Evangélikus Egyház és Iskola 1888.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - A pestmegyei esperesség pártfogása alatt álló aszódi gymnasium (Laukó Károly)

301 hatjuk érintetlenül, miszerint eme biztosításink nem zárják:ki, hogy azon reménybeli canonok, melyek az ő Felségétől kért és netán megadandó nemzeti zsinaton hozatni, s ugyancsak ő Felségének szentesítésében részesülni fognának, mennyiben az összes hazai protestantismus intézeteire, annyiban főgymásiumokra is érvénynyel birandók." Bármily határozottan és világosan volt is hangsúlyozva ezen iratban a protestantismus alaptörvényeihez és a magyar nyelvhez való ragaszkodás, mégis találkoztak az esperességben olyanok, kik a főiskolai tanácsot, és különösen Tatayt azzal gyanúsították, hogy a főiskolát át akarják adni a kormánynak, s annak protestáns jellegét veszélyeztetik. Hogy mily alappal bírt e gyanúsítás, az nyilvánvaló a fentebb idézett szövegből. A ki ismerte azon idők mostohaságát, a bécsi kormány makacsságát, és a nyilvánossági jog nélküli iskoláknak a kormánytól való függését, az kénytelen volt óhajtani a nyilvánossági jogot, mert a dolog úgy áll, hogy a kötelességek ugyanazok voltak megfelelő jogok nélkül. Mig a nyilvános intézetek fel voltak jogosítva saját tanáraik által eszközlött vizsgák alapján közérvényű bizonyítványokat kiadni : addig az oly privát intézetek, minőnek tartatott Szarvas, ugyanazon kötelezettségek mellett nem adhattak érvényes bizonyítványokat, s növendékeik kénytelenek voltak magokat — külön tandíj letétele mellett — más nyilvános intézet növendékeiül beiratni, s ott idegen tanárok előtti vizsga letétele végett megjelenni, külömben egyetemre nem mehettek. Továbbá a nyilvános intézetek növendékei jó bizonyítvány előmutatása mellett katonai besorozás alól fel valának mentve, mig a „privát" tanodában tanuló ifjak besorozás alá estek, ha csak nyilvános tanodától nem nyertek kedvező bizonyítványt. Ezenkívül a nyilvános intézetek azon előnyben is részesültek, hogy lényegesebb tanrendszeri vagy tankönyvi változtatás alkalmával a kormány által eleve megkérdeztettek, vagy utólag meghallgattattak ; mig ellenben a magántanodák szava figyelembe sem vétetett, sőt a hatalom őrködése és beavatkozása ezeknél még gyakoribb és nyomasztóbb volt. Mind ennek igen káros hatása volt a privát intézetekben tanult ifjak gondolkodására és szorgalmára; mert a legnagyobb szorgalom mellett is ki voltak téve idegen intézeten a bukás veszedelmének. Ily körülmények között nem lehetett csodálkozni, ha a szülék gyermekeiket inkább nyilvános iskolába küldték, semmint velők együtt bizonytalanságnak tegyék ki magokat. Nem lehet csodálkozni, ha Szarvason is a legfelsőbb osztályok — daczára a szervezkedésnek — majd nem üresen maradtak. így állván a dolog, igen természetes, hogy Tatay nem nézhette nyugodt szemmel : mint zsibbasztatik el végkép az intézet ereje, mint üttetik el a szarvasi főtanoda, sőt az egész protestantismus azon szellemi súlytól, melyet eddig tudományos képzés által az összes hazára gyakorolt. Még egyszer felszólította tehát a főiskolai tanácsot és az iskolát fentartó esperesse'get, hogy az iskolára nehezült káros következményeknek világos fölsorolása mellett szólíttassanak fel a gyülekezetek : akarják-e, hogy az anynyi áldozattal fenntartott iskola számára kieszközöltessék a nyilvánossági jog, vagy nem ? Fel is küldetett aztán még egy folyamodás ; de a bécsi kormány külpolitikája bonyolodni kezdvén, a helytartótanács működése is megzavartatott. 1859-ben kitört az olasz háború, az osztrákok megverettek (Magenta és Solferino) a kormánynak tiz esztendeig használt vas vesszeje egyszerre megtörött, minek következtében az egész országra nézve egy jobb jövő hajnala kezdett hasadni. A békési ev. esperesség sem sürgette többé a nyilvánossági jogot, sejtvén, hogy nem sokára nagy, tán kedvező változás fog bekövetkezni. De mielőtt a várt jobb jövő bekövetkezett volna, még egy nehéz megpróbáltatás várt a protestáns egyházra. Az iskola nyilvánossági jogáért folytatott liarczokban szent kincs gyanánt őrzött és mindenkor féltett protestáns önkormányzatunkat nagy veszély fenyegette a bécsi kormánytól kibocsátott, s egyházi szervezetünket illető császári pátens által. (Folyt, köv.) á pestm, esperesség pártfogása alatt álló aszódi algymnasium, E czím alatt egy jóakaró, de névtelen ügybarát e becses lapok f. évi 35-dik számában nevezett algymn. jóérdekében lelkesen szólal fel. A lefolyt jubiláris ünnepély alkalmával nyilvánult nemes tettekben a „gondviselés újjmutatására" ismer, hogy e tanintézetnek továbbra is fenn kell maradnia s ez érdekben az illetők — főként az esperesség figyelmébe egy segélyezési módozatot ajánl. Mielőtt azonban e segélyezési módozatot felmutatná, reflectál arra, hogy „az intézet ezideig is a pestm. esperesség pártfogása alatt állott; e pártfogás pedig abban nyilvánult, hogy a szebbnél-szebb határozatok daczára a gymn. javára évente átlag 24—30 frt folyt be, — ez is 3—4 egyháztól." Igaz ! De az is igaz, hogy mindennek van ám egy elég hosszú, figyelemre méltó s tanulságos története, melynek felfejtésével azonban e becses lapok t. olvasóit nem untathatván, csak utalok esperességtink 1878-dik évi papi értekezletének — s ebből kifolyólag esperességünk közgyűléseinek 1879. évről kelt jegyzőkönyveire, melyekből az érdeklődők bőven meggyőződhetnek a felől, hogy az intézet esperességi segélyezésének nagy kérdése végre is miért s mely zátonyon feneklett meg mindenha. Ama 3—4 vagy 5 — 6 adakozó felvidéki egyházon kivül 20—22 más vidéki egyháza van esperességünknek s midőn a segélyezési kérdéssel oda jutottunk, hogy a kötelező évi segély iránt, autonom szervezetünk szerint, szavaztassuk meg az egyházakat : visszahökkentünk s alapos okaink voltak újabb adóztatást nem riszkírozni azon egyházaknál, melyeknek nagy része a kirótt kathedraticum és agentionale ille-