Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - A zólyomi esperesség évi közgyűlése (Vitális Gyula)

319 tiszteletbeli hivataloknak díjazásában meglehetős bőkezűséget tanúsít a kerület." Már ha még ez sem kárhoztató méltatlankodás, ugyan mi az tehát? Különben, hogy Sz. M. itt és egyebütt oly túlságosan és szenvedélyesen exponálja magát a két tanár ügye s érdeke mellett, erre nézve enyhítő körülményül tudható be, hogy azzal bizonyosan baráti védelmet vél teljesíteni; ámde ne feledje, hogy ha a védelem közben jobbra-balra vág, harap és rugdal, úgy védelme olvanná törpül, mely miatt épen védenczeinek lesz a legnagyobb okuk akképen könyörögni : Ments meg Isten jó barátunktól. Lám, most sem állhatja meg egv merész szúrás nélkü, midőn nevezett tanárok fizetésemelését „öt év előtt egy ház hatóságilag igért s kilátásba helyezett"-nek mondja, megfeledkezvén akarva vagy nem akarva arról, hogy ez az egyházhatósági igéret épen a mult kassai ker. közgyűlés szine előtt, a legilletékesebb oldalról desavouálva lett. Én úgy ismerem a tiszai egyházkerületet, hogy ott a tanítóképző tanárok fizetésemelése czéljából nem szükséges sem egyházhatósági Ígéretre appellálni, sem pedig hírlapilag kötekedni, hanem csak az kell, hogy az illetők beigazolják munkájokkal, miszerint méltók a jutalomra! Ámbár újból is felteszem a kérdést, hogy az „Egv kis kibővítésből" mit igazított tehát helyre Sz. M.? — ezt én nem tudom kitalálni, csak azt látom, hogy a három heti gondolkodás daczára sem tudott czikkének bizonyos tervszerű irányt adni ; innen lehet aztán, hogy a dolog lényege elől kitérve, holmi mellékes körülményekkel tépelődik, melvekre azonban én a szellemi szabadság iránti türelem és kíméletből ez úttal nem reflektálok. Hanem egy szavam még van. Sz. M. czikkének folyamán teljes részvétet érdemlő szívfájdalommal ismételve felkiált, Trefortnak mottóul használt mondása alapján: „Nincs nálunk szellemi szabadság" s ezzel a tiszai egyházkerületet olyannak szeretné feltüntetni, mint a hol a szabad szó és gondolat tiltva és elnyomva van zsarnokilag. Nem interpretálom Trefortnak ama mondatát, mert a nélkül is bizonyossággal állíthatom, hogy ő a szellemi szabadság alatt semmi esetre sem értett olyan szabadosságfélét, melynélfogva kiki szabad kénye-kedve, fegyelmezetlen rokon- vagy ellenszenve szerint, fogadva vagy fogadatlanul, talán csupán hírlapi öntetszelgésből elverhesse a port egyes méltókon és méltatlanokon, közintézményeken, jegyzőkönyvi j határozatokon, kisebb és nagyobb testületeken. Ilyen szabadság bizony nincs s nem engedtetik meg sehol, i csak minálunk, a tiszai egyházkerületben, nem lehet i panaszkodni az olyan, sőt még annál is különb és nagyobb szellemi szabadság hiánya miatt. Példával is illustralhatom. Ha valaki ostentative minden lépten- j nyomon, a Masznyik által e becses lapban oly talpraesetten megmagyarázott prot. unióval kaczérkodik; — ha valaki a saját hitfelekezetét fitymálva, holmi újdonsült szellemi szabadságos protestantismusnak, helyesebben kryptokalvinismusnak tömjénez: ha valaki az ev. egyházat még rongyai- | ban is szereti szóval, de annak egyetlen közlönyét tényleg következetesen negligálja;*) — ha valaki a saját cathedrai bölcseségét az egyházi köztanok fölé emelve s a positiv alapokat auguri mosolygással félvállról lenézve, a saját egyéni nézetét üdvözítő igazság gyanánt kolportálja, — és ha mindamellett az a valaki történetesen evang. theol. tanár : ugyan képzelhető-e annál még nagyobb szellemi szabadság?! Végül kijelentem, hogy olyan polémiában, a mely semminek és senkinek sem használ, a levegőeget hiába vagdalni sem kedvem sem időm; azért Sz. M.-nak is azt tanácslom, hogy a hírlapi feleselgetés helyett mindketten lássunk komoly dolgunk után. L Sógorság mint házassági akadály. A magyarhoni evang. egyházban a házassági jogviszonyokat szabályozó II. Józsefnek 1786. évben kiadott házassági rendelete, melyet az 1791. évi XXVI. t.-cz. és az 1868. évi LIV. t.-cz. törvényerővel felruházott. Az egyházkerületi utasítások csak annyiban érvényesek, a mennyiben e rendelettel s a törvényszéki gyakorlattal nem ellenkeznek. A sógorság alapja az érvényes házasság, úgy, hogy a férjnek törvényes házasságból származott vérrokonai az ő feleségének sógorai és a feleségnek törvényes ágyból származott vérrokonai az ő férjének sógorai. Ebből következik, hogy a ki a feleségnek sógora, az ugyanakkor nem lehet az ő férjének sógora is, és a ki a férjnek sógora, az ugyanakkor nem lehet az ő feleségének sógora. Az ágakat és fokozatokat a sógorságban a vérrokonsági ágak és fokozatok szerint kell számítani, úgy, hogy a melyik vérségi ágon és fokozatban valaki vérrokona a feleségnek, ugyanolyan ágban és fokozatban sógora az ő férjének. E lap 38. számában felhozott esetben Keszi Jánosnak a mellékágon első fokban sógora néhai Iván János, mert Keszi János feleségének, Iván Borbálának édes testvére. Keszi Jánosnak a mellékágon második fokú sógorai az ő nejének a mellékágon második fokú vérrokonai, az az, Iván Jánosnak leányai vagy fiai, ha ilynek léteznek. De Osko Lídia, Iván János özvegye, nem vérrokona, hanem sógornője Iván Borbálának, ennélfogva egyházjogunk szerint nem áll sógorsági viszonyban Keszi Jánossal. Az egyházjogi sógorságnak alapja a vérrokonság és korántsem a sógorság. „Affinitás non facit affinitatem", régi egyházjogi szabály. Ezekből következik, hogy Keszi János és Osko Li dia között sógorsági házassági akadály nem létezvén, felmentvényre szükségök nincsen. Cs. fJSLfOll), A zólyomi esperesség évi közgyűlései. Régi gyakorlat szerint az esperesség ez évben is szeptember első felében tartotta meg évi közgyűléseit Beszterczebányán. *) Ezt az egyet nagyon helyesen teszi. Szerk.