Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Gusztáv-Adolf-egylet 1888. szept. 4–6-ikán S. m. Halleban tartott 42. nagygyűlése (Láng Adolf)

412 kiszolgálandó. A meghallgatott úrvaesorai beszéd s a gyónás után, az absolutio végett járulván a hívek az oltárhoz, a nem úrvacsorálók közül sokan haza siettek, mi az ünnepély rendes befejezésére nézve egy kissé visszatetszőleg hatott, valamint az úrvacsorával élők csekély száma^ is. Az egész ünnepély a helyi lelkész imája s ároni áldásával ért véget. Fogadja az egyház forró köszönetét nagyt. Achim Ádám esperes úr, valamint Dax György és ifj. Jeszenszky Károly urak is szíves fáradozásukért s a lelki élvezetért, melyet az ünneplő egyháznak szereztek. Schulcz Jenő. Tanítói jubileum s tanítói gyűlés Alsó-Sajón. Az alsósajói egyház nov. 14-ikén azon alkalomból, hogy tanítója akkor töltötte be hivataloskodásának 40. évét, szép ünnepélyt rendezett. Ezen alkalomból a gömörmegyei általános tanítótestület rozsnyói járásköre Alsó-Sajóra tette őszi közgyűlését. Chotvács Pál alsó-sajói lelkész, Terray Béla körlelkész s Klein Sámuel felügyelő valamint a kör elnöke id. Nagy Lajos a jubiláns Majba Lipót lakásán fejezték ki az egyház s a kartársak jó kivánatát, üdvözletét. Az ünnepély azután a legnagyobb helyen a templomban folytatódott, ahol Terray Pál lekész tartotta az alkalmi szónoklatot. Azután az ünnepeltnek ezüst serleg nyújtatott át, melyet az ünnepély rendezői vettek ama nap emlékére. Az ünnepelt szívből jövő meleg szavakban köszönte meg a megemlékezést, az ünnepéit, eme szavakkal fejezvén be beszédét : ígérem, hogy a míg élek, működésemet mindig szeretett hazánknak s a magj^ar ayelv terjesztésének fogom szentelni. — Bachát Endre oláhpataki tanító verses köszöntőt mondott. Az ünneplő nép „Erős várunk nékünk az Isten" dallama között hagyta el a templomot. Az ünnepély befejeztével a tanítói kör gyűlése tartatott meg. Az elnök hatásos beszédben nyitotta meg ezt, megemlékezvén melegen az ünnepeltről is. Beszédjének veleje : Bátran és előre ! Kubinyi Géza járási főszolgabíró (ki beszedében magát tiszteletbeli tanítónak nevezte), elhozta és szétosztotta a vármegyének mintegy 200 frtnyi adományát a magyar nyelvet legsikeresebben tanított tanítók között. Tartatott értekezés is, megvitatták napi kérdéseiket, letárgyalták fglyó ügyeiket, Gyűlés után a paplakon volt a jábiláns tiszteletére gazdag lakoma, mely hogy talpra esett toasztokban bővelkedett s igazi jó kedvvel volt fűszerezve, tanúsítja tán az is, hogy 5 frt toasztilleték folyt be. Az egyházi nőegylet javára ugyancsak a fehér asztal mellett 9 frt 30 kr. gyűlt be. Sok ily derék munkást egyházunknak — több ily szép napot a hű munkásoknak! R1

t f 11 i. A Gusztáv-Adolf-egylet 1888. szeptember 4.-6. S. m. Halléban tartott nagygyűlése. (Folytatás). E javaslat felett érdekes megbeszélés történt dr. Rogge udv. lelkész, Göbel hallei consist. tanácsos, Jacobi weimári főlelkész részéről és elnök kijelenti, hogy mind a javaslat, mind a megbeszélés közben felmerült indítványokat fel fogja a központi bizottmány, intézkedés végett, használni. Következett ezután a központi bizottság tagjaira történt szavazatok beszedése, melyek szerint 8 tag, részben újonnan választatott meg. És bejelentették a főegyletek a „szeretet-művére adandó adományaikat. Ezek szerint : a győző egyház részére 18,051.75, a két nem győző egyház részére 10,799.32 jelentetett be. A mi egyetemes gyámintézetünk csupán a győző egyháznak ajánlott fel 80 márka, 25 fillért. Míg e két munka folyt, addig szóhoz jutottak : Baumgartner tanár Genfből, Peterson lelkész Seraingból, Appia lelkész a belgiumi missziói egyház részéről, Schullerus lelkész Erdélyből, Marstaller konzul Bari-ból, Niemann consist. tanácsos Münsterből, Hesekiel generál-superintendens Posenből, Felici lelkész Udinéből és Gladischefsky ev. ref. lelkész Budapestről. Ezen felszólalások felette érdekesek, de e helyen hosszadalmasság nélkül nem reprodukálhatók. E helyett bővebben ismertetjük a 3 egyházat, mely a szeretet-műre volt kijelölve; nevezetesen Schwetz-et Westpreussenben, S t a d 1 ó-t Galicziában és Straub i n g-ot Bajorországban. Ezekről a terjedelmes és jelesen összeállított ismertetést előadta dr. Grossmann superintendens Grimmából. Schwetz. 1328-ban alapított ott a német lovagrend a Visztula és a Schwarzwasser találkozó pontján egy várat, mely mint rom még most is érdekes ékessége a tájnak. A vár alatt terült el a fentnevezett város, mely gyors virágzásnak indult. 1466-ban Westpreussen lengyel kézbe került; a jezsuiták behívattak az országba s ezek előbb lengyelekké tették a német főurakat, azután katholikusokká és a 17. és 18. század uralkodói ravasz erőszak és iszonyú gyilkolással (a thorni vérfürdő 1724-ben) léptek fel az evangélikusok ellen. Hosszú évtizedeken keresztül az ev. lelkészek csak titkon és álruhában látogathatták meg Graudenz és Könitz felől a protestánsoknak felmaradt, szétszórt kis csoportjait. — A német nemesség és városi polgárság (Schwetzben akkor már csak 10 ev. polgár találkozott) pusztulásnak indult, csupán egy rend állt ellen a hanyatlásnak, a Visztula síkföldén lakó német földmíves. 1772-ben, Lengyelország első felosztásakor, Westpreussen ismét német uralom alá került és Schwetzben újra feléledt az evang. gyülekezet. A mostani egyház még nem egészen 120 éves. Nagy Frigyes a vásártéren levő magtárt ajándékozva nekik, abból alakítottak templomot. E templom volt akkor 24 négyszegmérföldön, az akkor már 20,000-re emelkedett ev. lakosság számára az egyedüli istentiszteleti helyiség. Azonban ott is — mint nálunk — a Visztulának erőszakos szabályozása folytán a város folytonos áradásoknak lett kitéve. 1855-ben épenséggel 4 hétig tartott vízáradás alkalmából az a terv támadt, hogy a 600 esztendős várost áttelepítsék a Schwarzwasser balpartján lévő magaslatra s e czélra Frigyes Vilmos király 20,000 tallért rendelt is. De csak is az 1877- és 1879-ki rémes áradások után határozhatták el magukat, hogy ősi lakhelyöket, gyermekkori és házi történetök helyét elhagyják. 1881-ben fölépült az uj város, minden középület átvándorolt, csak az ev. templom maradt ott árva magányban. A város talaja szántófölddé