Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Allítsunk fel prot. tanárképző intézetet (Schneller István)

Hatodik évfolyam. 45. szám. Pozsony, 1888. évi November 3-án. EVAN GELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- 8 kiadó-hÍYat,al : Pozsony, Xonvenvatcza o. sz. Feieiös szerüesztö s kiadó : TKSZTYÉNSZKY IE ÍR. E ÜST O Z. Előfizetési ar : Egész evre tj frt — kr. félévre . 3 , — , negyedévre 1 , 50 , Egy szam ara 12 kr. o. e. J r Hirdetés ara Négyhasábos petit s őrként egyszer közölve 7 kr.. többször közölve 5 kr. Béivegdíj : külön c 0 kr. V J Tartalom : Állítsunk fel protestáns tanárképző intézetet. (Schneller István.) — Magiszter Petrus Zabelerus. Vége. (Hörk József.) — Könyvismertetés. (Németh Károly.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. — Hirdetés. Állítsunk fel protestáns tanárképző intézetet. A vallás- és közoktatási miniszter 23,728. sz. rendeletének theol. akadémiánk tanári értekezletében való bemutatása s megbeszélése alkalmából, az aka­démiánk eredeti tervezetével szorosan egybefüggő tanárképző intézet eszméje s megvalósításának az azóta szerzett tapasztalatok által is igazolt szükséges­ség tudata oly élénken hatotta át a tanári kart, hogy nyomban megbizott engem azzal, hogy e fontos ügyet a theol. akad. nagybizottság elé terjesztendő évi jelentésemben legfőbb kormányzó testületünk előtt is felelevenítsem. Megtettem. Minthogy azonban jelentésem eme részének czélzata oda irányult, hogy emez eszme s annak megvalósítása iránt az érdeklődést tágabb körökben is felkeltsük s szavaim magában a nagy­bizottságban visszhangra találtak : a nagybizottság elnöke báró Prónay Dezső egyetemes felügyelőnk 0 Méltósága kivánatosnak tartotta, jelentésem e részé­nek egyházi sajtónk utján való közzétételét. Ez elnöki felhatalmazás alapján bátor vagyok tehát kartársaim megbízásából készült eme jelen­tésemet, az abban foglalt eszmét e becses lap igen tisztelt protestáns szellemű olvasóinak szives figyel­mébe ^ajánlani. £ * Őseink a tanügyet a vallás ügyével szoros szervi összeköttetésben levőnek tudták. Midőn vallási szabad­ságukért küzdöttek, küzdöttek egyszersmind a nevelés, az iskolázás, a tanügy szabadságaért. A békekötések ez elvet szentesíték s a vallás szabad gyakorlata mellett autonómiánkat a nevelés terén is biztosíták. A katholizáló irány egyrészt, másrészt a centralizáló s így germanizáló önkény volt emez elv természetes ellensége. Elődeink azonban ébren állottak autono­miájoknak ez irány és önkény által megtámadott sánczain; s az 1790 1. XXVI. t.-cz. a védelmi, fel­terjesztő működésüknek gyümölcse. „De negotio religionis" czím alatt tárgyaltatik az iskolaügy s a mint a negotium religionis a béke­kötések alapjára visszahelyeztetik (praesitis) s a protestánsoknak általában örök időkre a vallás szabad gyakorlata iskolák szabad használatával minden ön­kény — sőt 0 Felségének is bármely ürügy alatti megzavartatása ellen biztosíttatik (§. 1) s vallási téren a teljes autonómia kimondatik (§. 3) : úgy különösen az iskolaügvre nézve jövőre és mindenkorra meg­adatik a protestánsoknak nem csak azon jog, hogy bárminemű iskolákat (a legfelsőbbeket 0 Felségének beleegyezésével) bárhol is felemelhetnek, hanem azon jog is, hogy azokban a tanítói személyzetet, felügye­leti közegeiket megválaszthatják, az elsőket elbocsát­hatják, a tanítók számát, a tanítás és tanulás ratióját, normáját és ordóját meghatározhatják, s hogy tanulóik minden akadály és hátrány nélkül (inpedimentum) tanulmányozás czéljából a külföldi akadémiákat fel­kereshetik. Eme törvényczikk iskolaügyi autonómiánk „magna chartája." Erre hivatkoztak elődeink, hivatkoztunk és hivatkozunk mi is mindenkoron, a midőn emez auto­nómiánk bármely oldalról megtámadtatik, midőn amaz elv, hogy iskoláink egyházunk veteményes kertjei, hogy „ad libertatem religionis educatio etiam maxime pertinet" kétségbe vonatik. S e hivatkozás, e küzdelmünk eredménye az, hogy jelenleg iskolaügyi autonómiánk romjain állunk. — Emelhetünk iskolát, de ennek minősége meghatáro­zott, fentarthatjuk azt, de a kormány egy időre, sőt végleg is bezárathatja, választhatunk tanítókat, ta­nárokat, de csak tanszakukra qualificáltakat (századok gyakorlata szerint mi szabtuk meg e qualificátió fel­tételeit : a legújabb törvény e jogot az államra ru­házza; mi gondoskodtunk tanáraink képzéséről, mi adtuk e qualificátiót : s a legújabb törvény mindkét jogtól egyformán megfoszt); elbocsáthatjuk tanárain­kat, de csak a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez tudomás végett felterjesztett fegyelmi szabályzatok alapján és azon kikötéssel, hogy az ily fegyelmi eset

Next

/
Oldalképek
Tartalom