Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A domonyi egyház

341 zeten, midőn most a másodtanító tartásával ezenfelül is 300 frt évenkinti állandó kiadás nehezül reá. Nagy érdeme van iskolánk gyors felépülésében báró Prónay Gábor úr ő méltóságának, volt egyházmegyei felügyelőnek, ki azon esetre, ha Ondód ez évi szeptember hóra második iskoláját felépíti és második tanítót alkalmaz, 200 frt segélyt ajánlott fel. Legyen iránta ez úttal is kifejezve gyülekezetünk hálás köszönete. Igy készült elő gyülekezetünk amaz örömnapjára, melyet f. hó 23-án ült meg iskolájának ünnepélyes felavatásával. Emelte a nap örömét és fényét egyéb vendégeken kivül ntű. Madár Mátyás esperes úrnak jelenléte, ki magyar nyelvű s igazán magvas és emelkedett beszédben adta át az iskolát magasztos rendeltetésének. Nyomatékkal emelte ki különösen azon hazafias missiót, a magyarosodás terjesztését, mely az uj iskolára várakozik; a mihez a két tanítónak buzgalma s magoknak az ondódiaknak is a hazai nyelv ismerete után való vágyódása (kedvező jele ennek, hogy a magyar isteni tiszteletet is szép számmal látogatják) elég kezességül szolgál ; csak az erőszakos, rohamos fellépés volna itt természetesen czéltévesztatt. Az esperesi beszéd után szép szabatossággal előadott alkalmi férfi kar hangzott fel, dicsérvén ez is Hauptmann János tanító úr ismert buzgalmát, ki egyszerű földmívesekből nagy fáradtsággal alakított állandó férfi kart tart együtt és szerepeltet minden nagyobb ünnepen. Majd a helybeli lelkész mondott alkalmi beszédet német nj-elven Luk. 19, 37—40. v. alapján s végül az egész közönség együttes éneke zárta be az ünnepélyt. Kedvesen fogunk e napra visszaemlékezni, széppé tette azt az együtt átérzett közös őszinte öröm ; s ha azt mondjuk, volt ott meghatottság, volt köny a szemekben, nem puszta frázis ez itt s nem is kellett hozzá ríkató dikczió, mert ez a nép szereti gyermekeit, szereti vallását, megbecsüli egyházi embereit, szóval tud érezni, (talán a würtembergiből van még bene valami.) Adja az ég, hogy ez érzelmek a lefolyt napon is csak uj tápot nyertek legyen és felépült iskolánkkal Isten örök országának építéséhez is bármi csekély részben hozzájárulhassunk! Csak utólagosan veszem észre tudósítói munkám tökéletlenségét. Banketről, toasztról, tánczról stb. még szó sem volt, holott ez sem szűk rubrika szokott lenni az ily leírások mindig azon egy sablonjában. Sokkal frisebb emlékezetében van azonban gyülekezetünknek a csak nem rég volt papválasztás költsége, mint sem hogy azokhoz valami nagyobb kedvet érezhetett volna ; no de meg három heti vigasztaló közelségben biztat a bucsu is. E világi épülésünkre pedig a barátságos ebéden kivül amaz estén is kijutott a — trombitaszóból, kinek-kinek a mennyi kellett, — kinek meg több is ennél. Payr Sándor, ev. lelkész. A domonyi egyház szeptember 24-én szeretett tanítójának, Micsinay Pálnak a tanítói pályán betöltött 25 évi hivataloskodása alkalmából öröm ünnepet, jubileumot tartott. Az ünnepély fényes és lélekemelő volt, mert meglátszott, hogy az a hála és elismerés ünnepe. A nevezett napon az egész község ünnepi színt öltött, különösen az egyházi épületek — templom, iskola, paplak — igen csinosan voltak díszítve s hirdették a nap ünnepiességét. A különben oly csendes község lakosságának apraja s nagyja — daczára a sürgős őszi munkáknak — ünnepi ruhába öltözve már kora reggel talpon volt s öröm kiáltásokkal fogadta a vidékieket hozó minden egyes fogatot. Paplak volt a gyülekezés helye, melynek szobái és udvara zsúfolásig megtelt az ünneplőkkel. Itt volt a község összes lakossága vallás- és rang külömbség nélkül, a vidékről az ev. lelkészek és tanítók teljes számban, a megye tanfelügyelője és a kerület országos képviselője. 10 után megkondultak a harangok s az ünnepély kezdetét jelentették. A harangok zúgása s a fungáló lelkészek vezetése mellett az egész közönség iskolába ment, a hol az iskolás gyermekek köszöntötték fel jubiláns tanítójukat. Innen a templomba vonultunk s megkezdődött az isteni tisztelet, melynek folyamában a helyi lelkész Nt. Szilárd János úr a szószékről igen szép és hatásos beszédet mondott s Nt. Melczer Gyula acsai lelkész s esp. főjegyző úr mint a tanügyi esperes helyettese „légy hív mind háláig s neked adom az élet koronáját" igék alapján szokott ékesszólásával oltár előtt tartott beszédében az esperesség nevében üdvözölte a jubilánst. E beszéd végeztével az illető lelkész úr felhívta a jubiláns tanítót a hálaadásra s elmondá az általa ez alkalomra irt következő szép imát : Kegyelem Istene! kitől bő áldás jő, Hálát ád lelkem, hogy egemen nincs felhő .. . Rám mosolyog napod, csillagos az egem, Békében evezek a csendes tengeren. Te adtál eddig is erőt karjaimba. Hogy a hullámverés nem sodort hab-sírba. Örvények, kősziklák között eleveztem, Te védted meg sajkám és én el nem vesztem .... Elek, — s neked élni óhajtok halálig, — Míg hálás lelkem a testtől el nem válik. — Könnyeim hullanak : öröm-könnyiik ezek, Miket felszárítnak kegyes égi kezek.... A te kezeidbe ajánlom életem, Édes reményimet, gondom reád vetem. Te atyám ! a gyengét változtasd erőssé, Olyan legyen lelkem, mint igazi hősé .... Mindig erős legyek, ha keserű kelyhet Nyújtana az élet, a mostoha helyzet. Harczoljak jó harczot, te dicsőségedért, Hogy nyerhessek egykor koronát és babért.... Égjen hű lelkemben a hit szövétneke, Ne környezzen soha a bűnnek éjjele... A szeretet tüze égjen bennem végig — Remény szivárványa emeljen az égig .... Az erények bájos virágait hintsem, A békesség légyen állandó jó kincsem. Atyám ! áld meg hazám, áld meg egyházamat, Áld meg családomat és egész házamat. . . Én és házam sírig szolgálunk te neked, Add elérnünk egykor azt a boldog eget, Hol te dicsőséged ragyog örök fényben, Oh atyám részesíts — örök dicsőségben ! Ámen. A befejezett isteni tisztelet után dísz közgyűlés tartatott, mely alkalommai a jelen volt tanítók nevében Margócsy Gyula üdvözölte röviden a jubiláns kartársat és Ngs. Tóth József kir. tanácsos és tanfelügyelő úr intézett hozzá szép, elismerő és buzdító beszédet. Ezután a jubiláns mondott a meghatottságtól reszkető hangon az egész, őt kitüntető közönségnek köszönetet. — Ezzel az ünnepély