy, hogy nehéz volt mindig s lesz ezentúl is azon állást úgy betölteni, hogy az illető egyén, legyen az bárki, minden irányban tökéletesen megfeleljen hivatalos kötelességeinek. Erős meggyőződésünk, hogy szakítani kell az addigi 1845 óta fenálló rendszerrel! De mindezek daczára Neubauer működésének, illetve közreműködésének a jónak, czélhozvezetőnek elérésében maradandó becse, emléke lesz a felső-lövői iskolák körül ! 0 alatta a képezde, mely ezelőtt 2 praeparandiai s 2 semináriumi osztályból állott, az ő és Ebenspanger közreműködésével a hazai törvénynek megfelelőbben akként változott, bogy a 2 praep. osztály 4-re emeltetett, úgy, hogy a tanítóképzés ott most 6 évet vesz igénybe. A reáliskola, hajdanában 3 osztályból állván, ma, valamint a gymnásium, melynek ő előtte csak 4 osztálya volt, 6—6 osztályból állanak. A képezdei növendékek számára külön könyvtár és önképzőkör teremtetett; a „Wimmer-", valamint „Weber"alapitványok létesíttettek; a benlakó tanítványok dolgozós hálótermei szintén előnyösen megváltoztattak; az intézeti épületek előtt pedig gyönyörű hársfasor hirdeti Neubauer igazgatóságát! S a mit már elébb kelle vala felemlíteni : „sok fiatal tanító tisztelte benne volt tanárát, igazgatóját, jóakaróját." A tanítóknak egyletekben való működését is sokra becsülte, maga is részt vett az ilyen tanácskozásokban a mikor csak tehette; a „felső vasi tanitóegyletben" N. sokáig viselt tisztséget. Hosszantartó izületi csúz és májbaj vitték sírba a javakorbeli férfiút, a gyengéd férjet, a jó apát, az őszinte, minden szívességre mindenha kész barátot! Intézetbeli társain, az iskolai bizottságokon és számos, jó, igazi barátokon és volt tanítványain kivül gyászolják őt finom műveltségű neje, Jordan Angela és kiskorú gyermekei : 2 fiú és egy leány! Ilyen a mi életünk! ki a boldogultat, még csak pár évvel ezelőtt egészségtől mintegy duzzadó férfiút összeha-