Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A zólyomi esperesség évi közgyűlése (Vitális Gyula)

320 Első volt a tanítói értekezlet, mely hosszabb szünetelés után szept. 7-én jött ismét össze. Eléggé sajnos, hogy a tanítók egy része távol maradt, mind a mellett a résztvevő 44 tag eléggé élénkítette az értekezletet. A megjelent tagok az Úr sz. vacsorájának vétele után az egyház tanácstermében összegyülekezvén, veni sancte — eléneklésével Nt. Mockovcsák János főesperes, mint elnök, megnyitotta az értekezletet. Közfigyelemmel meghallgatott megnyitó beszédjében feltüntette a tanügy terén tapasztalt fejlődési mozzanatokat, utalt az iskolalátogatás kedvező állására, mely szerint előző évben a mindennapi tanköteleseknek 98-5°/

0-ka járt iskolába, legutóbbi 1887 8-ki tanévben pedig 96- 4%. A mutatkozó csekély hanyatlás leginkább a mulasztók megbírságolása körüli eljárás lanyhaságában leli forrását ; megemlékezett a tanügy emelése érdekében tett intézkedésekről s itt tudomásúl hozta, hogy az esperesség által tót népiskolák számára kiadott encyklopedikus tankönyv : a „skolník", mely az ország számos iskolájában használtatik, — a bányakerületi isk. bizottság által megbíráltatván, ahoz képest újonnan átdolgozva, nyelvtannal és egészségtannal megbővítve új kiadásra vár; ezzel egyidejűleg új tan- és órarend életbeléptetése is kilátásban van. Ezek után, utalva sokoldalú elfoglaltságára, elnöki tisztéről való visszavonhatlan lemondását jelenté be, melyet az értekezlet sajnálattal volt kénytelen tudomásúl venni; hálája jeléül azonban továbbra tiszteletbeli elnökéül választotta meg. Helyét a megejtett választás útján Kármán József beszterczebányai tanitó foglalta el. Újonnan lettek betöltve a többi tisztségek is ; alelnökké lett Sasko Gyula breznóbányai, jegyzővé Gosztónyi Lajos libetbányai, pénztárossá Klobusiczky Gusztáv f.-micsinyei s könyvtárossá Báráncsek János radványi tanító. Az értekezlet figyelmét ezután alapszabályaira fordította, melyek 1871-ben lettek megállapítva, immár a viszonyok változatával azok átdolgozása is szükségessé vált, minek keresztülvitelére a breznóbányai tantestület kapott megbízást. Az értekezletnek lévén ösztöndijalapítványa — melyből a beszterczebányai ev. gymnasiumba járó tanítófiak nyernek segélyt: azt Záthureczky János breznyóbányai tanító fiának ítélték oda. Tárgyalva vólt két idegen kör felterjesztendő kérvénye, melyekhez pártolólag csatlakoztak; az egyik: hogy a tanítók, kik a honvédség kötelékébe lettek sorozva vagy áthelyezve, ne 7, hanem — úgy mint a közös hadseregnél — csak 2 heti fegyvergyakorlatra legyenek kötelezve; a másik : hogy valamennyi tanító ne 40, hanem 30 évi hivatalviselés után legyen teljes nyugdíjra jogosítva. Végül Kovács Géza, t.-pelsőczi tanitó Ígérete után, mely szerint a jövő gyűlésen szakszerű felolvasást tartand, véget ért az értekezlet. A papi értekezlet szept. 11-én tartatott meg, melyet megelőzőleg & lelkészek az Úr asztalához járultak, mely alkalomnál az Úr sz. vacsoráját Mát. XI. 28 alapján tartott beszédje után nt. Kuzma Adolf t.-pelsőczi lelkész osztotta ki. — Az értekezletet d. e. 10 órakor nt. Mockovcsák János főesperes gyönyörű beszéddel nyitotta meg. Komoly intéssel hangsúlyozta a testvéries egyetértés s összetartás megszilárdításának főleg napjainkban érezhető nagy szükségét; „mert — úgymond — a ki az idők jeleit komoly figyelemmel észleli, az kénytelen a nagy apostollal bevallani, hogy ,a napok gonoszak.' Rosz csillagok járnak evang. egyházunk és papságunk felett! A midőn azt látjuk, hogy a többi egyházak erőben és tekintélyben emelkednek, hogy a r. kath. egyház napról napra tovább hódít s papsága oly tekintélynek örvend, minővel régen nem birt, hogy ref. testvéreink helyzete folytonosan erősbödik, kedvezőbbé válik, úgy hogy mai napság e hazában tekintélyes tényezőt képeznek és befolyásos szerepet játszanak : a mi ág. h. ev. hazai egyházunk, ez a fényes és dicső múltú egyház, a mi napjainkban sehogy sem tud előbbre menni és visszahódítani egykor elfoglalt s megérdemlett díszes helyét. Tekintélyünk fogy s akárki jogosítva tartja magát féltékenyen őrzött becsületes jóhírnevünket kétségbe vonni, vagy épen meghurczolni ; intézeteinkről, melyek annyi kitűnő szolgálatot tettek és tesznek a hazának, kicsinylőleg beszélni. . . . Miért van ez? Hiszen nagyon jól tudjuk mi hogy bajok vannak nálunk is, másutt is; azt is tudjuk, hogy a mi ev. egyházunk, az Isten sz. igéjének ezen egyháza, úgy szellemi erő, valamint az igazi hazafiság tekintetében vetélkedhetik akármely hazai egyházzal és papsággal. S ha ennek daczára a mi egyházunk stagnál, ennek okát legalább részben kell, hogy önmagunkban keressük, kikre az egyház bizva van. Oly laza mi közöttünk az a kapocs, a mely összeköt, nagyobb nálunk a személyes érdek, a politikai aspiratió, mint az általunk közös szent működési terünkképen közös erővel, közös szellemben megmívelendő szeretett egyház és drága haza. Nem támogatjuk, nem védjük egymást kellőleg a támadások, insinuatiók ellen, sőt meg is támadjuk egymást hamis tüntetési vágyból a közpiaczra vive a hibákat, melyekből azután a saját hibáiról és bűneiről bölcsen hallgató ellenség fegyvert kovácsol ellenünk és jó nevünk ellen s ebben vakon követi az a nagy sereg, melynek fogalma sincsen viszonyainkról, hivatásunkról; mert külső látszat szerint itél s a külső fény után futkos. Azért mondom, hogy nagy szükségünk van az egyetértésre, a szerető összetartásra. Ha az fog megszilárdulni mi közöttünk, meg fog szilárdulni egyházunk is. De van nékünk még egy nagy bajunk. . . . Sokan nem haladnak a tudományban, nem növekednek mindenképen abban, a ki a fő, t. i. a Krisztusban, nem tanulnak, nem fejlődnek; pedig a Krisztust is folytonosan tanulnunk kell. Bejutva a parochiába, azt gondolták, czélukat már elérték, pedig csak akkor kezdődik a czél utáni verseny! Véka alá rejtik szép talentomaikat, arra a mindennapi munkára szorítkozva, melyet a hivatalos kötelesség eléjök szab. Tanuljunk, mert hiszen a jó pap holtig tanul, mívelődjünk, emeljük folytonosan szellemi színvonalunkat és emelni fogjuk önmagunknak és szeretett egyházunknak színvonalát" stb. Ezen itt kivonatolt hatásos beszéd után az értekezlet tárgyaira tért. Az első tárgy mélyen elszomorító és megbotránkoztató ügy volt: a vámosi eset, melyhez hasonló aligha történt valaha. Röviden vázolva a következő : A breznóbányai kir. járásbíróság f. é. febr. 23-ki 603. sz. határozatát a főesperesi hivatallal tudatja, a mely szerint Krausz Imre vámosi lelkész a községi birói választást megelőzőleg állítólag elkövetett itatás és magyar állam ellenes bujtogatás miatt vád alá helyeztetik — sa királyi ügyészség indítványára — vizsgálati fogságba helyeztetni rendeltetik. Eüggelékképen a határozathoz febr. 25. kelttel csatoltatott a határozatnak 24-én esti 7 órakor történt végrehajtása. Ez pedig a legbrutálisabb alakban történt. A vizsgáló biró 24-én Vámoson megjelenvén, a lelkészt ki-